Még Lázár is elismerően tülkölt volna

2012.03.01. 18:18
Ha tippelni kellene, arra gondoltunk volna, hogy a “Hé haver! Gyere velünk a parlamentbe történelemszakos gimnazistákkal eljátszani, hogy működik a törvényhozás” felhívás benne van a tíz legcikibb programajánlatban, amit ma budapesti gimnazista kaphat, és elképzelhetetlen, hogy ezt bárki is élvezze leendő HÖK-ösökön és a Demokratikus Koalíció Ifjúsági Tagozatán kívül. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

Persze mi tartottuk magunkat az oldszkúl felfogáshoz, ami szerint a parlament egy ódon várkastély, ahol újságírók kergetik a képviselőket, mint a kalózszellem Scooby Doo-t, és mindig ugyanaz az ajtó nyílik ki a folyosón. Ehhez képest kiderült, a parlament az a hely, ahol gimnazista lányok vetkőznek a sajtóteremben, miközben társaik ösztönösen adják elő a politikai machinációkat, pont, mint a nagyok.

Ősziek a nyáriak ellen

Csütörtökön tartották a Tisztelt Házban a Demokráciajátékot, melyben négy gimnázium (az Arany János, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlógimnázium, a Budapesti Ward Mária Gimnázium és a Tatai Református Gimnázium) tanulói játszották négy párt, a konzervatív Ősz-ülők Társasága (ŐT) a liberális Tavaszi Megújulás Fórum (TMSZ), a zöld Jövő Nyárért Egyesülés (JNYE) és a szociáldemokrata Téli Menedék Fórum  (TMF) képviselőinek szerepét. Kormányon a konzervatív-szocdem koalíció, ellenzékben a liberálisok és a zöldek. Ebből máris látszik, nem a mostani politikai helyzet modellezése volt a cél -  a szervezők szerint nem a pártpolitikához akarták kötni a játékot, hanem politikai alternatívákat és a parlament működését akarták bemutatni.

A diákok megkaptak egy törvénytervezetet, mely az utcai graffitizés szabályairól szólt, és ami lényegében engedélyezte volna a falfirkálást bizonyos területeken, cserébe mindenhol máshol szigorúbban büntette volna azt (vagyis a mostani, érvényben lévő szabályozásnál jóval liberálisabb volt az ötlet a modellben). Ezt vitatták meg először bizottságokban, majd plenáris ülésen, végül erről szólt a végszavazás.

Nem értem, mit nem ért

Mi az emberi jogi bizottság ülésére ültünk be, ahol eleinte pont annyira volt feszengő a hangulat, ami elvárható egy olyan helyzetben, amikor az embernek 17 évesen tanárai, ismeretlen diákok és ijesztő újságírók előtt kell eljátszania egy szerepet egy bizottsági teremben. Ezt aztán viszonylag hamar sikerült feloldani, amikor pedig a kormányoldallal vitába keveredő zöldpárti képviselő már sokadszorra vetette oda vitapartnerének, hogy “képviselő úr, én tényleg nem értem, hogy mit nem ért”, akkor már éreztük, felvették a fiatalok a demokrácia ritmusát.

Kellett is, hogy felpörögjön a hangulat, mert a frakciók összeülése után már következett is a plenáris ülés, ahol a törvény beterjesztőjének, a frakciók vezetőinek és a bizottságok megbízottjainak is fel kellett szólalniuk a felsőházi teremben.

Szakmai részletekkel igazán nem szeretnénk untatni senkit, annál is inkább, mert a legtöbb kérdésben olyan egyetértés volt, mint a magyar parlamentben soha nem lesz, sőt, a szónokokat példátlan módon még az ellenkező oldal képviselői is megtapsolták.

Többet árt, ha agyonszúrják egymást

Hanem az ilyen viták mindenkiből kihozzák a huncut machinátort. Amikor például a konzervatívok szónoka az egyik részletkérdés miatt az ellenzéket próbálta összeugrasztani, olyan tapsot kapott párttársaitól, mint egyetlen komolykodó felszólalás sem. Még Lázár János is elismerően tülkölt volna szolgálati Audiján.

