Nem lehetett a padlóról fölmosni a németeket

2011.03.21. 10:15
Győri Enikő EU-államtitkár nem lepődött meg azon, hogy puhának neveztük a magyar álláspontot Brüsszellel szemben a médiatörvény ügyében. Ugyanakkor azt ígérte, hogy a telekomadó esetében nem adjuk meg magunkat. A közös gazdasági kormányzás felé vezető úton szerinte Magyarország történelmi tettet hajtott végre.

Amikor elindult a magyar EU-elnökség, akkor azt mondta, hogy minden reggel videókonferenciát tartanak majd, ahol a brüsszeli Magyar Állandó Képviselet, a Miniszterelnökség és a külügy egyeztet a napi teendőkről. Ma reggel miről volt szó?

Fotók: Huszti István
Fotók: Huszti István

Most például pont oda megyek, mert mindig péntek délután van egy heti értékelő. (az interjú március 18-án készült – szerk.)  A reggeli fél kilencet is tartjuk általában, de az ésszerűség határain belül, mert van, amikor százfelé szakadunk. Ennek a belső szlengben szituszobának nevezett egyeztetésnek is hol a brüsszeli, hol az itthoni végén vagyok. Tegnap délelőtt, amikor utoljára egyeztettünk, akkor az általános ügyek tanácsának napirendjével foglalkoztunk.

Két, március 15-én elhangzott, az EU-val kapcsolatos kormányzati megszólalást szeretnék visszaidézni. Az egyiket Matolcsy György mondta Brüsszelben: „Valami történelmi dolognak vagyunk a részesei. Én ezt áttörésnek nevezem” – mondta, miután az EU pénzügyminiszterei elfogadták azt a hat jogszabályt, amelyek alapján az eddigieknél sokkal szigorúbban ellenőrizheti Brüsszel a nemzeti költségvetéseket. A másikat Orbán Viktor mondta a Nemzeti Múzeumnál: „Eskünkhöz híven nem tűrtük el '48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk.” Ott érzem ebben a feszültséget, hogy Matolcsy annak örült, hogy jobban diktálhat Brüsszel, ön most is Strong Europe feliratú kitűzőt visel, a magyar elnökség jelszavát. Miközben a kormányfő elnyomó hatalmakhoz hasonlította az EU-t. Ez nem skizofrén állapot?

Ha mindenki megmarad azokon a területeken, ahol lapot osztottak neki, akkor minden rendben van. Ha valami megcsúszik az intézmények közti hatáskörökben, egyensúlyokban, akkor van gond. Akkor kell vagy lehet tiltakozni, ízlés szerint.

Ami a történelmi áttörést érinti, abban osztom Matolcsy miniszter úr véleményét. Ez a magyar elnökség eddigi legnagyobb sikere. Ami pedig a miniszterelnök úr kijelentését illeti, ott az előbb említett problémára való reagálást látom. Arról van szó ugyanis, hogy már az Európai Bizottság is kijelentette egy törvényről – jelen esetben a magyar médiatörvényről – hogy rendben van. Maga Neelie Kroes mondta az Európai Parlamentben, hogy olyan dolgot akarnak számon kérni a képviselők Magyarországon, amire nem vonatkozik közös irányelv. A parlament akkor le is vette a napirendről az ügyet. A baloldali és liberális frakciók Kroes felszólalása után egy hónappal mégis megszavazták a Magyarországot elítélő nyilatkozatot. Ezek után lehet azt mondani, hogy mindenki csak azt kérje számon a másikon, ami a kompetenciájához tartozik. Olyat talán nem kellene számon kérni, amiről nincs közös szabályozás.

Én a médiatörvény kapcsán is éreztem egy kettős kommunikációt a kormány részéről. Egyrészt érezhető volt egy konstruktív hozzáállás az Európai Bizottság felé, gyorsan és a hivatalos eljárásnak is elébe menve módosították a törvényt. Míg belföldre volt egy kurucos, az ellenállást hangsúlyozó kommunikáció. Ez okozott a kormányzati szektorokon belül feszültséget?

