Ferenc, a harcos angyal

Figyelmes emberek dolgoznak a gödöllői művelődési házban, modoros hivatalos nevén a Művészetek Házában. A bizonyára valami csúnya építészeti tréfa miatt a hetvenes évek állólámpabúráit idéző épület portájánál piros betűs, fekete-fehér szórólapokon olvasható: "Kelj fel, Jancsi!", alatta sárgával (naranccsal, naná): Optimista Klub.

A művház emeleti nagytermét betöltik több mint kétszázan, több tucat ember a lenti kivetítők előtt szorong. Lelkesek, teli vannak vidámsággal, viselkedésükön izgalommal teli elszántság érződik. Ha véletlenül tévednék erre, kedvem lenne rákezdeni a Világnézeti klubra, művházban biztos találnék hozzá egy jó kis dobozgitárt is. Közben azt hinném, az ország legnagyobb és legsikeresebb optimista klubjában járok, ahol az emberek olyan kérdésekkel foglalkoznak, hogyan tudják a maguk javára fordítani nehézségeiket, mit tehetnek, hogy életminőségük javuljon.

Végül is nem tévednék sokat.

Az optimista klub helyett ugyan a hivatalos megnevezés a Magyar Demokratikus Charta, illetve az MSZP-n belül működő Demokratikus Koalíció, a többi viszont stimmel. Ja, és a klub vezetője Gyurcsány Ferenc.

A Józan, Megfontolt, Önfeláldozó, Higgadt Államférfi. Egyben a magyar politika harcos angyala, derült ki szerda este.

Tág teret nyit és nyújt.

"Orbánnak mennie kell!" – kezdi, három szóval eljutva az első dübörgő vastapshoz (lesz még majd öt-hat). Orbán a rombolás miniszterelnöke, a keleti despota szeleké, de mi nem akarunk visszamenni keletre, pláne nem engedünk "a szabadság felszabadító levegőjének ízéből és illatából". Pedig ezt el akarják venni tőlünk, alattvalóvá akar silányítani minket az Ember, aki Szembemegy a Szabadság Kultúrájával.

Orbán Viktor a harc és a háború miniszterelnöke, háborút hirdet mindenki ellen, háborús retorikát alkalmaz egy olyan kontinensen, ahol évtizedek teltek az igazán nagy háborúk óta, de már évtizednyi távolságban van a balkáni is. Míg Orbán háborúzik és bűnbakot keres, "mi a megértés szavait keressük", és a békéért, az együttműködésért küzdünk, mondja a Dinamikusan Is Higgadt Államférfi.

Majd bő egyórás beszédben harcot hirdet nemcsak a kormány, hanem az egész Orbán-rendszer ellen, saját pártja ellen, jelenlegi képviselőtársai, jelenlegi és volt párttársai ellen.

Fordítsuk, hű de remek,
fordítsuk, hű de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt.

A Demokratikus Koalíció szerda esti politikai szezonnyitóját nem azért vártuk izgalommal, hogy megtudjuk, mit gondol Gyurcsány a mostani kormányról és Orbánról (igen, felemlegette, hogy a miniszterelnök Az Ember, Aki Sosem Hazudott, és még le is törpézte egy "száradjon le a két karom, legyek tíz centivel kisebb, de a kisgazdákkal soha" szövegben, érzékeltetve, mennyit számítanak a politikában a szavak). Nem is azért, hogy a  hasonló, csak kétszáz kilométerrel távolabb tartott tavaly őszi mulatsághoz képest hogyan változott egy év alatt a Kötcsei Bölcs.

Hanem arra voltunk kíváncsiak, lesz-e pártszakadás.

"Az Isten megáldja őket, csak az ne legyen" – mondja erre egy ősz hajú asszony, még a kezét is összeteszi, tényleg. Mert az legyengítené a pártot, sőt, a Pártot, és felerősítené az ellens... khm, ellenfelet – nagyjából ez a fórum általunk megkérdezett résztvevőinek egyhangú véleménye. A közönség soraiban egyébként ezúttal kicsit alacsonyabb volt a nyugdíjas törzsszavazók aránya, talán azért, mert a Facebookon kellett (lehetett?) regisztrálni a részvételre. Az idősek voltak viszont a leglelkesebbek, a fórum végén hosszan álltak sorban egy dedikálásért, egy ölelésért, egy pusziért, ekkor már az egésznek olyan hangulata volt, mint Kovács Ákos találkozásának a Fidelitas szakiskolai tagozatával.

Szóval, pártszakadás ne legyen – és nem is lesz, nyugtat meg Ferenc, az Önfeláldozó Politikus mindenkit. Sokan ugyanis ettől tartottak, miután a Népszabadság nem sokkal a rendezvény előtt megtudta – mint a Magyar Nemzet a titkos kormány-előterjesztéseket –, hogy a Demokratikus Koalíció azt javasolja: az MSZP 56 tagú frakciójának 54 listás (megyei vagy országos listáról bejutott) képviselője adja vissza a mandátumát, hogy helyettük új arcokkal vegyen lendületet a szocialista párt. Ez a kezdeményezés első hallásra csodás alkalom egy remek pártszakadásra, tényleg.

