A cigányokat ünnepelték a Terror Házában

2011.03.17. 18:18
Interjúk sorozata olvasható az Egymásnak ítélve című új könyvben, ami elsősorban a marosszentgyörgyi cigányoknak állít emléket. Ők voltak azok, akik az 1990-es marosvásárhelyi pogrom idején a magyarok segítségére siettek. A könyvet Balog Zoltán felzárkóztatási államtitkár és Tőkés László EP-képviselő méltatta csütörtökön a Terror Házában.

Csütörtök délután mutatták be a Terror Háza múzeumban az Egymásnak ítélve – Fekete március Marosvásárhelyen című könyvet. A Schmidt Mária (a múzeum igazgatója) és Bernáth Gábor szerkesztette kötet azoknak a marosszentgyörgyi cigányoknak állít emléket, akik az 1990-es marosvásárhelyi pogrom idején a magyarok segítségére siettek, és lényegében kiverték a városból a felheccelt és lefizetett románokat.

A könyv kiadása egy állomása csak egy tavaly kezdődött kibeszélési folyamatnak. Ahogy Schmitt Mária a könyvbemutatón fogalmazott, magyar – román – cigány viszonylatban az 1990-es eseménysorozat egy „máig üszkösödő seb”, amit közösen fel kell dolgozni. Ennek első lépése volt, hogy tavaly tavasszal Bajnai Gordon akkori miniszterelnök kitüntetett több cigányt, akik főszerepet vállaltak a magyarok megsegítésében. A második állomás a mostani kötet, jövő tavasszal pedig román – magyar konferenciát tartanak az eseményekről a Terror Házában.

Fekete március

1990 márciusában Marosvásárhelyen a magyarok tüntetést tartottak az anyanyelvi oktatásért. A Vatra Romaneasca nevű radikális nacionalista szervezet válaszul felheccelt románok csoportjait szállította buszokkal a városba, hogy megfélemlítsék a magyarokat.

A románok randalírozása ellen a magyarok is az utcára vonultak, és március 20-án szabályos csata alakult ki, öt halottal és közel 300 sebesülttel.

A magyarok védelmére többek között környékbeli cigányok is a városba érkeztek, és segítettek kiszorítani onnan a csőcseléket. Ekkor hangzott el az azóta is sokat ismételt köszöntés, a „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!”.

A zavargásoknak végül a román hadsereg vetett véget. A rendbontások után több magyar és magyar ajkú cigány is koncepciós per áldozata lett. Részleteket itt olvashat.

A könyvben szereplő szövegek többsége már tavaly elhangzott. A díjátadó után a kitüntetett cigányokkal videóinterjú készült az 1990-es eseményekről és annak hatásáról, ezek szerkesztett változata adja a kötet nagyobbik részét.

A könyvbe bekerült egy 2000-es interjúnak is a szerkesztett változata, amit Puczi Bélával vett fel a Roma Sajtóközpont, és már egyszer megjelent, "Három napig magyar" címmel. Az eredetileg tízórás életútinterjúban Puczi többek között elmondja, hogyan verték meg a román rendőrök a marosvásárhelyi események után, és hogyan alázták meg a magyar rendőrök, amikor Magyarországon hiába kért menedékjogot. Puczi évekig hajléktalanként tengődött Magyarországon, 2009-ben halt meg.

A könyvben szerepel Tőkés László elemzése és Kincses Előd erdélyi magyar politikus visszaemlékezése, illetve a tavalyi kitüntetéskor elmondott két beszéd: Bajnai Gordoné és Balog Zoltáné (utóbbi akkoriban a parlament emberjogi bizottságának a fideszes elnöke volt, most felzárkóztatási államtitkár).

Szeretetre kényszeríteni nem lehet, de belátásra igen

Balog a könyvbemutatón arról beszélt, hogy a jó és rossz történeteket mesélők küzdelme egyenlőtlen, mert a különböző nemzetiségek együttéléséről több a rossz történet. A cigányüggyel megbízott, hivatalos nevén felzárkóztatásért felelős államtitkár felidézte, hogy a könyv címe tőle származik, ő  mondta a tavalyi díjátadón, hogy magyarok és cigányok egymásra vannak ítélve, ami szerinte feladatot jelent, míg a könyv címéül választott egymásnak ítélve a sorsszerűséget hangsúlyozza.

Balog szerint nem lehet azt mondani többségnek, hogy „szeressétek egymást”, de azt racionálisan el lehet magyarázni, hogy nincs más lehetőség mint az együttélés, és ebből érdemes a legtöbb pozitívumot kihozni.

Tőkés: a románok zsidói, a mi zsidóink és a cigányok

A bemutatóra meghívott Tőkés Lászlónak a megosztottságról jelenlegi munkahelye, az Európai Parlament jutott eszébe, ahol szavai szerint „jó érzés volt látni Orbán Viktort, hogy oroszlánszelídítőként az oroszlánveremben állja a nemtelen támadások meg-megújuló ostromát, és magyarosan meg tud válaszolni ebben a helyzetben”. Az EP szocialista politikusait viszont nem a bibliai Dánielhez, hanem a szovjeteket 1956-ban behívó Kádár Jánoshoz hasonlította.

Később rátérve a nemzetiségi kérdésre méltatta a 19. századi helyzetet, amikor még a „mi zsidóink” és a „mi cigányaink” voltak a kisebbségiek, akik ráadásul magyaroknak is érzeték magukat. A helyzetet a zsidók esetében - „hadd ne elemezzem kik és miért” - nagyon elrontották, és Tőkés szerint jó lenne, „ha hasonló nem menne végbe a cigányok vonatkozásában”. Később az erdélyi magyarokra vonatkozóan megjegyezte, hogy „mi vagyunk Románia cigányai, zsidói”.