Ödön
1 °C
11 °C

Nem lennénk a lappok helyében

2012.02.22. 00:42
Rég volt ilyen télszerű tél, a Tisza néhol egészen komolyan befagyott, ezért különösen lelkesen indultunk megnézni, hogyan küzdi le Tél Tábornokot a Magyar Katona.

A legutóbbi katonaélményem az volt, hogy B. honvéd, aki mindig félmeztelenül alszik, a szíve fölé helyezett arasznyi vadásztőrrel, a reggeli ébresztő hangjára a kést villámgyors mozdulattal a felső ágy matracába döfi, mire én úgy pattanok le, mint a hátba szúrt gimnazista, de maradtam volna inkább felnyársalva, hiszen B. szokás szerint beszorít a szekrény és az ágy közé, majd mosolyogva az orrom alá fingik.

Ehhez képest jelentősen megváltozott a magyar hadsereg, a szentesi II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred állományából senki sem fingik, viszont mosolyogva igazítanak el, merre gyülekezik a sajtó. A laktanya kinézetre pont olyan, mint a kádárizmus végnapjainak bármelyik katonai létesítménye, az előírásosan öltözött katonát bemutató tablótól az alakulótér porló betonján át az ebédlő olajfestékkel lemázolt korlátjáig. Csak a sorkatonák hiányoznak, meg a bunkó hivatásosok, mert akivel találkozunk, az mind normális embernek tűnik. Siránkoznék, hogy régen a köcsög őrmester is jobb volt, de már indulunk is a busszal a Tisza-partra.

Ha elszemtelenednének a lappok

Az hamar kiderül, hogy bár az ügyesen fogalmazott meghívó miatt a tudósítók úgy képzelték, hogy itt egy árvízzel fenyegető jégdugót fognak megsemmisíteni a szakemberek, vagyis közszolgálati durrogtatás következik, a helyzet valójában nem ez. Honvédségi gyakorlatról van szó, ahol a profik élesben mutatják majd be, mennyire tudnak jeget robbantani. Egész pontosan azt fogják elpróbálni, hogyan kell utat robbantani a jégen, hogy a hadsereg átkelhessen a folyón. Ez annyira izgalmas téma, hogy a sajtón kívül egy rakás tábornok is megjelent, hogy szakmailag figyelje az eseményeket.

A harci helyzet imitálása még az árvízelhárításnál is jobb ötletnek tűnik, hiszen nyilván gyakorolni kell, mit reagálnánk, ha nagyon elszemtelenednének a lappok.

Az egyik tábornok gyorsan elmeséli, hogy a robbantócsoportok ősz óta készülnek arra, hogy szakszerűen robbanthassák fel a hálózatba kötött tölteteket, amik közül némelyik a jég alatt, némelyik pedig rajta helyezkedik el.

A folyóparti gyakorlótéren kisebb sátortáborral fogadnak. Az egyik sátorban a jég felderítéséhez használatos eszközöket mutatják be, a kemény fenekű gumicsónaktól a lékfúró eszközökön és az életmentő felszereléseken át a búvárcuccokig. Egy tárgy van, amire mindenki, még a legmagasabb rangú tábornok is rákérdez, mégpedig a láncfűrész. Én már tudom, milyen fantasztikus szórakozás részegen 10 méter hosszú léket vágni láncfűrésszel, majd pergető horgászattal próbálkozni benne. Kevés dolog van, ami a való életben pont olyan jó, mint elképzelve, de a láncfűrészes lékelés pont ilyen.

A sok felvezetés után már nagyon várom, hogy a magyar hadsereg élőben is megmutassa, hogy egészen másképp működik, mint a több mint 20 évvel ezelőtti, balfácán elődje.

Végre a parton vagyunk, ahol először eljátsszák nekünk, hogyan ment jégbe szakadt embert a magyar hadsereg.

A dolog úgy történik, hogy Gandalf hosszú botjával kopogtatva megindul a folyón keresztbe, amiközben a derekára kötött kötél végét egy izgatott hivatásos tartja. A mágus pár lépés után megtalálja a léket és hónaljig belezuhan, mire kiderül, hogy a parton várakozó kollégái között hálistennek van egy különösen gyors mozgású nindzsa, aki négykézláb bekúszik érte és kihúzza. Akinek nincs nindzsa ismerőse, jobban teszi, ha inkább nem emberkedik a jégen.

