Nyertem, de azt éreztem, meghalok

2011.08.12. 08:08 Módosítva: 2011.08.12. 11:32
Az egyik oldalon arról beszélnek, hatvanezer ember megélhetése kerülhet veszélybe. A másik oldalon arról, társadalompolitikai cél százezer szerencsejáték-függőn és a családjaikon segíteni. Lázár János nekiment a nyerőgépeseknek, akik foggal-körömmel tiltakoznak. A játékosok közül pedig néhányan, miután elérték az abszolút mélypontot, egymás segítségével próbálják újjáépíteni az életüket egy olyan függés után, ami az addiktológus szerint a heroinnál is durvább lehet.

Harmincas-negyvenes férfiak csoportja gyülekezik a budapesti Táltos utcai plébánia hittantermében vasárnap délután. Jókedvűen beszélgetnek, kávéznak, aztán leülnek egy asztalhoz, és elkezdik a gyűlést. Ők a Gamblers Anonymus csoport tagjai, akik szembenéztek azzal, hogy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosok, és segítségre van szükségük ahhoz, hogy abbahagyják.

A gyűlésen tízen vannak, azt mondják, ennél többen szoktak lenni, és vannak gyűlések a hét minden napján. Egyiküknek ez az első ülése, de vannak, akik már évek óta járnak ide. Üdvözlik az új tagot, felolvassák az önmeghatározásukat, aztán mindannyian függőségükről, ahhoz kapcsolódó történetekről mesélnek. Akár arról is, kivel mi történt a héten, milyen gondolataik voltak, mi kísértette meg őket.

Szembenéztek a függőséggel

A legfeltűnőbb nem is az, hogy milyen történeteket mesélnek, és milyen hasonlóságok vagy különbségek vannak ezek mögött. Hanem, hogy a függőséggel való szembenézés és az utána való, érezhetően hosszas és küzdelmes önvizsgálat miatt olyan összetetten és reflektáltan tekintenek önmagukra és tudnak magukról beszélni, ahogy a legtöbb ember, aki nem kényszerül rá, nem szokott. Mindenki csakis magáról, a saját élményeiről beszél, a másiknak válaszolni, őt minősíteni vagy kritizálni nem szokás.

Életük legnehezebb döntését hozták meg, amikor szembenéztek a függőséggel, és eljöttek ide. Lehetne ez bármelyik másik vasárnap is, mert azt mondják, tudják, hogy ide életük végéig járniuk kell, de szívesen is járnak. Minden ülés ad valami újat, és ha egy ideig úgy alakul, hogy nem tudnak jönni, azt általában megérzik.

Tönkremegy a piac

Egészen másfajta hangulatban egy nagyobb csoport gyülekezik a budapesti Hotel Ramadában, még májusban. A Magyar Szerencsejáték Szövetség (MSZSZ) éves küldöttgyűlését tartja, a szálloda emelete megtelik a kiállított vadonatúj nyerőgépmodellekkel. A gyűlés meghívott vendége Helmut Kafka, a 23 európai nyerőgépes szervezetet tömörítő Euromat alelnöke.

000 GYI0062851526

A gyűlésen értékelik az elmúlt évet, de ami érezhetően leginkább foglalkoztat mindenkit, az Lázár János javaslata a magyarországi szerencsejátékpiac újraszabályozásáról. Alig van olyan társaság, ahol nem erről szóló beszélgetésfoszlányokat lehet elkapni. Mindenki arról beszél, Lázár javaslata tönkretenné a piacot, és hatvanezer ember megélhetését sodorná veszélybe, miközben a szektorban egyébként is évek óta csökkennek a bevételek.

Lázár János javaslatának legfontosabb pontja, hogy a nyerőgépautomaták után eddig fizetett havi százezer forint helyett ezentúl ötszázezer forintot legyenek kötelesek betenni az üzemeltetők. Bár tavasszal még úgy tűnt, a lendület olyan nagy, hogy a nyári szünet előtt döntés születhet az új szabályozásról, eddig ez nem valósult meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium átfogó hatástanulmány készítésébe kezdett, Lázár szerint ez lehet az új törvény alapja. A kérdés nem tűnt el a süllyesztőben. Ahogy az Origo megírta, Lázár írásbeli kérdéssel fordult Orbán Viktorhoz, hogy mikorra várható az új szerencsejáték-törvény beterjesztése. Kérdésének címe az volt: "Próba, de nem szerencse: nyereséges szerencsejáték-ipar, veszteséges magyar családok".

A szlovák példa

A kérdés nemcsak Magyarországon aktuális: júliusban a szlovák parlament arról döntött, 2013-tól kitiltják a pénznyerő automatákat a kocsmákból, azok ezentúl csak kaszinókban, játéktermekben működhetnek. A szerencsejáték-ipar képviselői szerint lényegében ezt jelentené a magyar javaslat elfogadása is, az ötszörösére emelt díjat ugyanis a kocsmákban biztosan nem érné meg kifizetni.

Lázár János az Indexnek arról beszélt, elsősorban társadalompolitikai céljai vannak a javaslatnak. “A nyerőgéppel szemben kiszolgáltatottakat, illetve az ő családjaikat szeretnék megvédeni” - mondta Lázár. A frakcióvezető szerint különösen a halmozottan hátrányos helyzetű területeken jelent ez komoly társadalmi problémát. Azt, hogy a Fidesznek fontos a kérdés, jelzi, hogy Orbán Viktor szocális konzultációról szóló parlamenti napirend előtti felszólalásában is előkerült. "Egyetlen adófizető sem szereti, ha az adójából kifizetett segély a kocsmába jut, vagy a játékgépbe dobálják be" - mondta akkor.

