Ágnes
-3 °C
1 °C
Index - In English In English Eng

Nincs valódi választás a zsidó hitközségben

2011.05.10. 23:05
Miután kihívóját, Heisler Andrást nem engedték rajtvonalhoz, Zoltai Gusztáv ellenfél nélkül indul a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) vezetéséért a szervezet szerdai tisztújításán. A legnagyobb magyar hitközség képtelen a megújulásra.

A zsinagógák és szervezeteik

Az autonóm zsidó templomkörzeteket képviselő szervezetekben – ilyen a BZSH és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is – négyévente rendeznek választásokat. A zsinagógák elsősorban a hitélet terepei, viszont a szociális és kulturális intézményrendszert, kórházakat, iskolákat, temetőket is e szervezetek tartják fenn.

A szervezetek közgyűléseibe a templomkörzetek (az adott zsinagógához tartozó hívek közösségei) delegálnak helyben választott képviselőket, e küldöttek közül kerülnek ki a szervezetek vezetői, illetve különböző választott testületeinek tagjai is.

Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója

Az ügyvezető igazgató megválasztásakor a BZSH közgyűlésében arról kéne vitatkozni, mi a jelöltek véleménye a hitközség működéséről, milyen célokat milyen módon szeretnének megvalósítani. A hitközség fejlődése, a társadalmi, közéleti változásokhoz való viszonyulása elválaszthatatlan a jelöltek személyétől és programjától.

A politikához hasonlóan minél tisztább és élénkebb a verseny, minél erősebb jelöltek szállnak ringbe, annál valószínűbb, hogy valóban alkalmas, a közösséget szolgáló vezető kerül a szervezet élére.

A BZSH-ban azonban nemhogy tiszta, de semmilyen verseny nem lesz a vezetői posztért, magát a jelölési folyamatot pedig súlyos anomáliák jellemezték. A sokfelvonásos történetről a Szombat című zsidó folyóirat online kiadása közölt cikksorozatot (1, 2, 3, 4).

Csak egy maradhat

A BZSH közgyűlése által korábban megválasztott központi jelölőbizottság május 2-án fogadta el a listát, amelyen a szervezet operatív irányításáért felelős ügyvezető igazgatói posztnál csak egy jelölt neve szerepel: Zoltai Gusztávé. Zoltai a magyar zsidó közélet erős embere, a Dohány utcai templomkörzet elnöke, a BZSH és a Mazsihisz ügyvezető igazgatója.

A BZSH szabályzatának fehér foltjai lehetővé teszik, hogy a jelöltállítás során a hitközség aktuális vezetői számára kényelmetlen jelöltek fel se kerülhessenek a szavazólapokra. A Szombatban megjelent és a BZSH által nem cáfolt információk szerint ez történt Heisler Andrással, a Mazsihisz korábbi elnökével, aki 2005-ben azért kényszerült távozni, mert lemondásra szólította fel Zoltait.

Miután Heislernek nem sikerült saját, Dohány utcai templomkörzetében – ahol elöljáró – BZSH- és Mazsihisz-küldötti mandátumot szereznie, más hitközségek keresték meg, hogy náluk próbálkozzon. Heisler a lágymányosi zsinagógát választotta. Csakhogy a jelöltállítás szabályosságáért hirtelen aggodalmaskodni kezdő BZSH választási bizottsága pecsét és aláírás nélküli levelekkel kezdte bombázni a templomkörzeteket.

Hamisítatlan zsidó viccbe illő fordulatként a BZSH rabbiságának is levelet küldtek, azt tudakolva, lehet-e valaki két templomkörzet tagja. A rabbik a Szombat cikke szerint azt válaszolták, hogy az ügy nem minden vonatkozásában illetékesek, abban azonban biztosak, hogy egy ember két körzetben is imádkozhat – bár bizonyosan nem egy időben.

Másodszor sem sikerült

Miután BZSH-közgyűlési képviselővé választását nem sikerült megakadályozni, Heisler Zoltai kihívója lett az ügyvezető igazgatói posztért. A BZSH választási bizottsága azonban április elején megfosztotta a mandátumától: BZSH- és Mazsihisz-küldötti státusát összeférhetetlennek ítélték Dohány-körzeti elöljáróságával.

Ilyen szabály nem szerepelt a szabályzatban, a bizottság azonban Heisler kérésére sem volt hajlandó részletes tájékoztatást nyújtani. A BZSH nem volt mindenhol ennyire finnyás: azt, hogy a Hegedűs Gyula utcai körzetben a szavazatokat részben épp azok számolták össze, akiket a körzet küldöttnek választott, nem tartották összeférhetetlennek, inkább megpróbálták eltüntetni az erről szóló dokumentumot.

A jelölés érdekében Heisler lemondott Dohány utcai elöljáróságáról, Lágymányoson pedig újra delegálták a BZSH közgyűlésébe. A budapesti hitközség elnöke és ügyvezető igazgatója erre levélben közölte, nem volt lehetőség új választás kiírására, és Heisler mandátumát ismét nem igazolták.

Heisler András és Zoltai Gusztáv
Heisler András és Zoltai Gusztáv

Az elszigetelődés politikája

A HVG-ben pár napja megjelent publicisztikájában Heisler hevesen bírálja a Mazsihisz és a BZSH jelenlegi vezetőségét. A vádak közt szerepel, hogy Zoltai és Feldmájer Péter a szabályok lazaságát hegemón helyzetük bebiztosítására használják, képtelenek a párbeszédre a zsidó civil szervezetekkel, egyoldalú politikai elköteleződésükkel pedig a politikai küzdelmek erőterébe, "lövészárokba" taszították a közösséget.

A hagyományosan sokszínű magyar vallásos zsidóságnak ma is a pártállam idején létrehozott képviseleti szerv utóda, a Mazsihisz a legnagyobb és legfajsúlyosabb képviselője. Ez azonban inkább adminisztratív tény; a Mazsihisz az elmúlt két évtizedben képtelennek bizonyult arra, hogy a fősodort jelentő tradicionális neológ vonal mellett befogadja az új – köztük az ismét gyökeret verő ortodox – hitközségeket, illetve megtalálja a hangot a vallás iránt csak lazábban érdeklődő zsidókkal. A Mazsihisz lényegében minden komolyabb változástól elzárkózott, érintetlenül hagyta az elmúlt évek zsidó reneszánsza, a zsidó civil közélet látványos megélénkülése is.

"A Síp utca továbbra is hegemóniájának tudatában, de már nem birtokában működik. Nem képes a zsidó civil szervezetekkel párbeszédre, ellenséges attitűddel viszonyul a Mazsihiszbe nem tagozódott bármely más zsidó hitközségekhez is. A szervezet adminisztrációjának és gazdálkodásának átláthatatlansága, működésének alacsony színvonala miatt tevékenységétől a zsidó értelmiség és a vállalkozói réteg egyre markánsabban elhatárolódik" – írta Heisler a HVG-ben.

Az eredmény a mára szinte teljes elszigeteltség, amit elsősorban az jelez, hogy a százezres magyarországi zsidóságból alig pár ezren tagjai a Mazsihiszhoz tartozó hitközségeknek. Mindez komoly legitimációs válságot okoz, amit tovább erősít, hogy az állam a Mazsihiszt tekinti a vallásos zsidóság legitim képviselőjének. A milliárdos nagyságrendű támogatás főleg az óriási deficitet termelő intézményrendszer fenntartására megy el, miközben az átlátható gazdasági és szervezeti működés feltételei a kritikusok – így Heisler szerint is – nem biztosítottak.