“Többet ártanak a fiatalok azzal, ha buszmegállókat vernek szét vagy agyonszurkálják egymást, mintha graffitiznek” - mondta egy másik felszólalásban az Őszülők vezérszónoka, és ordas kommunista legyen a talpán, aki ebbe bele tudott volna kötni. A liberálisok közben megpróbálkoztak a tag (“lázadó fiatalok bandáinak rongálása”) és a graffiti (“művészet”) megkülönböztetésével, de igazi vita csak akörül alakult ki, mekkora helyet biztosítson az állam a falfirkának. Az egyik javaslat szerint fiatalonként 10 négyzetméter falfelület kellett volna, de a vitában kiderült, hogy a magyarországi fiatalok számát tekintve ekkor egy több millió kilométeres kínai nagy falra lenne szükség.

A sajtóterem csúcspontja

A szavazás végül a kormánypártiak egyértelmű győzelmével ért véget, úgy, hogy a liberálisok és a zöldek nem tudtak érdemben együttműködni - cserébe viszont láthatóan remekül érezték magát. Ha mással nem, azzal, hogy telefonnal fényképezték barátaikat, miközben azok közvetlenül mellettük komoly arccal szólaltak fel éppen.

És akkor következett az a sajtótájékoztató, aminél szebbet még egészen biztosan nem látott a parlament sajtóterme, pedig mutatott már itt szamurájkardot Zagyva György Gyula és állítólagosozta le a 2006-os rendőri erőszakot Molnár Csaba.

Tenyerünket dörzsölve, kaján mosollyal indultunk el a sajtóterem felé, hogy a sok kis zsebgyurcsány most olyan keresztkérdéseket kap a nyakába, hogy megtudják hol lakik a szakmailag kiegyensúlyozott, hiteles tájékoztatás úristene.

Graffiti vagy boróka?

A konzervatívok szóvivőjéről ehhez képest egyből lepattantunk, aki kérdésünkre, hogy miből fogják megtisztítani a falakat, azzal válaszolt, hogy kiszámolták, a festékek adójának növelésével éppen hozzájutnak a pluszbevételhez. Nem sikerült jobban megszorongatni a liberálisokat sem, a zöldeknél így már kicsit kétségbe is voltunk esve, hogy nehezebb ezeket a fiatalokat megfogni, mint a Fidesz sajtóosztályát. Így valami olyasmivel próbálkoztunk, hogy “Ha egy faluban csak úgy lehet elég falat biztosítani a fiataloknak, hogy egy borókabokormezőn húzzák fel azt, akkor vállalják a bokrok kiirtását, vagy a falusi graffitisek jogait tiporják inkább sárba?”. A párt kijelölt szóvivője higgadtan elmagyarázta, hogy a példa nem túl életszerű, de ha mégis előfordulna ilyesmi, olyan falat húznak fel, ami felhívja a figyelmet a borókabokrokra.

Amikor pedig a szocialisták szóvivőjétől kérdeztük, miért foglalták törvénybe, hogy az obszcén graffitik külön büntetést kapnak, és egyáltalán, mi az az obeszcén, a szóvivőasszony válaszul gombolni kezdte a blúzát annak érzékeltetésére, hol van a határ obszcén és nem obszcén között, akkor tényleg kiesett a kezünkből a parlament méltósága. A diákok párthovatartozástól függetlenül vastapsban törtek ki, mi pedig csak azért nem csatlakoztunk hozzájuk, mert hát mégiscsak hol marad a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Zavarunkban inkább csak annyit hebegtünk, hogy dehát az elmúlt nyolc év, gondolhatják, mekkora sikerrel.

Itt már legszívesebben azt mondtuk volna, most azonnal tetszünk forradalmat csinálni és jöjjön az új generáció. Ebben csak az nem stimmel, hogy a legtöbb diák, akit megkérdeztünk, nem akar képviselő lenni, csak kipróbálták, de nagyon élvezték a mai napot. Ráadásul még ötöst is kapnak érte. És amúgy is kötelező volt azoknak, akik történelem szakosak.