Friderika
13 °C
29 °C

A magyaroknál nincsen boldogtalanabb nép a fejlett világban

2011.05.25. 19:00
Amit eddig csak sejthettünk, az most már tudományosan is igazolt tény: a magyarok rosszul érzik magukat. Nagyon rosszul. Az OECD 34 tagországa közül legalábbis a legrosszabbul, így mi vagyunk az okleveles savanyújóskák.

Mostantól új módon méri a világ legfejlettebb ipari országait összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjainak jólétét és elégedettségét. A "jobb életnek" elnevezett index egyik újdonsága, hogy nem egy fix számról van szó. A vonatkozó honlapon az ember beállíthatja, hogy 11 - az oktatástól a környezet tisztaságáig terjedő - szempont közül neki személyesen melyik mennyire fontos, majd a rendszer ezekkel az értékekkel súlyozza a statisztikákból, illetve közvéleménykutatásokból kijövő adatokat.

Ecetes vagy kovászos?

Ahhoz képest, hogy az ember mennyi nyafogást kénytelen végighallgatni nálunk egy nap, szinte jó eredménynek tűnik, hogy a magyarok 23 százaléka elégedett az életével. De ha tudjuk, hogy az OECD országaiban az átlagos érték 59 százalék, és hogy ezzel a 23-mal búbánatos sereghajtók vagyunk, már nem annyira vidám a dolog.

Az óriás felmérés nemcsak erre, hanem egy rakás olyan dologra kérdezett rá, ami az ember életminőségét befolyásolja, konkrétan a lakáskörülményekre, a bevételekre, a munkaerőpiacra, a közösségi összetartásra, az oktatásra, a környezet állapotára, a kormányzás minőségére, az egészségügy helyzetére, a biztonságra, a munka és a magánélet egyensúlyára, illetve az élettel való elégedettségre. Az egyes kategóriákon belüli pontszámok egyrészt statisztikai elemzések alapján állnak össze, de a megkérdezetteknek emellett minden kategóriában értékelniük is kellett a saját országukat.

Az egyes országok eredményeit értelmesen csak kategóriánként lehet összehasonlítani, hiszen van, akinek a kellemes lakás vagy a környezet állapota mondjuk kevésbé fontos, az ütős egészségügy vagy a fejlett oktatás viszont első számú szempont. Mégis elárul valamit, hogy ha egyforma fontosnak tekintjük a 11 szempontot, akkor összetettben hátulról a hatodikak lettünk.

Nálunk még az is jobban örül, akire naponta lőnek

A legfontosabb és egyben legáltalánosabb kategória az élettel való elégedettség volt. A jelentésből kiderül, hogy itt kifejezetten általános értékelést vártak a válaszadóktól arról, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel.

abr

Izraelben a nőknek is kötelező a katonaság, egymást érik a merényletek, nem ritka a háború, Irán állandóan atommal fenyeget, de a megkérdezettek 72 százaléka elégedettnek mondta magát. Norvégia ugyan rettentő gazdag, de mindig sötét és hideg van, tenyésznek az agyevő halálmetálosok, a lakosság 84 százaléka mégis elégedett az életével úgy általában.

Ehhez képest nálunk 23 százalék ilyen. A savanyújóskák top tízében Magyarország mögött Portugália búslakodik, de a fadóra könnyező, a világbirodalmat még mindig sirató, szőrös, apró emberek országától ez nem is annyira meglepő. A harmadik legelégedetlenebb Észtország, úgy látszik nehezen dolgozzák fel, hogy bezzegbaltiból a válság szánnivaló áldozatai lettek. A sorrend innentől Törökország, Lengyelország, Görögország, Japán, Korea, Szlovénia és Szlovákia. Vagyis az exkommunisták és a szlávok tényleg olyan sóhajtozósak, ahogy azt a közvélekedés is tartja, és a high tech környezet sem dobja fel eléggé a távol-keletieket.

Hiába nem olyan rosszak a napjaink

Boldogságfronton az általános értékelés mellett arra is rákérdeztek, hogy az illetőt egy átlagos napján negatív vagy pozitív élményből éri-e több. Ebben a kategóriában mindenhol jobb jegyeket adtak, mint az általánosban, az OECD-polgárok 72 százalékának inkább pozitív a napi jó-rossz egyenlege. A magyarok 65 százalékának is, ami szintén az egyik legrosszabb eredmény a teljes mezőnyben, de a lemaradás nem olyan markáns, mint az egész élet értékelésében. Ijesztően hangzik azért, hogy hiába érik nap mint nap inkább kellemes benyomások a magyarok kétharmadát, ha mérleget kell vonniuk, csak kevesebb, mint egynegyedük képes mosolyogni.

Pár érdekesebb statisztikai adat:

- a lakáskörülményeink elég borzasztóak. Míg az OECD országaiban egy lakosra átlagosan 1,6 szoba jut, nálunk egy. Beltéri angolvécéfronton tágabbra nyílik az olló, nálunk ugyanis a lakóhelyek 7,1 százalékában nincsen ilyen luxushelyiség, míg az OECD-átlag 2,8 százalék. Érdekes viszont, hogy nálunk a lakóépületek 95 százalékában a tulajdonosok laknak, szemben a 23 százalékos átlaggal.

- nem meglepő módon a 65 százalékos OECD-átlaggal szemben nálunk a munkaképes korúaknak csak 55 százaléka dolgozik.

- az egyik, aránylag életerős szektorunk még mindig az oktatás. A fiatalok és a teljes lakosság körében is több embernek van legalább középfokú végzettsége, mint az OECD-átlag, az olvasás utáni szövegértést vizsgáló PISA-teszten pedig 494 pontot értünk el 600-ból, ami átlagos teljesítmény.

- a legnagyobbat a levegő tisztaságában fejlődtünk: az egy köbméter levegőben lebegő finom por mennyisége 15,6 mikrogramm, ami sokkal jobb, mint az OECD 22 mikrogrammos átlaga. A tüdő legmélyéig eljutó szennyezésből nálunk feleannyi van, mint például az egyébként igen fejlett Hollandiában.

- kapaszkodjanak meg: kevés OECD-országban bíznak kevesebben a politikai intézményekben, mint nálunk, ahol a megkérdezettek 40 százaléka.

- ha már búslakodunk, legalább nem kell nagyon sokáig lógatnunk az orrunkat, ugyanis a 34 OECD ország közül nálunk csak Törökországban élnek rövidebb ideig az emberek. A 73,8 évünk 5,2-vel kevesebb az átlagnál. A megkérdezett magyarok mindössze 55 százaléka mondta azt, hogy jó az egészségi állapota, ami sokkal rosszabb a 69 százalékos átlagnál.