11

Lázár szerint emellett újraszabályozásra is szükség van egy olyan területen, ahol már húsz éve nem történt ilyesmi. A javaslat célja az adóbevételek növelése is, Lázár szerint ugyanis több tízmilliárdos eltitkolt bevételtől esik el az állam a megfelelő szabályozás hiánya miatt.

Százezer játékos

Magyarországon a felnőtt lakosság 1,2 százaléka szerencsejáték-függő egy 2010-es tanulmány szerint, amely a Szerencsejáték Zrt. megrendelésére készült. Egy másik, 2007-es tanulmány 1, 4 százalékról ír, vagyis nagyjából százezer emberről lehet szó. Az arány megfelel az európai átlagnak. Bár ebből nem mindenki nyerőgépes, illetve a legtöbben egyszerre többféle játékot is játszanak, a nyerőgépek egyértelműen a legveszélyesebb kategóriába tartoznak.

A játék ciklusa nagyon gyors, hiszen mindig csak egy újat kell pörgetni. A tétet a játékosok maguk befolyásolhatják, és manipulált a majdnem nyertem érzés, vagyis gyakoribb a véletlennél, ami mindig újabb játékra ösztönöz - magyarázza Demetrovics Zsolt addiktológus, hogy miért ránt sokkal könnyebben magával a nyerőgép, mint például a lottó. Ami legalább ilyen fontos, és szorosan összefügg a Lázár-javaslattal: a nyerőgép szinte bárhol hozzáférhető. Ha pedig valakit magával ránt, a függőség kialakulása olyan gyors lehet, hogy “egy heroinista karrier döcögős ahhoz képest” - mondja Demetrovics. Nézzünk egy ilyen karriert, Zoliét, aki 15 év játék után csatlakozott a Gamblers Anonymushoz.

Addig sincs feszültség

Zoli egy borsodi faluban született, értelmiségi családban, ahol saját bevallása szerint jó nevelést kapott, és mindig azt érezte, meg tudja valósítani céljait. Sok pénzt akart mindig is, de nem a külsöségek miatt, hanem mert úgy gondolta, csak így lehet csak boldog. 21 évesen került Budapestre, taxizni kezdett, és más munkákkal is keresett akkoriban - a kilencvenes évek elején jónak számító - pénzt, amit félre is tett.

A dolgok egy házassággal kezdtek elromlani. Felesége féltékeny, akaratos típus volt, Zoli úgy érezte, nem segíti, hanem épphogy gátolja őt céljai elérésében. Amikor először lement játszani, ami a taxisok körében elég gyakori volt, egyszerűen csak a feszültség elől menekült. Akkoriban még mindezért csakis a feleségét hibáztatta, de már máshogy látja ezt. Sokkal inkább arról volt szó, saját korlátait nem tudta kezelni.

Egy kávé és a cigi kijött belőle

Az első időben keveset játszott, mindig annyit, amennyit rá is akart szánni, és általában jól is jött ki belőle. A kávé és a cigi megvolt a nyereményből, közben még jól is érezte magát. Bár már akkoriban is többen figyelmeztették, hogy óvatosnak kell lenni ezzel, az első időben nem törődött velük. Feleségével közben egyre rosszabb lett a kapcsolata.

Nagyobb veszteségek a negyedik évben jöttek először. Akkor már rendszeresen játszott, és előfordult, hogy tízezer forintot veszített el (még mindig a kilencvenes években vagyunk, tehát ez mai értéken jóval nagyobb összeget jelent) úgy, hogy aznap csak száz forintot szánt volna a játékra. A veszteségeket egy idő után nem tudta eltitkolni, ekkor jöttek a kölcsönök először ismerősöktől, aztán újabb és újabb uzsorásoktól. Ez nagyon megrázta, mert korábban soha nem volt tartozása, de mindig meg tudta magyarázni magának, hogy csak most, csak ezt a kölcsönt muszáj törleszteni, és csak még erre az egyre van szükség. Ez egyébként a szerencsejáték-függők egyik leggyakoribb mondata: ha egyszer nullán lennék.

Üveges tekintet

tk3s mon013086

Barátai ekkor már azt mondták neki, üveges lesz a tekintete, és megszűnik a világ körülötte, amikor játszik, ő azonban még mindig leginkább pénzügyi problémának tekintette az egészet. A helyzet aztán egyre rosszabb lett. Feleségétől elvált, azt hitte, ettől megoldódik minden, de ugyanúgy játszott tovább, és a következő kapcsolata, majd az új asszonytól született gyerek után sem javult semmi, pedig mindezektől azt várta, hatásukra biztos abbahagyja.

Olyan súlyos tartozásai jöttek össze, hogy új feleségének már állandóan hazudnia és ígérgetnie kellett. Mindig azt mondta, még három hónap, és vége, aztán fél év múlva is ugyanezzel jött. Ekkor már olyan uzsorásoknak is tartozott, akik életveszélyesen fenyegették, a játék pedig semmilyen élvezetet nem jelentett neki. Rosszul volt, ha elment játszani, de mindig elment újra. Bár az alkoholra igazán durván nem szokott rá taxis munkája miatt, ekkor már lefekvés előtt innia kellett, hogy el tudja viselni a stresszt. Már az öngyilkosságot is fontolgatta. A szerencsejáték-függéssel szembenézők leggyakoribb mondatai között van ez is: A börtön, a halál és az őrület szélén voltam.

2009 márciusában ment le a névtelen szerencsejátékosok közé. A problémával már szembenézett, de itt teljes őszinteség is kell a felépüléshez, ő pedig ekkor még nem tudott az lenni. Az utolsó játék csak nyáron jött el.