Mária
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Lasszóval kellett fogni a vevőket a VII. kerületben

2011.04.12. 13:17
A zsidónegyed érdekvédői miatt alig merészkedett ingatlanbefektető a VII. kerületbe, ezért az önkormányzat tárt karokkal fogadta a „segítőkész” Nagy Györgyöt, aki külföldi befektetők nevében tett ajánlatot több háztömbre. Az erzsébetvárosi ingatlanpanama elsőrendű vádlottja, Gál György, volt SZDSZ-es gazdasági bizottsági elnök szerint az önkormányzatnak csak a Nagy által kínált konstrukcióban érte meg, hogy megszabaduljon a bontásra ítélet házaktól. Gazdaságossági számításokat persze nem látott, „csak hallott róla, hogy volt olyan”.

Nem Gál György vezette be a VII. kerületben a neki tulajdonított ingatlan-eladási konstrukciót – ezt maga Gál György, a kerület egykori gazdasági bizottsági elnöke állította a Fővárosi Bíróságon zajló „Hunvald-per” keddi tárgyalásán. A volt SZDSZ-es szerint a konstrukció 1998 és 2002 között, az MSZP-s Szabó Zoltán polgármestersége alatt alakult ki.

A tizenhét háztömb áron aluli eladásával vádolt volt VII. kerületi vezető szerint az egész rendszer azért jött létre, mert az önkormányzat nem tudta finanszírozni a bontásra ítélt, és a csak felújítás után értékesíthető házak bérlőinek kitelepítését. A '90-es évek közepén az önkormányzat majdnem csődbe ment néhány épület miatt, amelyeket megpróbált saját pénzből piacképessé tenni.

Gál szerint az önkormányzat 200 milliót bukott a Holló utca 14., és 600-700-at a Gozsdu-udvar értékesítésekor, mert a lakók elhelyezése jóval többe került, mint a ház piaci értéke. „Ezt nem lehetett folytatni” – Gál ezzel magyarázta, hogy bevezették: az ingatlan megvásárlására jelentkező vállalkozásnak kellett saját pénzből megoldania a kitelepítést, és szerződést csak akkor kötöttek vele, ha minden egyes lakóval megszületett a megoldás.

A bíró kérdésére Gál elismerte, logikus, hogy ebben az esetben az önkormányzatnak rendelkeznie kellett volna gazdaságossági számításokkal arról, hogy az önkormányzatnak mennyibe került volna a művelet, ám ő nem látott ilyen számítást. De „úgy hallotta”, létezett.

Gál azt is állította, azért nem tud az eladások ezen részleteiről, mert – bár ő volt a kerület gazdasági bizottságának elnöke, és ő tárgyalt a vevőjelöltekkel – „mélységében” mégsem foglakozott az ügyekkel.

A volt politikus szerint nagyon nem válogathattak a kerület számára „reménytelen” ingatlanokra érkező ajánlatok közül. „Lasszóval kellett fogni a vevőket.” Gál szerint ugyanis a kerületi érdekvédő szervezetek akciói, és a zsidónegyed védői miatt még az ingatlanbumm idején is megijedtek a befektetők, és inkább nem jöttek be a belvárosba.

Ekkor jelentkezett nála Nagy György ügyvéd azzal, hogy külföldi befektetőket hozna több épület megvásárlására. Nagy György „ismert név volt az ingatlanszakmában”, és akkor „komolyan úgy tűnt, hogy egy segítőkész ember” – mondta Gál, majd hozzáfűzte: „később már nem voltak ilyen illúzióim”.

A vád szerint a 2003-2004-ben lezajlott bizniszek lényege az volt, hogy Gál a Király utcai ügyvéd, Nagy György ötlete nyomán vállalta, ráveszi az önkormányzat gazdasági bizottságát, tegyen javaslatot a képviselőtestületnek bérházak értékesítésére a Nagy érdekeltségi körébe tartozó, gyakran offshore-hátterű projektcégeknek. Az ügyészség szerint Nagy György kereste egy-egy ingatlan ügyében Gált, ő pedig mindig közölte, hogy mennyiért vállalja a közbenjárást a bizottságban és a képviselő-testületben.

Ez az összeg házanként többnyire 20, néha 25 vagy 30 millió forint volt, a Gálhoz került kenőpénz teljes összege 366 millió forint volt. Nagy nem került a vádlottak padjára, 2009-ben ugyan őt is letartóztatta a rendőrség, ám hamarosan kiengedték, mert vélhetően vádalkut kötött a hatóságokkal, és részletes vallomást tett az Erzsébetvárost irányító politikusokra. Nagy György cégének 1998-ig szerződése volt a kerülettel önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségek, lakások privatizációjára.

Gál a keddi tárgyaláson azt mondta, ő különösebben nem is foglalkozott azzal, hogy Nagy kiket hozott vevőként. A vevők szándéknyilatkozatai ugyan nála landoltak, de ő nem érdeklődött a befektető cégek háttere iránt, csak továbbította a papírokat az önkormányzat megfelelő irodájához.