Végítélet és könyörület Székesfehérváron

Hétfő reggel nyolckor izgatott tömeg áll Vincze Tamás háza előtt Székesfehérvár egyik kertvárosi utcájában. Lejárt a kormány kilakoltatási moratóriuma, és Vincze 90 éves édesanyja, a ház korábbi tulajdonosa lehet az első, akit a rendőrök raknak ki korábbi otthonából. Az asszony vasárnap állítólag azzal fenyegetőzött, hogy őt élve nem fogják kilakoltatni, inkább felrobbantja magát.

Eladták az országot

A helyzet komolynak látszik: Vinczéék kapuja előtt egymásba karolva elszánt tekintetű, a ruhájuk alapján nemzeti érzelműnek tűnő emberek maroknyi csoportja várja, hogy akár a karhatalommal is szembeszálljon. Az újságírók és az érdeklődők kisebb csoportokra tagolódva különböző jobboldali érdekvédő szervezetek képviselőit hallgatják, hogy megtudják, pontosan mi is a helyzet.

"Az emberek betétjeiből felépült állami bankokat kiürítették, eladták, konszolidálták, megint kirabolták, és most az embereket rabolják ki megint" – bonyolódik hosszú okfejtésbe egy sötét ruhás férfi, aki mint mondja a Jobbik-közeli Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal is kapcsolatban áll.

"Ami itt történik, az jogtalan, a hitelszerződés semmis, ezt ki lehet jelenteni" – állítja a társa. "A kilakoltatási moratóriumot elrendelő jogszabály indoklásában benne van, hogy a devizahitelek a bankok tisztességtelen magatartása miatt dőltek be" – fejti ki, hogy miért nem Vinczéék, hanem a bankok, és általában a megszorulókon élősködő kör tehet mindenről.

Áldozat és orgazda

Lassan mégis összeáll a kép. Eszerint Vincze Tamás 2006-ban (saját állítása szerint) hétmillió forintnyi jelzáloghitelt vett fel svájci frankban az édesanyja nevén lévő lakásra. Az árfolyamváltozás miatt az adóssága tízmillióra nőtt. Mivel nem tudott törleszteni, a bank elárverezte a házat, amit egy ingatlanhirdetésben "féláron" 15 millióért kínáltak, ezért a jogvédős körökben mindenki tényként kezeli, hogy az ingatlan 30 milliót ér.

A házat másfél éve nyílt árverésen, lakottan megvásárló új tulajdonos, egy családos fiatalember többek tudomása szerint 10,5 millió körüli vételárat fizetett, amihez maga is hitelt vett fel. A végrehajtást kérő megbízottja, az adásvételt bonyolító ingatlancég egykori ügyintézője, A. M. (mivel már nem dolgozik ott, csak a monogramja közléséhez járult hozzá) elmondta, hogy a vevő felajánlotta, házat bérel a családnak egy  évig és fedezi a költözésüket, azonban Vinczéék csak azt mondták, hogy gondolkoznak az ajánlaton.

Mivel nem költözhetett be a házba, a vevőnek kára keletkezett, és mára erre nézve is végrehajtható bírósági határozata van, melynek érvényesítésétől elállna, ha Vinczéék hajlandók lennének kiköltözni. Csakhogy Vinczéék nem költöznek.

Az új tulajdonos a jogvédők retorikájában csak orgazdaként szerepel, bár az Indexnek az egyik szimpatizáns elismerte, hogy ő is elgondolkodna, ha ugyanannyi pénzért jóval nagyobb ingatlanhoz juthatna egy banki árverésen, mint az ingatlanpiacon. Nagymagyarország-pólós ismerőse azonban ezt hallva kioktatta, hogy tisztességes ember nem nyerészkedik mások nyomorán.

