Másfél milliárdon múlik a debreceni torzó sorsa

Az egész akkor kezdődött, amikor Debrecen is versenybe szállt az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címért. A város pályázatának akkor ötödik kulcsprojektje volt a Latonivits Színház felépítése, az intézménytől a magyar színházi kultúra megújítását várták. Az akkori képviselőtestület 2006-ban gyorsan döntött is, és a Dexium Ingatlanfejlesztő Kft.-től a FÓRUM Debrecen Bevásárlóközponton belül egy kimondottan színházi funkcióra tervezett épületet vásárolt.

Kósa Lajos polgármester 2010-ben azt nyilatkozta, hogy 2012-ben a város polgárai az új stadionban fogják nézni a meccseket, és az új színházba vesznek majd jegyet. Egyik jóslat sem jött be. Teltek az évek, az építkezés egyszer csak befejeződött. Az átadás a mai napig várat magára, csend honol a Latinovits-ban. Elfogyott a pénz.

Nem hitelre, részletre építik

„Nincs még egy olyan magyar város, mely egy ilyen építkezésbe önerőből belefogott volna” – mondja büszkén Somogyi Béla, kulturális, szociális és oktatási ügyekért felelős alpolgármester. Az induláskor az volt a fő cél, hogy a Csokonai Színház esetleges rekonstrukciójakor ne maradjon színjátszás nélkül a város. Tévesen él a köztudatban az az elképzelés, hogy ez egy különálló színház lenne. Közös vezetés, közös színészgárda lesz a Csokonaiéval, egyszerűen az alternatívák száma nő.

De vajon miért torzó még mindig az épület? A szerkezetkész állapot elérése eddig 3 838 800 000 forintba került, kezdettől fogva csak erre volt pénz. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem hitelből finanszírozták az építési költségeket. Egyszerű részletfizetésről van szó, a végösszeget öt részletben kell kiegyenlíteni. – így a fideszes városatya. Az utolsó részlet 767 760 000 Ft, ennek kiegyenlítése 2012-ben esedékes.

A belsőépítészeti kialakítás és a színháztechnika hiányzik. A kiviteli tervek mindenesetre elkészültek, „tehát amennyiben a szükséges forrás rendelkezésre áll majd, a kivitelezésre vonatkozó közbeszerzési eljárást el lehet indítani. A kivitelezési munkák a közbeszerzési eljárás lezárását követő egy év alatt elvégezhetőek.”

Többen nyilatkozták már, hogy máshogyan kellene hasznosítani az épületet. Az alpolgármester ezt a lehetőséget csuklóból elveti: „Bárki bármit mondhat, ez az épület annyira speciális, hogy nem lehet más, csak színház.” Álláspontja egyértelmű: „Debrecennek szüksége van új színházra, így a beruházás befejezése továbbra is a város egyik legfontosabb kulturális célja.”

Irodaépületként lehetne hasznos?

A szándék tehát világos. De mikor lesz új színháza Debrecennek? Bagolyné Rinyu Ilona (helyi MSZP-s képviselő, az önkormányzat kulturális, ifjúsági és sportbizottságának elnöke) szerint „1-2 éven belül nem látszik reálisnak az új színház befejezése”.

Gondola Zsolt Zoárd (Civil Fórum) kevésbé bizakodó, ő az elkövetkező öt évtől várja a csodát. Azzal kapcsolatban pedig erős kétségei vannak, hogy a város állami támogatást kap majd: „Az állami segítség láthatóan most a stadionra korlátozódott. Így sajnos a következő öt évben az épület úgy fog állni, mint a város egyik eladósodásának mementója.” Hozzáteszi még, hogy a színházmizéria egy olyan „politikusi gondolkodásmód” szimbóluma, mely fejleszteni akar, de menet közben nem néz rá a pénztárra, hogy abban mennyi pénz is van. Aki pedig ezt negatívumként felrója, ráfogják, hogy kultúra- vagy sportellenes.