Én csak az elnökségi kommunikációért felelek, az pedig egységes volt befelé és kifelé is. A kormányzati kommunikációért külön államtitkárság felel.

És önök között nem volt ebben az ügyben szkanderozás?

Én nem szkanderezek, hanem dolgozom. Az én dolgom az elnökségi kommunikáció, és azt csinálom.

A telekomadó ügyében is van konfliktus a Bizottság és Magyarország között. Itt is olyan puhák leszünk, mint a médiatörvény esetében?

A médiatörvény ügyében nem jutottunk el addig, hogy a Bizottság ellenünk eljárást indítson.

Ezért így tettem fel a kérdést, a puhaság szót használva.

A médiatörvény esetében tehát még el se jutottunk az úgynevezett kötelezettségszegési eljárás szakaszába. Meghallgattuk a Bizottság érveit, jogosnak találtuk azokat, és megállapodtunk. A telekomadó esetében viszont már eljárás indult Magyarország ellen. Egyébként Franciaország és Spanyolország is hasonló cipőben jár, az ottani telekomadók miatt. Most elindul egy párbeszéd. Van két hónapunk, hogy megválaszoljuk a Bizottság legutóbbi levelét. Mi úgy gondoljuk, hogy nem sértettük meg az uniós jogot, és kiköthetünk akár a bíróságon is, ez benne van a pakliban. Hónapokig vagy akár egy évnél hosszabban is elhúzódhat ez az ügy. A tagállamok ellen egyébként ezres nagyságrendben folyik kötelezettségszegési eljárás, szóval ebben semmi különös nincsen.

04

Említette, hogy osztja Matolcsy álláspontját, hogy a március 15-i megállapodás a pénzügyminiszterek között történelmi siker. Miért az?

A Matolcsy miniszter úr és Kármán András főtárgyaló által elért siker valóban óriási. A tagállamok mind a huszonheten egyetértettek abban, hogy szorosabb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség, az egyensúlytalanságokat pedig szankcionálni kell. Ezek egy évvel ezelőtt még fel sem merültek. Ennek a csomagnak a tárgyalása a magyar elnökség alatt indult. Egészen elképesztő gyorsasággal eljutottunk oda, hogy megvan a tanácsban a megállapodás. Pedig nagyon ambiciózus célnak látszott ezt ennyi idő alatt elfogadni.

Néhányan rosszmájúan azt mondták, hogy ez csak félsiker. Nem, ez óriási siker. A bónusz pedig az lesz, ha az Európai Parlamenttel is meg tudunk állapodni. Garancia persze semmire sincs, de nagyon fontos lenne, ha mindenki felismerné, hogy ezeknek a jogszabályoknak az elfogadása közös felelősség. A piacoknak ez nagyon fontos üzenet lenne. Az informális egyeztetéseket már novemberben elkezdtük a parlamenttel, felvettük a raportőrökkel és a koordinátorokkal is a személyes kapcsolatot. Mi már a tanácsbeli egyeztetésekkor figyelembe vettük, hogy a parlament mit akarhat.

A legutóbbi egyeztetési fordulókban arról már egyáltalán nem volt vita, hogy ez fundamentálisan változtatja meg az EU helyzetét, a tagállami autonómiát rég látott módon korlátozza? Erről már nincs filozófiai vita?

Hála Istennek, most nincs filozófiai vita, már csak ez hiányozna a gazdasági, a líbiai és a japán válság közepette. Mindenki elfogadja, hogy átláthatóság kell. Ha közös pénzünk van, akkor szükség van arra is, hogy lássuk, mit csinál az egyik meg a másik. Mert világossá vált az elmúlt időszakban, hogy ha valaki felelőtlenül gazdálkodik és bedől, akkor vele dől mindenki. Be kell mutatnia mindenkinek a hiteles számait, ne lehessen csalni. Magyarország is próbálkozott trükközéssel anno, de véget kell vetni ennek a világnak. Mostantól kemény világ jön a fiskális politikák terén az uniós tagállamokban.