"Továbbra is az a célunk, hogy az MSZP-t megújítsuk, hogy modern, nyugatos, baloldali polgári párt legyen, ezért hoztuk létre tavaly a Demokratikus Koalíciót" – mondja Gyurcsány arra a kérdésre, hogy a párton belül képzeli-e el a jövőjét. És hogy a frakciótársai is ott képzelik-e el, mármint az övét? "Ennél sokkal józanabb a frakció" – mondja arra a felvetésre, nem fél-e attól, hogy a kezdeményezésük miatt kizárják őket (a parlamenti képviselőcsoport 56 tagjából 7-en tartoznak a Demokratikus Koalícióhoz).

Egyébként sem akarják ők, hogy mindenki visszaadja a mandátumát. Csak azt szeretnék, hogy minden listás képviselőről lehessen pártszavazás, megyei a megyékben megválasztottakról, országos az országos listáról bekerültekről. Aki bizalmat kap, marad, aki nem, annak a helyét töltsék be mások.

Szili Katalinról viszont nem mond semmi rosszat, de azt úgy teszi, hogy rosszabb, mintha mondana.

Nem árt, ha megkérded őt.

Persze azért a vérfrissítés tényleg kell, meg az új politika is. Mert a Fidesz több százezer szavazót veszített el úgy, hogy az MSZP-hez lényegében senki nem pártolt át, a Jobbik viszont utolérte a szocialistákat.

De majd most!

A Demokratikus Koalíció nemcsak a parlamenti frakciót újítaná meg, hanem az egész Orbán-rendszer ellen (ez többször visszatérő elem, itt nem a kormány az ellenoldal, hanem minden, ami Fidesz) harcot hirdet. A legkisebb településekig végig kell nézni, van-e MSZP–Fidesz-együttműködés, és bárhol is van, ezt fel kell számolni, a DK ezt is javasolja.

Ez tetszik az embereknek.

Gyurcsány a mostani szocialista pártvezetés elleni kritikáját ügyesen mossa össze a Fidesz-kritikával. "Ha az Orbán-kormány és az ahhoz közel állók Simicska Lajos zsebében vannak, az legyen az ő bajuk" – mondja, "de ha az én pártom is, az a mi bajunk".

A Demokratikus Koalíció ezért olyan közéleti tisztaságot akar, hogy az valami csoda lesz. Két parlamenti vizsgálóbizottságot is felállítanának, az egyiknek azt kellene vizsgálnia, hogyan kerülhetett kétmilliárd forint közpénz svájci bankszámlára – "ha az offshore-ozó Orbán Viktornak ehhez egy szava sincs, az az ő baja, de az, hogy a mi pártunknak sincs, a miénk –, a másik pedig azt, hogy a bankok tényleg továbbhárították-e a bankadó terheit.

A fő célpont mégis Orbán Viktor, akinek hosszú a bűnlajstroma, mondja a bűnbakkereső kormányzást kritizáló Gyurcsány. Dilettantizmus, koncepciótlanság, kapkodás jellemzi a kormányzását, és bár ebben nehéz neki ne igazat adni – a Barroso által levert hiánynöveléstől a leállt Széll-terven át eljutottunk a kemény megszorításokig –, mégsem tudjuk elfelejteni, hogy azért az ő kormányzása idején is több cselekvési terv és program született, mint ahány ránc Lendvai Ildikó arcát keresztezi.

Emellett Orbán nem a jövő embere, hanem a múlt sérelmei, a buta nacionalizmusé. És a határon túli magyaroké, amivel szembefordít magyart magyarral.

És bevezette a tripla vizitdíjat "pimasz, alávaló, hazug módon" az 1 százalékos járulékemeléssel.

És jön a fizetős felsőoktatás, egy fizikai munkás gyerekéből sosem lesz már ügyvéd.

És megszegi saját szavát, hiszen decemberben írta alá az Európa Tanácsban, mint minden kormányfő, hogy a felső áfakulcsot igyekszik nem 25 százalék fölé vinni.

Kételyeidre frappirozott választ,
ha valaki adhat, csak Ő.

De hogyan győzze le a szabadság ízes levegője a Fideszt és az egész mostani magyar politikát, ami "tele van mocsokkal"?

Egyfelől úgy, hogy Ferenc egyre népszerűbb. A Zöld Pardon bezárása elleni tüntetésen a "pár sört megivott egyetemista társaság végtelenül helyesen viselkedett" vele, és az emberek örömmel állítják meg, amikor az Államférfi Mint Magánember a Tescóba megy vásárolni, vagy átsétál a parlamentből a képviselői irodaházba. És, bár ezt nem ő mondja, ha tényleg pert, pereket indítanak ellene – ő ebben biztos –, azt akár további népszerűség-növelésre, politikai célokra használhatja, ő lehet a Szemlőhegyi Út Mandelája akár.

De ha ennyi mégsem elég, akkor huszonkét ponttal – ennyi szerepel a Demokratikus Koalíció most közzétett kiáltványában –, a megbecstelenített köztársaság eszméjének újraépítésével, jogbiztonsággal, az 1918-as, 1946-os szellemiséget továbbvivő 89-es eszmékkel, és persze összefogással, együttműködéssel.

Mondjuk ez még párton belül sem megy.