Az alternatív hasznosítási lehetőségeket illetően is rákérdeztünk az ötletekre. Gondola Zsolt szerint mivel az ingatlan „jó helyen van és a parkolás is könnyen megoldható, valamilyen irodaépületként lehetne hasznos”. Bagolyné Rinyu Ilona levélben a következő választ küldte: „Sok »vad gondolatot« hallottam a más irányú hasznosításról, de ha erre sor kerül, akkor az csak a műszaki lehetőségek és a »piaci kereslet« ismeretében lehet.”

Töretlenül hisznek benne

A debreceni Csokonai Színház infrastruktúráját tekintve az egyik legelmaradottabb vidéki intézmény. Nincs stúdiója, kamaraterme, utóbbi pótlására egy mozit bérelnek. Így Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója szerint már csak praktikus okokból is nagy segítség lenne az új helyszín. „Ha elkészülne az új játszóhely, lenne stúdiótermünk, kamaratermünk, próbatermünk. Most állandóan bűvészkednünk kell, hiszen ha egy előadás bemutatója valamilyen okból csúszik, akkor minden felborul, újra kell terveznünk a műsort a próba- és játszóhelyek függvényében” – mondja az igazgató.

Érdekesség, hogy az új intézmény kísérletező profilt kapna, míg a Csokonai maradna a populárisabb vonalnál. Vidnyánszky úgy gondolja, hogy nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi változások várhatók, a társulat és a vezetőség pedig marad a régi. Egy biztos, a megkérdezett ellenzéki politikusokkal ellentétben ő töretlenül hisz a megvalósításban, aminek feltétele szerinte plusz 1,5 milliárd forint.

350 férőhely nem kevés

A terek hatalmasak és üresek, a falak ridegek. Beton mindenhol. A bejárattal szemben mozgólépcső, ami persze most nem működik, de a tetejére érve óriási tér nyílik a jövő nézői elé. Itt lesz a büfé, a ruhatár, és kiállításokat is lehet majd bátran szervezni. Terasz nyílik az előtérből.

Évekkel később, nyári éjszakákon, előadások után biztosan kedvenc helye lesz a debreceni kultúrafogyasztóknak. Most hó fedi, és ki tudja hány év hava takarja majd még el. Sietősen haladunk szintről szintre, egyik teremből a másikba. Nem hiába, hideg van.

A stúdiószínház egyelőre nem nagy látvány, tulajdonképpen egy üres terem. Egyszer ez lesz majd az előnye. Könnyen alakítható színpadi tér, nézőtér. Bensőséges környezet, igazi stúdió. 100-150 férőhelyes, a Csokonai jelenlegi stúdiójában csak 40-50 néző fér el. Aztán a kamaraszínház jön. Elsőre nyomasztóan üres. A játszótér teszi ki a nagyját. Egy ekkora színpadon a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Abszolút univerzális. A nézőtér viszont meglep, méretesebbre számítottam. Persze 350 férőhely nem kevés.

Az Orfeum jön, ami egyfajta extra. Stand-up comedy-nek, kevés szereplős produkcióknak nyújthat otthont. Érdekesség, hogy mellette van egy konyha. Az alpolgármester azt mondja, hogy az építészeti alapkoncepció is ez volt, egyesíteni „a kereskedelem és a színházi kultúra hagyományosan egymástól elválasztott funkcióit”. Ezért építették egybe egy bevásárlóközponttal. Ez „többmilliárdos költségmegtakarítást jelent egy önálló színházépület létrehozásával szemben.” A Latinovits Színház rendkívüli adottságokkal rendelkezik. Valóban európai szintű infrastruktúrát biztosít színészeknek, rendezőknek, nézőknek. Ha egyszer elkészül, ékessége lesz a városnak, az országnak. Éppen ezért érezheti magát pocsékul az ember, amikor az üres falakat, néma termeket látja.

Az átadás végső időpontját továbbra is homály fedi. Nem tudni, honnan lesz meg az a másfél milliárd forint, ami Somogyi Béla és Vidnyánszky Attila szerint még hiányzik. Addig is minden egyes év súlyos millióiba kerül a városnak, ugyanis az őrzés, és az egyéb technikai ellenőrzések, karbantartási munkálatok 6-7 millióba kerülnek évente. Vajon az állam kisegíti Debrecent, és újra elkezdődhet az építkezés?