A végrehajtó, a pártelnök és a belügyminiszter

A birtokbaadási eljárás ura, Wölfinger Ottó bírósági végrehajtó kicsit távolabbról szemléli az eseményeket. Nyilatkozni nem akar, de vitába keveredik Borbély Józseffel, a Tempó (Tiszta Energiával Magyarországért) Párt (TP) elnökével. A jogvitában állítólag beavatkozóként részt vevő TP képviseletében Borbély előadja, hogy kezdeményezte a rendőrség kizárását, mert feljelentést tett Pintér Sándor belügyminiszter ellen százmilliós közpénzeket elsíbolása miatt, és ezért az irányítása alatt álló rendőrség sem lehet pártatlan az ügyben. Wölfinger érdeklődve hallgatja, és a vállát vonogatja.

A kapuban álló szimpatizánsok bólogatnak, az érdeklődők hümmögnek, az újságírók próbálnak nem mosolyogni: senki se gondolta volna, hogy az ügy szálai ilyen messzire nyúlnak. Közben visszaérkezik a helyi bíróságról Vincze Tamás és az őt elkísérő Vajda Attila, a Magyar Érdekvédelmi Szövetség nevű szervezet képviselője.

Mivel Vinczééket korábbi képviselőjük nem megfelelően képviselte (felülvizsgálati keresetük ügyében nem tett eleget a bíróság hiánypótlási felhívásának, majd nem adta át az elutasító végzést), a tervezett kilakoltatás napján, hétfő reggel ismét felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be az egész jogi eljárás ellen. Vincze és Vajda arca szomorú: a bíróság még a rendkívüli körülményekre (elsősorban a kiemelt sajtóérdeklődésre) tekintettel sem tudja azonnali hatállyal felfüggeszteni a már folyamatban lévő birtokbaadási eljárást.

Végítélet és könyörület

Vajda megpróbál a végrehajtó lelkére beszélni, és érdekes purparlé alakul ki az isten előtti elszámolás majdani pillanatáról. Wölfinger elmondja, hogy az ügy kapcsán ez a kérdés még nem jutott az eszébe, majd azt kérdezi, hogy ha Vinczéék másfél hónapja pontosan tudják a kilakoltatásuk dátumát, miért csak ma próbálták meg halasztást kérni? A jogvédőnek erre nincs jó válasza.

Közben a rendőrök megpróbálnak bejutni a házba, de nemcsak a marcona tekintetű néma kapuőrök, hanem a TP agilis vezetője is az útjukba áll, erősködve, hogy kérdezzék meg a parancsnokukat telefonon, mi is a helyzet a Tempó és Pintér miniszter ügyével. A rendőrök vezetője megkér mindenkit, hogy ne akadályozzák az eljárást, majd telefonon erősítést kér, az ellenálló kapuőrök meg fogadkoznak, hogy nem fogják odaadni a személyijüket.

Ekkor azonban üdvrivalgás hallatszik: a végrehajtó hajlandó másfél hónap haladékot adni, hogy a bíróság eldönthesse, van-e alapja Vinczéék kérelmének. Mindenki hálás, a jogvédők ölelgetik egymást, köszönetet mondanak a végrehajtónak, a rendőröknek, a sajtónak, amit az egyik újságíró egy "na végre valaki"-vel nyugtáz.

Az Index szeretett volna beszélni az új tulajdonossal, de hozzá nem sikerült elérhetőséget szerezni. Vincze Tamás azt mondja, hogy tegnapig nem tudták, hová mennek, de az önkormányzat ma kiutalt nekik egy kis szociális bérlakást, így mégsem az utcára távoztak volna. Az állítólag önrobbantással fenyegetőző édesanyja szerinte nincs olyan állapotban, hogy beszéljen a sajtóval. Vincze hirtelen hátat fordít, így végül nem tudjuk megkérdezni, hogy amikor felvette a hitelt, és a jelzálogot az édesanyja házára jegyeztette be, mennyire volt tudatában, és a bank elmondta-e neki, hogy milyen kockázatot vállal.