Ezt akarják a németek is, de az elnökség kezdetén úgy tűnt, hogy nem felhőtlen Budapest és Berlin viszonya. A médiatörvényt ért legélesebb támadások idején ön is utalt rá, hogy az ottani felháborodás összefügghet a válságadókkal. Rendeződni látszik a német-magyar viszony? Az EU-s elnökséget a konfliktusok nem árnyékolják be? Például a németek egyeztettek velünk, mielőtt a februári csúcson előálltak a versenyképességi paktummal (amit azóta európaktum néven neveznek)?

Október óta a mai napig szorosan egyeztetünk a németekkel. A kormányfők rendszeresen felhívják egymást, volt ilyen szintű magyar-német telefonbeszélgetés a közelmúltban is.

Októberben például, a német szerződésmódosítási igény felmerülésekor, elsőként reagáltunk pozitívan, éppen az elnökségre való készülődés jegyében. (Németország javaslatára módosítják a lisszaboni szerződést, hogy Berlinnek ne legyen alkotmányossági problémája az Európai Stabilitási Mechanizmus elfogadásakor – szerk.)

Februárban több ország és az Európai Parlament is erőteljesen lázadozott az újabb német felvetésre. (A február 4-i csúcson jelentették be a németek és a franciák, hogy az eurózóna tagállamainak a hatos jogszabálycsomagon túlmenő költségvetési szigort kellene vállalniuk – szerk.) A felháborodottak úgy érezték, hogy egyes tagállamok kiszervezik maguknak az uniós hatásköröket. Mi azonban nyugodtak voltunk, nem kezdtünk ugrabugrálni és izgága módon cselekedni, bár többen próbáltak minket lázítani. Mi azonban az első perctől átláttuk, hogy nagy felelőssége van minden tagállamnak abban, hogy végre a gazdasági válságkezelésen túljussunk, és megnyugtassuk a piacokat.

Ezért végig nagyon kiegyensúlyozott álláspontot vittünk, azt mondtuk, hogy igenis, az euró-zóna országainak jogos elvárása, hogy messzebbre mehessenek. Német partnereink ezt pozitívan igazolták vissza. Mint elnökség okozhattunk volna zavart a működésben, de ez nem volt célunk, felelősen kívántunk eljárni.

Azt nem állítom, hogy német barátaink boldogok a válságadóktól, ezt el is mondták. De az élet ezer más dologról is szól, és az elnökségi ügyekben folyamatos a kapcsolat, mindig ismerjük a német álláspontot.

Amit a német sajtó ír, az, hála Istennek, nem igaz a kormányközi kapcsolatokra. Rendkívül rossz a német sajtónk, egészen vérlázító cikkek látnak napvilágot. Pedig amikor még január 5-én, az elnökség nyitányaként egy nagyobb külföldi sajtódelegációt fogadtunk, nem lehetett a padlóról fölmosni a német újságírókat, miután megismerkedtek a romastratégiával, és találkoztak a magyarországi zsidó közösségek képviselőivel. Azt hallották ugyanis a zsidó vezetőktől, hogy ők köszönik szépen, jól érzik magukat Magyarországon, és szeretik a médiatörvényt, mert az őket fogja megvédeni. Ezután a német újságírókhoz nem lehetett hozzászólni egész este, nem tértek magukhoz attól, amit ott hallottak. Ennek ellenére azóta is gyakran írják a német lapok, hogy ez egy antiszemita ország.

02

Március 17-én a KAP (közös agrárpolitika) jövőjéről született egy megállapodás a mezőgazdasági miniszterek tanácsában. Általában az elnökség működése bemutatása szempontjából érdekelne, hogy ezt milyen technikákkal lehetett kijárni? Olyan hírek terjedtek, hogy a lengyelek az utolsó percig a nemmel szavazó baltiakkal tartottak volna. Lehet sztorizni, ez hogy megy ilyenkor? Az elnökségnek volt szerepe abban, hogy végül a tagállamok minősített többsége kiállt a mezőgazdasági támogatások súlyának fenntartása mellett?

