Júlia, Rita
12 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Nekik semmit nem jelent az iskolakezdés

2011.09.01. 18:02
Több száz olyan gyerek él Magyarországon, akik nem indulnak szeptember 1-jén iskolába. Nem rajtuk múlik, hogy otthon maradnak. A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek tankötelesek, tavaly óta joguk is van iskolába járni, csak éppen az iskoláknak nem kötelező felvenni őket. Esélyeik jórészt a szerencsén múlnak, azon, hogy hova születtek és akad-e a közelben őket is befogadó iskola.

“Végre van egy kis szabadságuk”

A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek nevelése – minden forrásunk ugyanúgy fogalmazta meg - 24 órás szolgálatot jelent. A gyerek megszületése után emiatt valamelyik szülőnek abba kell hagynia a munkát, az egyik kereső kiesése pedig nagyon sokszor a család gyors elszegényedéséhez vezet. A Kézenfogva Alapítvány 2004-ben publikált - kérdőíves kutatáson alapuló – jelentése rámutatott, hogy a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyereket nevelő családok 74,4 százalékának jövedelme létminimum alatt volt, 73,2 százalékuk a szegénységi küszöb alatt élt.

A nemzeti-erőforrás minisztérium adatai szerint a 2010/2011-es tanévben összesen 2057, öt és huszonhárom év közötti gyerek és fiatal részesült fejlesztő felkészítésben vagy fejlesztő iskolai oktatásban. Közülük 1771-en voltak tanköteles korúak, vagyis a hat és tizennyolc év közöttiek. 42,7 százalékuk - 757 gyerek - nem járt iskolába, hanem egyéni fejlesztő felkészítésben részesült. Csoportokban, közösségben 1014-en tanultak.

Ezt a problémát a fejlesztő iskolai oktatás heti húszórás időkerete sem képes megoldani. „Nem tudom, a törvényalkotó hogy gondolta, hogy csak 20 óra. Az lett volna a lényeg, hogy azok a szülők, akik eddig otthon voltak, és gondozták a gyereket, vissza tudjanak menni dolgozni. Így nem tud elmenni, még négy órában sem tud dolgozni. Viszont örülünk neki, hogy egyáltalán van ilyen törvény. Mióta ide járnak a gyerekek, a szülőkön is látom, hogy boldogabbak, kinyílnak, végre van egy kis szabadságuk” – mondja Lengyel Zoltán, a Friss utcai Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény igazgatója, ahol tavaly szeptemberben két csoporttal indult el a fejlesztő iskolai oktatás. Még egy egyéjszakás, ottalvós mininyaralásra is elvitték a gyerekeket, akik soha nem voltak még távol a szüleiktől korábban.

A közoktatási törvény látszólag nagyon rugalmas, a fejlesztő iskolai oktatást sok helyszínen meg lehetne szervezni, nemcsak gyógypedagógiai iskolákban, hanem akár például bölcsődékben, fogyatékosok nappali intézményeiben, korai fejlesztőkben is. Míg azonban a lehetőségek sora hosszú, a kikényszeríthetőség hiányzik mellőlük.

“Félnek tőlük”

A törvény még a legkézenfekvőbb választásnak látszó intézményeket, a gyógypedagógiai iskolákat sem kötelezi arra, hogy befogadják a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekeket. A gyógypedagógia iskolák nagy része pedig önként nem is lépett. „Félnek tőlük. Se nyitott, az erre a célra képzett szakembereik nincsenek, se speciális eszközeik, s nincsenek is a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek oktatására, nevelésére, fejlesztő gondozására felkészülve” – véli László Tímea. A Bártfai utcai óvodások szülei már most aggódnak, mi lesz, ha kinövik az intézményt. Még ha sikerül is találni fejlesztő iskolai oktatást biztosító helyet, a színvonal nem egyenletes. „Sokszor nem oktatásról, fejlesztő gondoskodásról van szó az intézményes ellátás során, hanem csupán csak gondozásról, ellátásról (tisztába teszik, megetetik őket). És van olyan intézmény is, ahol erre se fektetnek megfelelő minőségű hangsúlyt, az konkrétan az elfekvő szint”, teszi hozzá a gyógypedagógus.

