Endre, Elek
14 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Eldobná-e balgán a kétharmadot Orbán?

2011.03.26. 08:11
A Fidesz népszerűsége csökken, ám ez a Demokrácia és Dilemma Intézet szerint természetesnek mondható a parlamenti ciklus e szakaszában. Különleges időkben azonban különlegesen is görbülhetnek a görbék, és az előre hozott választások lehetősége is felbukkant menetrendszerűen. Tényleg benne lehet valami ilyesmi a kalapban? – kérdezik kételkedésre hajlamos elemzőink.

Egy hét alatt három közvélemény-kutató intézet is kimutatta egymástól függetlenül: folyamatosan veszít népszerűségéből a Fidesz–KDNP, december óta minden harmadik választója távozott, és vezető politikusainak kedveltsége is mérséklődik. Sarlatánság lenne ugyanakkor messzemenő következtetéseket levonni ebből. Több okból is. Az egyik és legfontosabb, hogy közben az ellenzéki pártok egyáltalán nem húznak hasznot a fejleményekből, sőt: a legpocsékabb indexek miatt változatlanul az MSZP korábbi és jelenlegi elnöke, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila lógathatja a fejét.

De figyelmen kívül hagynunk sem szabad a számok alakulását. Mert bár igaz, hogy a közvélemény-kutatók tévednek olykor, a tendenciákat azért mégis megbízhatóan bírják megfigyelni és felvázolni. Voltaképpen az történik most, ami rendszerint is szokott a parlamenti ciklusok során. A görbe ugyanúgy görbül: a választások győztese a kétharmados siker után előbb tovább erősödött, majd elindult lefelé.

Felelőtlenség

Hogy a továbbiakban mi történhet, azt nem tudjuk. Illetve: azt viszonylag bátran valószínűsíthetjük, hogy a Fidesz gyengülése folytatódik, de arról nincs sejtésünk, hogy milyen tempóban. Arról még annyira sincs, hogy egyáltalán felnőhet-e mellé valamelyik másik politikai erő.

A szituáció ebből a szempontból új. 1998 óta rendre két oldal versenyzett egymással: a négyéves periódusok közepére az ellenzék megerősödött, elhúzott, majd a választásokkor nagyjából egyenlő erők küzdöttek, úgy, hogy a végkimenetelt kétszer is lehetetlen volt megjósolni. Csakhogy azóta az MSZP totális bukása és a rendszerváltó pártok végleges megsemmisülése felborította a status quót.

Munkatársaink ezzel együtt figyelmeztetnek: felelőtlenség évekre előre érvényes forgatókönyveket szerkeszteni. Elismerjük, 2010-ben valóban kézenfekvő lehetett azzal kalkulálni, hogy a Fidesz több ciklusra berendezkedhet, miután kihívói gyakorlatilag eltűntek. Sokat azóta sem erősödtek, ám ez az állapot kedvező feltételek esetén egyik napról a másikra módosulhat.

Semmiség

Bizonyos értelemben forradalmi időket élünk. A pártrendszer képlékeny, 2010-re két formáció nőtt fel a semmiből, nem kizárt, hogy adott esetben egy harmadik is felbukkanhat, és letarolhatja a politikai piacot. Nem valószínű ez, de nem is képtelenség – amíg a választópolgárok milliói nem tudnak azonosulni a rendelkezésre álló szortiment egyetlen elemével sem. Az, hogy most még nem látszanak olyan személyek és áramlatok, amelyek életre hívhatnának valamit, amire az embereknek szükségük van, semmiség. 2014 tavaszáig három év van hátra.

Ha nem merészkedünk ilyen messzire, akkor is számolnunk kell izgalmas eshetőségekkel. Koránt sem vehetünk mondjuk mérget arra, hogy a szocialisták örökre gyengék maradnak. Az aggódás a demokrácia állapotáért ma már talán csak a saját magot és a nagyvárosi értelmiséget mobilizálja, de ne feledjük: a szociális demagógiának kedvező hónapok, évek következhetnek.