Itt nagyon komoly szerepünk volt. A közös agrárpolitikáról szóló vitákban a tüzet kell a vízzel összebékíteni. Azok között kell egyességre jutni, akik kiirtanák a közös agrárpolitikát és sóval szórnák be a helyét, meg akik mostantól minden pénzt csak mezőgazdaságra fordítanának. Persze karikírozom a helyzetet, de körülbelül ezeknek az álláspontoknak az összefogása az elnökség feladata. Mi azt el tudtuk érni – ez Fazekas miniszter úr és stábjának az érdeme – hogy mindenki, aki abban érdekelt, hogy működőképes agrárpolitika legyen az EU-ban, azokat egy hajóba tudtuk ültetni. Még akkor is, ha ezt az agrárpolitikát egyébként különböző módokon képzelik megvalósítani. Ehhez a miniszter úr az utolsó pillanatig tárgyalt különböző partnereivel, és én is belefolytam egy kicsit, nógattam egyet-kettőt, hogy még csatlakozzon.

Ez személyes győzködés, politikai alku, ígérni kell valamit cserébe, hogy megy ez?

Van ebben minden. Olyan tagállamot is sikerült átállítani, amelyik még az előző este is azt mondta nekem, hogy nem, és aztán addig győzködtük őket különböző szinteken, hogy végül átálltak, és így születhetett meg az eredmény. Ilyenkor a személyes kapcsolatok, a politikai érvek, a politikai hovatartozás is számít, a legeslegutolsó pillanatig. Azt gondolom, hogy a józan ész diadala, hogy aki érdekelt a közös agrárpolitika túlélésében, az mind megszavazta a tervezetet.

Váratlan helyzeteket is kezelni kell, most például a magyar elnökség rendkívüli energetikai tanácsi ülést hívott össze hétfőre, a líbiai és a japán válság miatt. Ilyen esetekben csak levezet vagy irányít a magyar elnökség?

Fellegi miniszter úrnak óriási szerepe lesz hétfőn. Nagyon nagy vita robbant ki Oettinger energetikai biztos nyilatkozata után. (A biztos a japán katasztrófa után azt mondta, hogy Európának fel kellene hagynia az atomenergiával - szerk.) Párizsból jövök, el tudja képzelni, hogy fogadták ott a szavait. (Franciaországban a legnagyobb az atomerőművek aránya az áramtermelésben a tagállamok között – szerk.) Igen élénk vitára számítok hétfőn, és abban bízom, hogy a miniszter úr tudja majd menedzselni a helyzetet.

Túl az aktuális vészhelyzeten, van egy erős magyar igény, hogy EU-s támogatással észak-déli összeköttetések épüljenek ki a közép-európai energiahálózatokban.

Itt van már siker, hiszen a februári csúcs elfogadta az energiaszigetek felszámolásáról szóló dokumentumot. Ez minden korábbinál erősebb elköteleződést jelent a tagállamok részéről.

05

Igen, bár voltak olyan vélemények, hogy a britek és más nettó befizetők nagyon felpuhították a szöveget, túl sok feltétellel hagyták benne a közös anyagi támogatás lehetőségét.

Lehet ezen vitatkozni, de a lényeg, hogy benne van a szövegben, hogy az unióban nem lehetnek energiaszigetek.

Közép-Európán kívül ez elsősorban a baltiaknak nagyon fontos. A tárgyalások egyik résztvevője az Indexnek azt mondta, hogy „a baltiak sírva könyörögtek EU-s segítségért, annyira ki vannak szolgáltatva az oroszoknak”. Az orosz veszély mennyire téma az EU-ban, és mennyire van kelet-nyugati megosztottság ennek értelmezésében?

Nincs orosz veszély. Arról van szó, hogy általában diverzifikáció kell az útvonalak és a beszerzési források tekintetében. Líbia esetében is látjuk, hogy ha valahol egy csapot elzárnak, akkor meg kell találnunk a túlélés módját. Nem kell félni senkitől, hanem diverzifikálni kell, és új összeköttetéseket teremteni. Ezt kell elérnünk, és ebbe az irányba jól haladunk. Nem kell itt riogatni senkivel.

Én úgy hallottam, hogy riogatunk.

Nem riogatunk. Diverzifikálunk.