Az országban körülbelül négyszáz gyógypedagógiai általános iskola működik, de ezeknek csak töredékében van fejlesztő iskolai oktatás. Súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek fejlesztésével összesen 162 intézmény foglalkozik 180 feladat-ellátási helyen, de ebben benne vannak az öt éves kor alattiakra specializálódott, úgynevezett korai fejlesztést végző intézmények is. Az Oktatási Hivataltól megkaptuk a tanköteles korú gyerekek – egyéni vagy csoportos - fejlesztő felkészítését végző intézmények listáját. 107 intézmény szerepel rajta, és ezek sem mind gyógypedagógiai iskolák. Ebben a 107-ben benne van az összes olyan más típusú intézmény is, ahol fejlesztő felkészítés elképzelhető: a gyógypedagógiai iskolákon kívül a bölcsődék, fogyatékosok nappali intézményei, korai fejlesztők, bentlakásos otthonok.

Albérlet vagy autózás

A súlyosan-halmozottan fogyatékos, tanköteles korú gyerekek fejlesztését vállaló intézmények eloszlása teljesen egyenetlen az országban. Nógrád megyében például egyáltalán nincs fejlesztő felkészítést nyújtó intézmény az Oktatási Hivatal listája szerint. A legrosszabb helyzetben Nógrád után a Veszprém és Vas megyeiek vannak, ezekben a megyékben csak egy-egy ilyen intézmény van. A legszerencsésebbek a Pest megyeiek, mert ezen a területen belül csak Budapesten kilenc intézmény található, a fővároson kívül pedig még további tizenegy. További probléma, hogy ha sok intézmény van is egy megyében, sokszor egy-egy nagyvárosban zsúfolódnak össze, ahelyett, hogy több különböző városba lennének szétszórva, hogy a megyében  élő családok találhassanak egyet viszonylag közel a lakhelyükhöz. A Csongrád megyei kilenc intézmény közül például három Hódmezővásárhelyen, négy Szegeden van.

Ha akadnak is szabad fejlesztő iskolai helyek, a családok számára nagyon nehezen leküzdhető akadályt jelent a mindennapi bejárás. A budapesti Bártfai utcai óvodás csoportban van olyan, akinek a szülei albérletet vettek ki Budapesten ezért, és van, aki a Velencei-tó mellől autózik be minden nap.

Lackó Erdőkertesen él a szüleivel
Lackó Erdőkertesen él a szüleivel

A 18 éves Hankó László Máté, Lackó Budapesttől harminc kilométerre, Erdőkertesen él a szüleivel. A látássérült és mozgáskorlátozott, de értelmileg ép fiú a szerencsések közé tartozik, mert óvodába és iskolába is tudott járni, bár az ő idejében fejlesztő iskolai oktatás még nem létezett. A Csillagház nevű gyógypedagógia iskolába járt - a Mozgásjavító Általános Iskola Csillagház tagozata - tíz éven keresztül. Elvben csak budapestiek kerülhettek volna be, de – ahogy a szülei mondják – „a nagykapu mellett ott a kiskapu”, más vidékieknek is sikerült, jöttek Verőcéről, Érdről, Taksonyból. A lehetőségnek ára volt: iskolaidőben Lackó legkevesebb tizenkét órán át „üzemben volt”, télen hajnali öt körül kellett kelnie.

