Tarlós Tolsztojjal szépített az oroszoknál
Micsoda szerencse, hogy a gyalogút mellett egy kis betoncsempével borított rész van, mintha mindig csak erre a ceremóniára várt volna a sétány, gondoltam, aztán megláttam a kisebb szépséghibát, hogy a magyar, az orosz és a budapesti zászló előtt emelt pulpitus az ivókútra lett felállítva.
10 órakor megérkezett Tarlós István főpolgármester a Műszaki és Közlekedési Múzeum elé, majd méltóságteljesen, azaz nagyon lassan odasétált a pulpitushoz Alexander Tolkacs orosz nagykövettel és Szűcs Olgával, a sétány elnevezését kezdeményező Tolsztoj Társaság elnökével.
A rövid ünnepség nem elhanyagolható részét a magyar és az orosz himnusz meghallgatása tette ki. Azok kedvéért, akik nem ismerik az orosz himnuszt, el kell, hogy mondjuk, hogy amellett, hogy zeneileg megegyezik a szovjet himnusszal, a legszembetűnőbb tulajdonsága az, hogy sokkal hosszabb, mint a magyar. Tarlós István az ivókút mögött türelmesen, mozdulatlanul állta végig.
A főpolgármester beszédében azt emelte ki, hogy Tolsztojt olvasva mindenki felismerheti, hogy maga is volt már hasonló helyzetben, mint a szereplői. Fontosnak tartja a két ország együttműködését, különösen a civil szférában. Ezután arra kérte az orosz nagykövetet, hogy mondja el rövid beszédét.
Alexander Tolkacs arról beszélt, hogy Tolsztoj, aki oroszként volt az emberiség írója, a világirodalom aranytartaléka, és sok magyar írót ihletett meg a múlt század elején. Szűcs Olga, a Tolsztoj Társaság elnöke elmondta, hogy nagyon örülnek neki, hogy a társaság kezdeményezésére Lev Tolsztoj lehetett a sétány névadója.
Végül Tarlós és Tolkacs, lerántva a leplet az utcatábláról, emléket állított a világirodalom egyik óriásának, miközben a háttérben egy kisember tapsolt, megidézve az orosz nagyregények világát.