Minden ellenkező felfogással ellentétben igazán mélyről is van visszaút. A parlamenten kívülről nincs – az SZDSZ-nek vagy az MDF-nek vége, ahogy a kisgazdák is eltűntek a palettáról –, de tizenöt százalék környékéről igenis van. Éppen a Fidesz kanyarjai mutatják ezt. A párt 1994-ben alig tudott bent maradni az Országgyűlésben, aztán 1998-ban kormányra került. Egy erős vezér és egy határozott politikai irányvonal csodákra képes. Ez idő szerint egyik és másik is hiányzik a baloldalról, de nem tarthat ez örökké.

Gyümölcstelenség

2014 tavaszáig három év van hátra, írtuk fentebb. Vannak különös jelek, hogy a választásokig kevesebb, de nem dőlünk be nekik. Csak azért is úgy gondoljuk, tizennégyig kell számolnunk. Az MSZP közleményben, a szegről-végről a párthoz köthető blog bejegyzésben pendítette meg, előfordulhat, hogy előre hozott választásokra kerül sor 2012-ben. A kombinációt egy Rogán Antal-nyelvbotlásra alapozták: Budapest V. kerületének polgármestere azt találta mondani a rádióban, hogy jövőre már csak kétszáz képviselő ül majd a parlamentben. Néhány nappal korábban mellesleg a politikai elemző is felskiccelte azokat az pontokat, amelyek ilyesmire utalhatnak.

Az előre hozott választások kérdése szinte minden ciklusban felmerül, többnyire hasonló érvekkel: a még elég népszerű kormányzó erők ezáltal meghosszabbíthatják mandátumukat, és nem négy évvel megelőző sikerük után kell elszámolniuk ígéreteikkel, hanem valamivel később. 2006 és 2010 között annyiban volt más az állás, hogy akkor már az első hónapokban elveszítette a határozott és hiteles cselekvés esélyét a kormány, és kétségkívül értelmesebb lett volna idő előtt véget vetni a gyümölcstelen időszaknak.

A Demokrácia és Dilemma Intézet válasza határozott: nem számolunk előre hozott választásokkal. Miért nem? Az kevés lenne érvnek, hogy az ilyesminek nincs hagyománya Magyarországon, és hogy így vagy úgy, de eddig mindenki végigvitte, amit elkezdett. De vannak ennél erősebb állításaink is, kettőt emelünk ki közülük.

Kétharmadosság

Először is az, hogy a Fidesznek azért nem érdeke plusz két évben gondolkodni, mert a biztos kétharmadot nem érdemes eldobni a bizonytalan plusz időért. Igaz, úgy tűnhet, épp a kétharmados ügyeket igyekszenek gyorsan elrendezni most, de meggyőződésünk, hogy erre a későbbiekben is szükség lesz. Az első szabad választások óta senkinek sem sikerült ilyen fölényt szert tennie, és a jövőben sem lesz ez mindennapos. Addig kell élvezni a hatalmas játéktereket, amíg lehet.

Másodszor, a fideszes képviselők meghatározó részének egyénileg sem esne jól az új választás. A frakció hatalmas, több tucattal több tagja van, mint ahány képviselője összesen lesz a kisebbre szabott Háznak a jövőben. Alsó hangon is legalább száz jelenlegi honatyának más állás után kell néznie ideje jöttén. Tisztában vagyunk vele, a Fideszben még mindig katonás a fegyelem, de ezt a tömeget Orbán Viktor személyes karizmájával sem lenne könnyű korábbi álláskeresésre bírni.

Az elmúlt hónapokban vadabbnál vadabb híresztelések is előfordultak. Köztük az, hogy a Fidesz a parlamenti cikusok meghosszabbítását tervezi nem kevesebb, mint nyolc (!) évre. Akár ezt is megcsinálhatnák, vannak hozzá elegen – és akkor nem kellene belebonyolódniuk a bizonytalan kimenetelű újabb megméretésbe. Igen, abszurd a felvetés, ráadásul alkotmányellenes is. De azt talán sikeresen érzékeltettük vele, hogy a politikában gyakran észrevételezhető irracionális momentumok, nüanszok ellenére érdemesebb a realitások talaján állva szemlélődni.

Egy szó, mint száz, várakozásaink nem változtak: a Fidesz négy – pontosabban még három – évig fog kormányozni a 2010 áprilisában kapott felhatalmazással. Azt, hogy utána mi jön, akkor mondjuk meg, ha jobban látjuk, a választók szerint hogyan sáfárkodtak Orbánék a marsallbottal.