Buda, Richárd
-2 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Vertek minket, de boldogok voltunk

2011.11.12. 15:17
Egy foszladozó madaras embléma tövében emlékeztek vissza az SZDSZ megmaradt maroknyi tagjai, milyen volt, amikor még a szívük csücske volt a Fidesz, amikor még verték őket a rendőrök, és amikor még nem tudták, hogy a szörnyetegek tönkretették a magyar társadalmat.

“Az ülés első napirendi pontja megemlékezés a párt megalakulására” - kezdődött az SZDSZ Országos Tanácsának szombati ülése.

Semmi tévedés nincs, nem egy megsárgult Népszabadságba kattintott bele véletlenül az olvasó, még csak nem is a Tegnapi Újság rovat jelentkezik - tényleg ez történt szombat délelőtt. Egy szebb napokat látott párt megmaradt tagjai emlékeztek vissza a születésre.

Ahogy a napfény megcsillant a harmadik kerületi pártiroda szürke panelépületének tetején foszladozó madaras emblémán, az elmúlás olyan lírai szépséggel jelent meg, hogy kőszívűnek kellett volna lenni ahhoz, hogy az embernek mindenféle korrupciós ügyek, Demszky Gábor városvezetése vagy éppen Kóka János jusson eszébe.

A pártiroda nagy termében még kinn a plakát 2006-ból, ami azt kérdezi: van-e Magyarországon 200001 szabad, demokrata szavazó? A kérdést persze most már nem nagyon kell feszegetni, annál is inkább, mert a nagy teremre sincs szükség, bőven elfér az újságírókkal együtt húsz résztvevő egy kisebb szobában.

A párt meghatározó alakjai, alapítói és nagy nevei közül nem sokan vannak jelen, az alapításra Béki Gabriella és Mécs Imre emlékeznek vissza. “Ti a hűséget jelentitek nekem” - mondja a megjelenteknek Béki, aki már nem tagja a pártnak, de azt mondja, meghatotta ez a felkérés.

1988-ra emlékeznek vissza, ami mindkettőjük szerint a legizgalmasabb év volt. Megalakul a kor Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoportja, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, és több tüntetést tartanak, mint előtte sok év alatt összesen. “1977-től évente volt nagyjából egy nagyobb tiltakozás, 88-ban viszont már minden hónapra jutott egy” - mondja Mécs. “Jöttek a rendőrök és vertek minket, de boldogok voltunk., mert Nagy Imre és Maléter Pál nevét kiabálhattuk a városban” - emlékszik vissza. Gabriellával ekkor már intenzív volt a kapcsolatunk, persze nem úgy intenzív, viccelődik elmaradhatatlan csokornyekkendőjében.

A hálózat tehát megvolt (amitől az MDF ekkor már távolságot tartott), Béki szerint azonban hamar látszott, hogy erősebb szervezetre van szükség. “Kőszeg Ferivel bátorítottuk egymást, hogy pártot kell csinálni” - emlékszik vissza, amit Kőszeg sajnos nem tud megerősíteni, mert nincs jelen a megemlékezésen.

Így jött el 1988. november 13., a gyűlés a budapesti Jurta Színházban, ahol végül megalakult az SZDSZ. Mécs elmeséli, honnan jött a név. “A párt elnevezéstől irtóztunk, biztos volt, hogy az nem lesz benne a névben, így lett szövetség. Az első változat Demokraták Szövetsége lett volna, ott volt azonban a Fideszből (“akik akkor a szívünk csücskei voltak”, mondja nevetve) Fodor Gábor, aki arra kérte őket, ne ez legyen a név, mert akkor úgy tűnne, a már meglévő Fiatal Demokraták Szövetsége annak ifjúsági szervezete. Vidám névvita után hozzátették, hogy szabad.

Nem sokkal később az első vidéki szervezet is megalakult, Sopronban, pedig, ahogy Mécs mondja, az ellenséges sajtó próbálta ráhúzni, némi antiszemita felhanggal, hogy budapesti párt az SZDSZ. A párt azonban terjedt, vidéken is, és ahogy Mécs mondja, “szemben azzal, amit Viktor ma mond, akkor tényleg példát mutattunk Európának”.

A mai megemlékezés nem a hibákkal való szembenézésről, nem a kudarcokról és csalódásokról szó, Mécs itt mégis tesz egy egészen finom utalást arra, hogy később aztán máshogy alakultak a dolgok, mint szerették volna. “Azzal nem számoltunk, mert nem is számolhattunk, hogy az évek és a szörnyetegek tönkretették a magyar társadalmat” - mondja. Akkor még boldogok voltak.

A megemlékezés után jöttek a további napirendi pontok, az Országos Testülete gazdasági és szervezeti ügyekről vitázott. Ez a rész azonban már nem volt nyilvános - hiszen, egy pillanatra se felejtsük el, egy működő pártról van szó. A testület tagjai az ülés után pedig a Parlamenthez mentek, hogy megkoszorúzzák Károlyi Mihály szobrát, amit szerintük meggyaláztak a jobbikosok egy tavaly őszi tüntetésen.