Walk Like a Kormányzati Tényező

Idegesen gyűröm vissza a zsebemből kikandikáló gumicukros zacskót, hiszen az egészség világnapja miatt hívott ide, a Normafa parkolójába Nagy Anna kormányszóvivő és Szócska államtitkár. Az idegesség persze felesleges, hiszen még nincs, aki leleplezze, mennyire szeretem a guargumit és az állományjavítókat, mivel elsőnek érkeztem. „Mi lesz ma a műsor?” – kérdezem magamban, miközben körülnézek a síház és a réteses bódé környékén. Délelőtt negyed tizenegy van, ragyogó napsütés, szinte hallani, ahogy fehéredik a szürkegazdaság.

Vége a linkeskedésnek!

Aztán egy pillanat alatt rájövök. Szócska és Nagy óriási lepkehálókkal fognak érkezni. Először elkapják ott a valós összeg felét fizető önköltséges hallgatólányt a fényes biciklisnadrágban, aztán jön a fatörzsnek támaszkodva nyújtó, munkaképes korú férfi, akinek olyan undorítóan duzzad az állami segélyeken felpumpált vádlija. Utána a padon zenét hallgató kamu rokkantnyugdíjas és a lihegve futó, szocigyanús tb-vámpír következik, hogy a végén az egész brancsot a kamerák kereszttüzében tereljék vissza a munka világába.

Aztán egy oldalösvényen feltűnnek a Kormányzati Tényezők, de sajnos lepkeháló nélkül. Viszont azonnal egy igen értékes információval leszünk gazdagabbak: Nagy Anna kormányszóvivő kedvenc sportja a műbikalovaglás. A meghívóban ugyanis sportos öltözetet kértek a vendégektől, az ő sportos öltözete pedig tíz centi magas sarkú veszkócsizmából, farmergatyából és ¾-es ujjú, cowgirl mintájú vászondzsekiből áll, alatta csíkos pásztornőing. Szócska Miklós a túracipőjében, tréningnadrágjában és pólójában lazán veszi az első akadályt.

A Harmadik Köztársaság legsoványabb kabinetfőnöke

Az első stáció az esemény nyilatkozós része. Az egészség világnapja van, ezért a Néppárti Értelemben Vett Bikalovagló Asszony azzal nyit, hogy ha egészségesen élnénk, sokat mozognánk, nem fogyasztanánk alkoholt meg dohányt, 14 évvel tovább élhetnénk. Aztán Pusztai Zsófia, a WHO magyarországi irodájának vezetője mond pár szót a túlzott antibiotikum-fogyasztás miatt évente meghaló 700 magyarról. Szócska Miklós barátságos külsejére rácáfolva óriási mennyiségű számadattal sokkol, annyit jegyeztem meg, hogy az alkoholizmus évente kétszer annyi magyart öl meg, mint a közlekedési balesetek, az AIDS és Harrach Péter parlamenti beszédei összesen.

Szúrja vagy szippantja?

A sok szomorú tény között valóságos oázisnak számít, hogy dagadt nőben mi vagyunk az Európa-rekorderek. Szócska érzi, hogy az életből vett példa a leghatásosabb, ezért rámutat kabinetfőnökére, Attilára, hogy lám, Attila elkezdett mozogni, és le is dobott nyolc kilót. Szó, ami szó, Attila simán el tudna vegyülni egy magyaragár-tenyészetben, amihez ezúton is gratulálunk. Szócska Miklósról még annyit érdemes tudni, hogy a pláza szót úgy mondja ki, hogy „plaza”, a-val, és közben önkéntelenül fintorog. A Lázár János-féle Önkritikus Kormány vonalba illeszkedik Szócska comingoutja, miszerint túlzott a sóbevitele.

A magyar polgári politika Keith Richardsa ezután elindítja az sajtóesemény második, műsoros részét, amennyiben elindul a gyalogösvényen a János-hegyi kilátó irányába.

Olyanok, mint mi? Nem!

Walk Like a Kormányzati Tényező – dúdolom magamban az ismert slágert, és ezredjére is őszinte csodálattal szemlélem az úgynevezett politikusjárást. A politikusok ugyanis nem úgy járnak, mint én vagy ön, vagy bárki átlagos ember. Tereljen be száz, véletlenszerűen kiválasztott embert egy kerítéssel elzárt területre, ahol gyalogutak vannak kijelölve, és figyelje meg őket! Akik nem egymás mögött vagy amorf alakzatban összevissza közlekednek, hanem egymás mellett, arcvonalban lépkednek, az adott út teljes szélességét kihasználva, és közben olyanokat mondanak, mint Lenke néni a Szomszédokban, azok a politikusok. Nem laboratóriumi körülmények között segíti a felismerésüket, hogy kamerát cipelő férfiak vonulnak előttük rákjárásban.

A leépültek szpartakiádja

Lassan kiderül, amit azért nem hittem volna: ennyi volt a sajtóesemény. Egy kis szöveg a cigizés meg a részegeskedés káros hatásairól és némi séta. Éppen elkámpicsorodnék, amikor a sors a segítségünkre siet. A kamerások izgalmasabb vágóképre vágynak, ezért az ösvény melletti játszótérre terelik Nagyot és Szócskát. A távolból úgy néz ki, hogy a csúszda melletti réten folyhat a Leépültek Szpartakiádja, egy rakás ember ugyanis egy öt méter átmérőjű körben nordic walkingol körbe-körbe, ahelyett, hogy a környező kies ösvényeken  sétálna. A nordic walking, ha valaki nem ismerné ezt a remek szabadidős sportot, olyan, hogy az ember két síbottal a kezében gyalogol. A South Western Walking ugyanez, csak két nejlonszatyorral, de az még nem futott be ennyire.

A kispályás walkolók láthatólag azt hiszik, hogy Nagy Anna az új Keresztes Ildikó, és a korábbinál sokkal izgatottabban mennek körbe-körbe. A csapatból kiválik egy férfi, akin azonnal látszik, hogy vezetésre termett: kapásból leminiszterurazza Szócskát, ki is derül hamar, hogy ő a Magyar Szabadidősport Szövetség főtitkára.

Szócskáról eddigre nyilvánvaló lett, hogy Kormányzati Tényezőhöz képest tényleg meglepően rokonszenves alak, ezért sem tudom eldönteni, hogy direkt viccelt-e, amikor a kis körben gyalogoló nyugdíjasoktól azzal búcsúzik, hogy „köszönjük az erőfeszítéseiket.”

Pár métert teszünk még meg a kilátó irányába, amikor az államtitkár hátrafordul, és azt mondja, hogy igazából ennyi volt, az újságírók, ha akarnak, nyugodtan menjenek, de ők a stábbal azért végiggyalogolják ezt a félórát, úgyis annyi a megbeszélnivalójuk, és olyan szép az idő. Annyira érződik rajta a pár percre bilincs nélkül hagyott irodarabszolgák őszinte öröme, hogy kedélyes mosollyal távozom. Pedig a Normafánál igazából nem történt semmi.