Partikon érdeklődnek Orbánról a diplomaták

2011.09.09. 09:13
Honnan tudja az amerikai diplomácia, mi zajlik a Fideszben? Mi a fontosabb, egy hivatalos találkozó, vagy egy elejtett megjegyzés a diplomatafeleségek egyletében? Mi az, amit magas szinten is elolvasnak Amerikában Magyarországról? Ami a Wikileaksen végzi kiszivárogtatott táviratként, az kezdetben talán éppen egy kiránduláson hangzott el, hogy nagyobb legyen a kölcsönös bizalom.

A diplomáciában a legfontosabb információkat gyakran a legváratlanabb helyzetekben lehet megszerezni. Ezt Simonyi András volt washingtoni nagykövet mondta az Indexnek, vagyis lehet benne valami. Azok alapján, ami az elmúlt napokban kiszivárgott Wikileaks-dokumentumokban áll, az amerikai nagykövetségen egészen sok fontos dolgot tudtak, vagy legalábbis sok fontos dologgal foglalkoztak a magyar politikából a Fidesz hatalmi viszonyaitól az Emfesz-ügy hátteréig.

Így megy ez a középkor óta

Az, hogy a nagykövetségek tudjanak ezekről, az alapfeladatok közé tartozik a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezmény szerint, de lényegében már a középkorban is ezt csinálták a követek – magyarázta az Indexnek Görög Ibolya protokollszakértő, a Miniszterelnöki Hivatal volt protokollfőnöke. Egy nagykövetség alapfeladata, hogy minden megengedhető eszközzel információkat gyűjtsön a fogadó ország viszonyairól.

Ennek van formális és informális része; a hangsúly sokszor inkább az informális találkozókon van. A nagykövetségek dolgozói rendszeresen szerveznek vacsorákat, bálokat, kirándulásokat, partikat, van diplomatafeleségek egylete is, az pedig, ami ezeken hangzik el – gyakran félmondatokban –, vagy ami egyes hangsúlyokból kiderül, sokszor többet elárul, mint a hivatalos események. Így annak, ami a jelentésekben áll, sokszor ilyen jellegű információk az alapjai, a sajtó követése és a nagykövetségeken dolgozó politikai elemzők munkája mellett.

Nem a nyilvánosságnak szánják

“A diplomácia egyik alapeszköze, hogy a tárgyaló felek, megszerzendő a másik bizalmát, olyan információkat is megosztanak egymással, amiket nem a nyilvánosságnak szánnak. Ez teljesen természetes” – mondja Simonyi András. Szerinte tipikusan ilyen lehetett például a sokat idézett Orbán-mejegyzés is arról, hogy ne arra figyeljenek, amit mond a kampányban. A volt nagykövet szerint ilyen szempontból pozitívan is értékelhető, hogy Orbán az amerikai partnerrel ilyen nyíltan beszélt.

Azt Simonyi is elismeri, hogy egy-egy ilyen megnyilatkozást máshogy ítél meg egy diplomata és egy politikus. Orbán Viktor megjegyzése lehet megszokott a diplomácia világában, de ettől még a politikai tanulságok természetesen levonhatóak belőle.

Meglepően alapos

Simonyi azt mondja, őt is meglepte az alaposság, ami a táviratokból kirajzolódk. Az látszik belőlük, egészen mélyen foglalkoztak a magyar politikával, és részletesen a Fidesszel, az akkori ellenzékkel is, mert fontosnak tartották, milyen lesz a leendő vezetés.

A másik fontos irány, ami az iratokban nagy hangsúlyt kap, az energiapolitika. Simonyi szerint ez egyébként is hangsúlyos elem az amerikai külpolitikában, különösen, mióta Oroszország a geopolitika meghatározó eszközévé tette ezt, Magyarország esetében pedig az évtized közepétől kezdve lett különösen fontos. Ekkor kezdett úgy tűnni, hogy az addigi stabil transzatlanti kötődés mintha lazulna, és Magyarország váltásra készülne. “Az amerikaiak természetesnek tartották, hogy Magyarország együttműködik Oroszországgal, de azt akarták, hogy ne legyen teljesen egyoldalú a függés. Azt viszont soha nem mondták, hogy forduljunk el Oroszországtól” – mondja Simonyi.

Amit magas szinten is elolvastak

Mindezek miatt az energiapolitikáról szóló részek lehetnek az egyedüliek Simonyi szerint, amiket még magas szinteken is olvastak az Egyesült Államokban. “Mert azt azért ne gondoljuk, hogy a magyar politikusokról szóló részeket igazán magas rangú szereplők olvasták el” – magyarázta.

Azt Hillary Clinton is igyekezett hangsúlyozni az első Wikileaks-szivárogtatás idején, hogy a táviratok tartalma önmagában nem tekinthető az amerikai külpolitika hivatalos álláspontjának. A külügyminisztérium különféle forrásokból állítja össze a teljes képet egy országról, ennek pedig csak egyik részét jelentik a nagykövetségtől származó információk –  mondja Görög Ibolya.

Mintha a körzeti orvos kiírná

A diplomáca világában dolgozók jellemzően egyetértenek abban, hogy a Wikileaks-szivárogtatások sokat árthatnak. Görög Ibolya szerint ez olyan, mintha a közösségi orvos kiírná az internetre, hogy melyik betegnek milyen baja van. Simonyi András pedig azt mondja, korábban attól félt, a szivárogtatások lehetetlenné teszik majd az informális megbeszéléseket. “Úgy pedig sokkal nehezebb lesz majd tárgyalni, ha csak azt vehetik alapul, amik a hivatalos megbeszélésen, az asztal mellett elhangoznak.”

Simonyi szerint azonban egyelőre nem arra utalnak a jelek, hogy ez megtörtént volna. Wikileaks ide vagy oda, valószínűleg ebben a pillanatban is valahol diplomaták beszélgetnek arról, melyik magyar politikus kivel került romantikus kapcsolatba.