Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

A cukiságban is megtörtént végre a rendszerváltás!

2011.11.22. 18:26
Elpusztulunk-e a cukiság-túladagolástól vagy ép ésszel is kibírható két vombat látványa élőben? Az Állatkertben kipróbáltuk.

Az köztudott rólam, hogy a vombatot nagyon tisztelem, persze én nem csak őt, hanem általában minden erszényest nagyon tiszteltem.

(Töröcskei István, az államadósság-kezelő új vezetője)

Az egy dolog, hogy akkora az újságírótömeg az Állatkertben, mintha most szülné meg Matolcsy György az első magyar hetesikreket, de én is szokatlanul izgatott vagyok, meg is kell állnom a nagy tónál, hogy lenyugtassam magam egy csapat rózsás gödénnyel. Egy pápa-, Szanyi Kapitány- vagy Kim Dzsongil-interjú se zaklatna fel, de most a világ legaranyosabb élőlényével fogok találkozni: 38 év után újra van vombat Magyarországon.

Ez a kuriózum, nem a bankadó, a budapesti ugyanis összesen a negyedik európai állatkert, ahol élőben látható a cukiság Elvis Presleyje. Azon olvasóink kedvéért, akik nem interneteznek: a Nagy Világhálón három dolog van, amióta kihaltak a macskás képek: autó, pina és vombat.

Mint egy hip-hop-klipben

Tarlós főpolgármester az ausztrál nagykövettel együtt jócskán késik, ezért a melegedőből kimegyünk megnézni a vombatok leendő lakhelyét. A szabadtéri kifutó láttán nyilvánvalóvá válik, hogy az Állatkert szakembereinek nem lehet közvetlen tapasztalatuk a vombat életmódjáról, és a szerény fűevő erszényest összekeverték a gettónégerekkel: a kifutó kerítését belülről több méteren graffiti díszíti, játszótér gyanánt pedig összesprézett olajoshordókat kaptak a kis dagadékok.

A vombatház pont szemben van a dél-amerikai kifutóval. Egy csapat búbánatos nagy mara üldögél a jeges porban, mint egy csapat kiöregedett magyar popzenész, akik azon siránkoznak, hogy már senki sem vesz nagylemezt. "Igényes rockzenét EZEKNEK??" - sóhajtja egy csapzott fülű nőstény és lemondóan beleharap a reteklevélbe.

Szó mi szó, borzalmas világ vár mostantól a régi rendszer cukijaira. A gyurcsányista vízidisznó ki sem meri dugni az orrát az ólból, tavalyelőtt bezzeg ott parádézott 16 felügyelőbizottságban. Az alpaka szánalmasabban néz, mint Szabó Zoltán, amikor megvonták tőle a mindig feltöltött ingyentelefont. Dehát egy cukiváltás sosem csupa kacagás, főleg amikor éppen szétrobbantják a szőrös kádári struktúrákat.

Az épület oldalában, elrettentésül be is mutatnak egy fotót az 1956 és 73 között itt élt kádárista vombatról, aki a kép tanúsága szerint egy lakótelepi zuhanytálcában élt és pont olyan lefolyója volt, mint a szüleimnek.

Túléli-e Tarlós a cukiságrohamot?

"A vombat a természetben egyáltalán nem olyan kedves természetű, mint az állatkerti példányok, inkább mogorva" - mondja egy tájékozott kolléga, mi pedig elképzeljük, ahogy a közismerten fotótudatos Tarlós István egyszer csak az ölébe kapja Mollyt vagy Wallyt, aki hipercuki pocakdüllesztés meg mosolygás helyett hirtelen nyakon harapja, mire a főpolgármester a sokktól körbe-körbe kezd rohangálni, majd kinevezi Sas Józsefet a Nemzeti Színház igazgatójának.

Erszényesek és kilincsorrúak, Márton nap után nem sokkal

Elképesztő, de még mindig nincs se Tarlós, se vombat, cserébe bemutatót kapunk abból, hogy a közismert előnyökön kívül mire is jó a kilincsorr. Szuki, a nőstény tapír ugyanis a mozgékony ormányával egyszer csak megnyeri a karmesterversenyt nemzetközi sakknagymesteri címet szerez kinyitja a Dél-Amerika-ház kilincsét és megszökik. A hidegtől és az előbb betermelt reggelitől szerencsére lelassult, így hamar bekerítjük és visszatereljük a házba.

Végre-valahára megjönnek a díszvendégek. John Griffin nagykövet tartja magát a legendás ausztrál különcködés íratlan szabályaihoz, és olyan tolmácsot alkalmaz, aki nem tud magyarul. Utána jön Tarlós, aki ritka bepillantást enged abba, hogyan kormányozza Magyarország egyötödét: azt meséli, hogy a napokban beszélgetett Persányi Miklós főigazgatóval, és "hiányolta a koalákat". És a vombat az majdnem koala, csak föld alatti lukakban él. A jobboldali politika Brehmje azután azzal a felismeréssel örvendeztet meg - volt jelen valaki a Nature magazintól? - hogy "egy állatnak is vannak érzékszervei", illetve felidézi, hogy gyerekkorában rájött, az állatok is tudnak félni. Erről sajnos nem mesél el több szaftos részletet, helyette jön Persányi és felolvas egy strófát Tóth Krisztina Vombat című verséből, aztán végre kihozzák Mollyt és Wallyt.

Disznók a vásárban

Az első észrevételem az, hogy ha lehet egyáltalán különbséget tenni, akkor a vonagló vombat a legcukibb, Molly ugyanis mindenáron ki akar szabadulni a gondozónő kezéből. Tarlós próbál elvegyülni és vakarássza őket, de mi most nem rá figyelünk.

Közelről nézve a vombat a koalánál is sokkal játékállatszerűbb lény, nem kis részben amiatt, hogy a pofáját mintha nem tudná mozgatni semennyire. Gyorsan beviszik őket a vombatházba, ahol végre mozgás közben is megnézhetjük őket. Na, így kapásból tízszeresére nő az elemesállat-faktor, a vombat ugyanis tök merev lábakkal dülöngél, mint a hasában ólomdarabot viselő fröccsöntött disznó, amit kiskoromban a vásárokban árultak úgy, hogy egy feltámasztott deszkán mászatták le őket.

A vombat arckifejezése bamba, de érdeklődő, mintha nem gyökereket és pázsitfüvet, hanem hasist legelészne álló nap. De ne arra a vigyori játékállatra számítsanak, ami a legnépszerűbb netes fotókról ismerős, hanem arra a kicsit búsabb és csapzottabb verzióra, ami a negyedik-ötödik képtalálati oldalon tűnik fel.

Az Állatkert vezetése bátor húzással az intézmény messze legkisebb, mosókonyhányi belterű kis fészerében helyezte el várhatóan messze legnépszerűbb állatait, így aki gyorsan meg akarja nézni őket, annak valami csendes hétköznap délelőttöt ajánlok.