Humán beállítottságú ifjú

Lackó “korán jött”, a 27. héten, egy pünkösd vasárnap. Oxigénhiányos állapotba került a születésekor, látássérülését pedig az inkubátorban szerezte, a túl nagy dózisban adagolt oxigéntől. Az orvos azt mondta, nem fogja túlélni. Amikor kicsi volt, még az óvoda előtt, a szülei végigzongoráztak sok mindent. “A Laci három éves koráig úgy élt, hogy reggel beraktam az autóba, mindenféle fejlesztésre, víziterápiára, lovagolni jártunk” – emlékszik vissza az édesanyja. Szerinte csak egy szelete a problémának az iskolák és az oktatók gyógypedagógiai ismereteinek hiánya. A nagyobb baj az, hogy minden sérült gyerek más és más, egyik számára ez, másnak más a legjobb.

Lackó születése után édesanyja nem tudott visszamenni az eredeti munkahelyére, de később talált részmunkaidős állást egy veresegyházi idősotthonban, és ő lett az elnöke az erdőkertesi Sérültek, Halmozottan Sérültek és Segítőik Szövetségének. Édesapja, aki külkereskedőként dolgozott, 2007-ben nyugdíjba ment, miután “kezdett súlyos egyéniség lenni” Lackó, és a hetven kilós fiú segítése “négykezes zongorajáték lett”.

A gyerek – ahogy az apja fogalmaz – “humán beállítottságú ifjúvá” nőtt. Iskolásként számos szavalóversenyen indult, sorra hozta az első, második, harmadik helyezéseket. Előadott Ady Endrét, Fekete Istvánt, Arany Jánost, Petőfitől az Arany Lacinak-ot. „Mindenkitől szeretek verset szavalni” – válaszolja Laci, mikor a kedvencéről kérdezem. Miután a Csillagházat kinőtte, az Addetur Alapítvány szakiskolájában tanult tovább, papíron női varrónő szakon, bár a keze sérültsége miatt varrni nem tudott. Lackóval otthon is sokat gyakoroltak, tanultak a szülei, és tudtak neki speciális számítógépet is venni. Miközben az erdőkertesi, akadálymentesített családi ház kertjében beszélgetünk, édesapja angolul szól Lackóhoz, ő pedig válaszol. Az angollal nem az általános iskolában találkozott, ott nem volt nyelvoktatás. “Három hónaposan kapta az első angol mesét. Így ingyen megtanul” – magyarázza az apja. A szülők azt remélik, három-négy éven belül Lackónak sikerül eljutnia az érettségiig, és később a nyelvismeretével lehetne belőle recepciós.

Ára van

Hogy hol indul és hol nem fejlesztő iskolai oktatás, az nagyrészt az önkormányzatok felelőssége a közoktatási törvény szerint. A finanszírozás nehézsége mint gátló tényező már akkor előkerült, amikor elindultak az első fejlesztő iskolai csoportok az országban.

A Nemzetierőforrás-minisztérium tájékoztatása szerint mivel a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek fejlesztő iskolai oktatása több tárca költségvetésében jelenik meg, ezért arra nem adható pontos válasz, hogy a fejlesztő oktatás összesen mennyibe került. Az egy gyermekre, tanulóra jutó fajlagos ráfordítás nagyságát pedig további számos tényező befolyásolja, például az épület adottságaiból fakadó dologi kiadások, vagy az alkalmazottak életkora, besorolás szerinti bére. Tehát a kérdésre konkrét választ egy-egy intézmény adhat s a válasz csak az adott intézményre lesz igaz – írták.

Jelezték, de hiába

Annyi biztosnak tűnik, hogy nem elhanyagolható összegekről van szó. A budapesti Friss utcai gyógypedagógiai iskola igazgatója, Lengyel Zoltán hálásan beszél a fővárosi önkormányzatról. Ők 62,5 millió forintot kaptak arra, hogy megteremtsék a fejlesztő iskolai oktatás személyi, tárgyi feltételeit. Ebből a pénzből tudtak liftet építtetni az iskolába, kialakítottak 2 csoportszobát, egy mozgásfejlesztő szobát és két terápiás szobát, lett akadálymentes fürdőszoba víz alatti sugármasszázst nyújtó tangentorkáddal, megvették a speciális bútorokat, eszközöket. Vásároltak egy kerekesszékes emberek szállítására is alkalmas speciális járművet.