A második vízparti megállóhelyen az átjáró kirobbantásához elengedhetetlen jégfelderítés trükkjeivel ismerkedünk meg. A jégfelderítés annyit tesz, hogy ha túléltük a nindzsakalandot, meg kell tudnunk, milyen vastag a jég. Ehhez léket kell vágni.

A bemutató azzal kezdődik, hogy egy kukásmellényes katona egymás után deszkákat csúsztat a part menti jégre, és ezekből jó nagy T alakot formáz. (Katonanyelven: A teherelosztó pallókból kiépíti a járóutat.)

Aztán kimegy a T kalapjának jobb szélére, miközben a mikrofonba beszélő szpíker bemutatja az első eszközt, a túlméretezett dugóhúzóra emlékeztető kézi lékfúrót. Emberünk megáll, lazán teker négyet-ötöt és kész is a lék. Nem számítottak arra, hogy gyakorlott lékhorgász is lesz a tudósítók között, jót röhögök magamban az előre elkészített kamuléken, a fickó ugyanis semmi erőt nem tett bele, és a minimálisan szükséges idő negyede alatt elkészült.

Jön a következő katona, kimegy a T kalapjának bal szélére, és felmutatja a második számú szerszámot, a hatalmas feszítővasra emlékeztető acélrudat. Ilyenem is van, horgászkörökben pika néven ismerik, igazi primitív forgácsoló eszköz. Jó erősen bele kell vágni a jégbe, mire a hegyével kihasít egy maroknyi szilánkot, 10-20 csapás és kész is a lékünk. A szakember megemeli a vasat, lecsap egyszer, fölemeli, újra odavág, megint fölemeli, lendületből lesújt, mire a vas akadálytalanul, óriási sebességgel szalad át a preparált jégfelület lukán, és a döbbent katona kezéből kicsúszva eltűnik a Tisza fenekén.

Versenyt nevetek a mögöttem álló, dögös katonanőkkel, de a harmadik társ a helyes csákányhasználat svungos bemutatásával megmenti a helyzetet.

A harmadik, egyben utolsó stációnk maga a robbantás helyszíne.

Bámul, hallgat, rezzen

Az egyből kiderül, hogy nem előttünk állítják össze a hat darab, egyenként másfél kilós trotiltöltetből álló rendszert. A lékeket sajnos már kifúrták, a robbanóanyagot elhelyezték, a huzalokat összekötötték, így nekünk a rövid bámulás, a vezényszavak hallgatása, majd az összerezzenés maradt. A robbanás maga igazán látványos land art-akció, mert az aránylag kis, kerek lékeken át a lökéshullám olyan magasra nyomja föl a vizet, hogy a Tisza jegéből hirtelen hat keskeny törzsű, csillogó jégfa nő ki, majd omlik porrá. Ahhoz képest, hogy a bemutatón elvileg azt gyakorolják, hogyan kell utat nyitni a folyón keresztbe, akkora részt robbantanak ki, ami egy finn nagycsalád szaunázáshoz megfelelő lenne ugyan, de vagy tucatnyit kéne belőle egymás mellé robbantani, hogy átérjünk a túlpartig.

A műsor mégsem állhat egy darab durranásból, így két tűzszerész még bedob három  – két-két robbanóanyag-csomagból összeállított – ikertöltetet a jég felszínére. Ezek már tényleg jó nagyot szólnak, és alaposan össze is kormozzák a jeget. Ha még Czinege Lajos lenne a főnök, biztos lennék benne, hogy egy kiskatona engedte el a túlpatról azt az őzet, ami az utolsó durranás után egyszer csak átszaladt a folyón.

jegrob.gif

Hát nem sokat változott a magyar csapásmérő erő, amióta utoljára láttam. Nem is a vízbe ejtett vasrúd és a dobás közben kettészakadt robbanótöltet miatt mondom, de az, hogy az átjáró megnyitását és a jeges  folyón való átkelést egy medence méretű, kerek luk kirobbantásával modellezték, járművek, vagy akár csak egy rohamcsónak bevetése nélkül, már tényleg a régi időket idézte.

Még szerencse, hogy éles helyzetben utoljára hat éve, 2006-ban kellett magyar katonának jeget robbantania a tiszalöki, duzzasztónál, a lappok pedig kussolnak, a rohamosan érkező tavaszról nem is beszélve.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?