Vince, Artúr
5 °C
11 °C

Idén lőttek Velencének

2011.06.20. 00:53
Betontömbök, földtúrások és konténerek állnak a velencei szabadstrandon: itt épül a Velencei-tó kapuja. Ha kész lesz a 2 milliárdos beruházás, akkor homokos műtengerparton süttethetjük magunkat, a korzóépületben shoppingolhatunk és panorámasétányon gyönyörködhetünk a tóban.

Ott, ahol tavaly még strand volt, most csak betontömböket, földtúrásokat, munkások öltözőjéül, kivitelezők irodájául szolgáló konténereket látni. (Érdemes egy pillantást vetni a kisváros önkormányzatának kezdőlapjára, ahol pont a zsúfolásig telt strandról láthat képet a látogató.)

Nem állítjuk, hogy ez, a hetvenes években kiépített partszakasz lett volna a magyarországi Malibu. Mindig is érezni lehetett itt valamit a szocializmusból. Már a nevéhez, ifistrand, tapadt valami szovjetes reménytelenség, ide születtünk, itt is temetnek el minket, és akkor még nem szóltunk a megépítése pillanatától pusztuló ifiszállóról a soha ki nem nyíló önkiszolgáló étteremmel, vagy a pillanatnak élő pecsenyesütőkről.

Na most, ami azt illeti, a pecsenyesütők bódérengetege és az ifiszálló megmarad, a maradék területre viszont felhúzzák a Velencei-tó kapuját.

A Velencei-tó kapuja a látványtervek (és főleg a rajtuk szereplő alakok) alapján a Jehova tanúi által megálmodott mennyország lesz, ahol egyenesre fésülik a fűszálat, a férfiak és a nők egymásba karolva sétálnak, a tigris barikát nyalogat és a következő pillanatban sem falja fel, a kisgyerekek pedig mindig abba az irányba mennek, amerre a szüleik, méghozzá egy pisszenés nélkül, és nem kérnek nyalókát, Match Attax-kártyát, ujjgördeszkaszettet ugratóval.

Lesz itt homokos tengerpart, új sétány, új játszótér, rendezvénytér a magyarországi városfejlesztésekben elmaradhatatlan szökőkúttal (tényleg, egyszer valaki megírhatná a szökőkútmaffia igaz történetét), panorámasétány, szolgáltatóház, korzóépület (ami kísértetiesen hasonlít egy kis plázára, de az építtető önkormányzat kerüli ezt a szót, mint ördög a tömjénfüstöt), és még ki tudja, mi minden.

kep 03

Nem kell elvégeznünk a 120 órás, 12 alkalmas zalaegerszegi vidéki turizmus menedzserképzést (a Zala Termálvölgye Egyesület tagjainak ingyenes), hogy belássuk: Velence 2011-es szezonját a készülő beruházás tönkrevágta. Ami – bár nem akarunk a beruházás fogadatlan prókátorai lenni – több okból sem akkora tragédia. 1. Velence kelták óta íródott, többszöri törökdúlással tarkított történelmében egy porszem a 2011-es nyári szezon. 2. A most feldúlt partszakaszt, mint említettük már, a hetvenes években építették ki, egy mocsár lecsapolásával, vagyis nem állíthatjuk, hogy Antalffy János özvegye Pettendi Ilona és osztályos atyafiai is ezen a strandon gyakorolták a merülést, miután 1517-ben beiktatták őket birtokukba. 3. A pár száz méterre északra fekvő szabadstrand üzemel, méghozzá a meleg hétvégeken soha nem látott tömeggel. 4. A polgármester szerint a szezon közepén megnyílik a strand egy része, erre azonban a beruházás állását látva nem vennénk mérget, ahogy arra sem, hogy lesz valaki, akinek az építési terület mellett lesz kedve strandolni. (A műszaki átadást augusztus 22-re, a projektzárást szeptember 30-ra tervezik.)

Nem lenne azonban igazságos teljes egészében az önkormányzat számlájára írni a történteket. Lakossági tiltakozás bontakozott ki ugyanis a beruházás ellen, azaz inkább halt hamvába, mielőtt kibontakozhatott volna.

A Tópart utca lakói, illetve zimmer frei-tulajdonosai ugyanis – teljesen érthetően – nem örültek annak, hogy partra néző házaik ezentúl nem a parkra, hanem a korzóépület, illetve a fedett sétány hátuljára néznek majd. (Az egyik munkás szerint a házak hiába néztek a partra, a tóból nem láttak szinte semmit, mivel ott sűrű, magas fák voltak. Igaz ugyan, hogy a fák egy részét, 265-ből 98-at, kivágták, de ültetnek helyettük 1700 csemetét. Az ellenzők szerint kár a kivágott fákért, a támogatók szerint pusztán a fák miatt nem jön majd háromszor annyi turista, ahhoz fel kell építeni a Velencei-tó kapuját. Majd meglátjuk.)

kep 01

Szóval, a tiltakozók el is kezdték gyűjteni az aláírásokat a helyi népszavazás kiírásáért, de túlságosan kevés gyűlt össze, mivel az emberek többsége inkább kivárásra játszott. Nézzük meg, mi lesz belőle, utána ítélkezzünk. Sőt, létrejöttek a beruházást támogató civilszervezetek is – nem kell túl merész fantázia ahhoz, hogy belássuk: ezen szervezetek tagjainak egy része is zimmer frei-tulajdonos, csakhogy nekik máshol van a kiadó házuk, és vélhetően az önkormányzat is bátorította őket ilyen-olyan módon.

A helyszínen kérdezősködve mi is a kivárással találkoztunk leginkább – no, nem mintha lehetne bármit is csinálni, ha egyszer felépül a Velencei-tó kapuja, oszt mégse tetszik.

Miután nem jöttek össze az aláírások, a tiltakozók riadóláncot szerveztek, hogy amúgy Zengő-módra megakadályozzák a beruházást. A kivitelezők októberben mégis gond nélkül elfoglalták a partot, pedig nehéz lett volna suttyomban felvonulni a több tonnás gépeikkel, és felépíteni a konténervárosukat. A rossz nyelvek szerint ez úgy történhetett, hogy a tiltakozók jó része nem is velencei, a helybéli ellenzők pedig 1. nincsenek annyian, hogy élőlánccal körbekerítsék az ifistrandot, max egy játszóteret és 2. éppen véget ért a számukra kudarcot, az építést támogatóknak sikert hozó önkormányzati választás.

A sikertelen helyi népszavazási kezdeményezés, és a riadólánc besülése után, illetve már előtte is az építési engedélyeket támadták a tiltakozók, de csak négy hónapos csúszást okoztak. A beruházás legradikálisabb ellenzői például a mai napig azt állítják, hogy engedély nélkül hozták a betontömböket a partra. De hogy már nekik sem olyan fontos az egész, azt bizonyítja: a honlapjukon megadott telefonszám nem válaszol, „a hívott számon előfizető, illetve szolgáltatás nem kapcsolható”.