A film 2010 augusztusában készült el.

Az önkormányzati tétlenség szélsőséges példájába ütközött bele a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő szervezet, amikor munkatársai 2010 novemberében ellátogattak Szekszárdra, a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézménybe, hogy ellenőrizzék a bentlakásos otthonban élők alkotmányos jogainak érvényesülését. 21 tanköteles gyerek él ott, de az intézmény nem nyújtott fejlesztő iskolai oktatást. Pedig a közoktatási törvény - a fejlesztő iskolai oktatás lehetséges színterei közül egyedüliként - a fogyatékos emberek bentlakásos szociális intézményeit kifejezetten kötelezte arra, hogy hozzanak létre 2010 szeptemberétől fejlesztő iskolai csoportokat.

A TASZ munkatársai rá is kérdeztek Szekszárdon arra, miért nem teljesítették a törvényi kötelezettséget.  „Az intézmény vezetőinek elmondása szerint több alkalommal jelezték a fenntartónak a fejlesztő iskola indításának kötelezettségét, illetve sikertelenül pályáztak a szolgáltatás finanszírozására” – áll a jogvédő szervezet jelentésében.

“Új életforma”

A fogyatékkal élők érdekvédelmi szervezetei szerint egyébként már az is súlyos hiba, hogy a közoktatási törvény pont csak a bentlakásos otthonok esetében teszi számon kérhetővé a fejlesztő iskolai oktatás elindítását. Ez a megoldás szerintük a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek elszigetelését jelenti, és ők szegregált formában nem tanulnak önbecsülést, nehezebben fejlődik a méltóságérzetük. Az érdekvédők szerint inkább arra volna szükség, hogy a gyerekek normál, többségi iskolába, de legalábbis a legközelebbi gyógypedagógiai iskolába járhassanak.

Ugyanakkor ha legalább a bentlakásos otthonok mindegyike teljesítené a törvényi kötelezettségét fejlesztő iskolai csoport indítására, javulna valamelyest az otthonokban élő súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek helyzete. Javítani bőven volna min. Egy tavaly májusi felmérés szerint 567 hat és tizenhét év közötti gyerek élt akkor állami, önkormányzati vagy egyházi fenntartású bentlakásos otthonban, és csak 15 százalékuk, 85 gyerek vett részt fejlesztő iskolai oktatásban, közülük 18-an külső intézményekbe jártak ki. Az 567 gyerek többsége – 459-en – egyéni fejlesztést kapott.

A budaörsi Reménysugár Habilitációs Intézetben tavaly szeptemberben indult az első fejlesztő iskolai csoport. Tanköteles lakóik az intézmény belső jelentése szerint “teljesen új életformát” kaptak azzal, hogy reggeli után „iskolába” mennek. “Az a tapasztalatunk, hogy az összetartozásban, a kommunikációban, az önállóságban, önkiszolgálásban, döntéshozatalban fejlődés mutatkozik mindenkinél” – mondja az intézmény vezetője, Gyene Piroska, aki egyben az ÉFOÉSZ (Értelmi fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) elnöke is. A fiatalokat kirándulásokra, kiállításokra, színházba vitték, az évet ballaggással zárták. “Sorfalat álltak a többi lakók, ahogy elvonultak, mindenki kis tarisznyával. Énekeltük a ballagóéneket, kaptak oklevelet, próbáltuk megadni a módját” – idézi fel az igazgató. Idén új gyerekekkel indul csoport. “Átmeneti megoldásnak jó ez még évekig, de nyilván az a legnagyobb jó, ha a közösségi lehetőségekben tudnak részt venni” – jegyzi meg Gyene Piroska.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!