Melyik a világ legorbánistább állata?

A két, erős testalkatú juhtenyésztő az asztalként szolgáló hordóra hajolva elmélyülten játszik egy ördöglakattal a Kreatív Kuckó felirat alatt. Balra egy magyar lapály koca szoptat, jobbra a Nyúl Teméktanács bombajó plakátja látható aranyos kisnyuszikkal és nyúzott, véres tetemekkel. Akkor sem lehetnék boldogabb, ha a frakkos, fehér kesztyűs, bokaláncra fűzött Matolcsy György szolgálná föl a frissítőket: újra itt vagyok az OMÉK-en, ami a legjobb program, amit magyar hatóság valaha kitalált.

Ha valaki még sosem járt volna erre: az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon egyszerre lehet megtapogatni rengeteg nagy, szőrös, élő állatot és hatalmas mezőgazdasági gépet. Márpedig, ausztrál tudósok szerint, olyan ember nincs, akinek az élő haszonállatok és a marha nagy gépek közül az egyik be ne jönne. Van viszont olyan embercsoport, amelyiknek mindkettő garantáltan, ezért áll már a csütörtöki munkanap délelőttjén is a közönség fele gyerekekből.

Forever young

A D csarnoktól már 50 méterre megcsap minket a kecsketrágya szaga és Barakonyi fotóművésszel mindketten gyermekké válunk, ami furcsa, mert egyikünk sem kecsketelepen cseperedett.

A böhönyei Stropek László suffolk jerkéjével indítunk, Kávéházi Konrádok kedvéért mondom, hogy ez egy fekete pofájú, áramvonalas, nőstény juh. Elismerően bólogatunk egy núbiai gödölye nagyszerűen pettyezett, sprézett hatású divatfüle láttán, vagyis már a kecskéknél tartunk, hogy nemsokára megint csak a juhok közé vessük magunkat. Hiába a svábok hozták a ciktát Magyarországra, a racka nemcsak nagyobb, de csinosabb is nála, a birkaszekció szupersztárja pedig vitán felül a fekete racka.

A kecskék fotómodellje a búr kecske a divatosan nagy fülével, a fehér testszőrzethez viselt csokibarna fejével és az áramvonalas szarvaival.

A disznók valahogy jobban hasonlítanak egymásra. Trécselünk kicsit egy magyar nagyfehér kant vakargató fickóval, aki elmeséli, hogy a kandisznó kutyaszerűen intelligens állat, de ha "megkapta a kislányt", akkor bevadulhat. Nekem vannak spánieltermészetű, kandisznó származású barátaim, eszerint mind szüzek. Még nincs rengeteg látogató, de az 560 kilós magyar lapályt kisebb tömeg fotózza, nem érdemtelenül.

A Csincsilla Terméktanács standjánál megsimogatjuk a falra akasztott gereznákat, elhúzunk az öthónapos emuk előtt, akik lökdösik egymást, mint a sorban álló kínaiak, aztán lecövekelünk a Hybrid Converter fajtájú pulykakas előtt, aki úgy mászkál, mint egy merevrészeg zsidó testépítő. A pulyka közelében megtekintjük a Világ Legorbánistább Állatát (hortobágyi pekingi kacsa) és átnézünk az A pavilonba.

Életem műanyag hala

Ez egy hatalmas csarnok, tele mezőgazdasági géppel, feldolgozott élelmiszerrel és kézműves árussal. Hiába ad elő egy lelkes mezőgazdász a tritikáléról, minket jobban vonz a haltenyésztő szekció. Egy sor akváriumban a boltokban kapható halfilék élő változatai úszkálnak, van itt meghökkentő lapátorrú tok, fakó naphalra emlékeztető tilápia, a túl kicsi szája miatt savanyúan néző barramundi, dögös pikkelyzetű, piros szemű compó, aranykárász, süllő és egy legalább tízkilós menyhal, sajnos műanyagból. Az újságírói etika diadala, hogy a mérhetetlen csábítás ellenére nem loptam el a csodás makettet.

A pavilonok között is kiállítottak rengeteg mindent, azon belül főleg jókora mezőgazdasági gépeket. A látogatók a kisebb traktorokat még blazírt arccal fogadják, a nagy traktorok látványa viszont azonnal agrárerekciót okoz: egy csapat mezőgazdasági szakiskolás fiú veszettül röhögve fotóz két csöcsös hoszteszlányt egy óriás motorháztetején. Aztán ketten melléjük másznak, amitől vad ugrándozásba kezd az összes mobiltelefon.

Pezseg a hangulat, a bábolnai istállósátorban minden lovászra egy fürtnyi vihogó iskolás lány jut.

Algíri repeszek

Átnézünk a lóversenytér területére, ahol most az őshonos magyar haszonállatok, illetve mindenféle gyökerű szarvasmarhák laknak. Mezőfalvai Algír Repesz igen sportos tenyészbika, a gazdája nemkülönben, a név, mármint az állaté alapján úgy tippeljük, hogy éveket tölthetett az idegenlégióban. Mezőfalvai Algír Repesz összesározta a pofáját. Amikor csutakolják, pont olyan kétségbeesetten pislog, mint én tettem nyolcévesen, hasonló helyzetben.

A szarvasmarhák szerencsére nagyon különbözően néznek ki, így hosszú perceket töltünk a bikák összehasonlítgatásával, kedvenceink a charolais származású Abaúji Jog Volvic és a magyartarka Bonyhádi Érmes Romel. Cvikli, az ismert mikroblogger szerint a charolais "a húsmarhák chardonnayja (megbízhatóan jó minőséget adó, mindenütt tenyésztett francia világfajta)", minket a németalföldi festmények marháira emlékeztet.

Nem mexikói, színmagyar!

Utolsó megdöbbenésünk a májzli fajtájú magyar kopasz kutya. Őszintén szólva sosem hallottam a létezéséről, élőben úgy néz ki, mint egy gázolajjal leöntött, meggyújtott, majd pokróccal eloltott, és ennek megfelelően búbánatos mudi. Ketten vannak, az egyikről teljesen leégett a szőr, a másikról csak foltokban, de a szívem annyira összefacsarodik tőlük, hogy nem tud tartóztatni sem a mini shetlandi pónik csapata, sem a lózuhany.

A vasárnapig nyitvatartó OMÉK-nál képtelenség jobb programot kitalálni: egy rakás helyen tartanak állatbemutatót, csikósműsort és kóstolókat, a mulatozás nem gyerekeseknek is garantált, kellemes vakargatást mindenkinek.