Kipukkadt Ferencváros lufija

2012.03.07. 16:21
Nem tudom kiűzni a fejemből Szántó Faszit, az Üllői úti fuck frontemberét meg a dalszöveget, ahogy az Üllői úton ténfergek, és keresem a ferencvárosi önkormányzat sajtóeseményének a helyszínét. „Rosszkedvűek a rendőrök. Nincs munkájuk, a rend örök”. Pedig az ötgyerekes főtörzsőrmester, akinek a lakásavatójára tartok, biztos nem rosszkedvű, ha egyszer lakást kapott az önkormányzattól, és még Bácskai János, Ferencváros dinamikus polgármestere is meglátogatja ebből a szép alkalomból.

Amikor megvan a ház, kiszúrom a kinti emléktáblán, hogy Kosztolányi éppen itt írta az Üllői úti fákat. A kör bezárul, az elszálló ifjúság siratása helyett a mi generációnknak maradt a posztmodern depresszió meg az Üllői úti fuck. Az új lakó se osztozik már olyan illusztris szomszédokkal a némileg kopottas házon, mint amilyen Kosztolányi Dezső volt, most ügyvéd, fogorvos, bőrgyógyász rendel itt, meg az egyik sajtós kolléga emlékei szerint néhány prostituált az első emeleten.

A harmadik emeletre a meghirdetett kezdéshez képest korán érkezünk két rendőrrel meg néhány sajtóssal. A kopogtatásra nem nyílik azonnal a zöld ajtó, úgyhogy valaki elsüti a „Kinyitni, rendőrség!” poént, és sorban, picit feszengve felsorakozunk a rendőrcsalád nappalijában. A lakás tágas, napfényes, és már szépen be is lakták: a falakon képek, a polcokon játékok, az egyik ajtónyílás fölé húzódzkodót szereltek, az eldugott sarokban rágcsáló nyúl egész jól tűri a vendégrohamot. A közrendvédelmi területen dolgozó családfő dicséri a lakást, hogy a fekvése ellenére milyen csendes, nem hallatszik fel az Üllői forgalma. Tényleg nem.

Közben a vendég rendőrök megígérik, hogy mindjárt jön a polgármester, és hoz egy kis ajándékot is. Az öltönyös-mosolygós Bácskai nem is kicsi, hanem nagy ajándékcsomaggal fut be pont időben, nyomában a sajtóreferensével, aki egy zöld ferecvárosos lufit ad át a legkisebb gyereknek. „Hogy átalakult ez a lakás! Mi is laktunk itt egy évig” – döbbent meg első szavaival a polgármester, de már áll is be csoportképhez a szerencsés családdal.

A fotózás közben kiderül, hogy a kerület szeretné az állományt megtartani, ezért ad önkormányzati szociális bérlakást a IX. kerületben szolgáló rendőröknek, akik a lakást mindaddig használhatják, amíg Ferencvárosban szolgálnak. A polgármester ünnepélyesen és kicsit meghatódva azt kívánja a gyerekeknek, hogy érezzék jól magukat a lakásban, az apának pedig, hogy szolgálja Ferencváros közbiztonságát. A gyerekek illedelmesen egyenként bemutatkoznak, a kapitány megköszöni az önkormányzat támogatását, elmondja, hogy már öt családos rendőr kapott lakást a kerületben, ami nemcsak a rendőrök megtartását szolgálja, hanem még azokban a lakóközösségekben is javítja a biztonságot, ahová költöznek. A kapitány megnyugtat, hogy ebből a házból egyébként nem emlékszik kirívó esetre, ez a rész „a béke szigete”.

A béke szigetét másodperceken belül durranás rázza meg. Kipukkad a lufi, a legkisebb fiú elsírja magát, és hátraszalad a konyhába. Bácskai nemhiába polgármester, haladéktalanul intézkedik. Kérdi a munkatársát, hogy van-e még lufi, és meg is ígéri, hogy lesz másik. Aztán félrevonul az előszobába különinterjút adni. Az anyuka, akiről kiderül, hogy ő is a rendőrségnél van, a közlekedésrendészeti főosztályon dolgozik, kérésre előveszi a régi lakásuk fotóit, ott a fürdőjük mindössze egy négyzetméter volt, 48 négyzetméterről jöttek a 92-be, amiért nagyjából csak a piaci ár felét, vízzel együtt havi 46 ezer forintot kell fizetniük.

Közben visszasündörög a lufis kisgyerek, már nem sír, elmélázva gyűrögeti a zöld gumicafatot, ami a kezében marad. Az önkormányzati sajtóreferens a zsebében talált cukorkával igyekszik teljessé tenni a megnyugvást. De az egy szem cukornál nagyobb fogás is kinéz, a gyerekek rárepülnek az egyelőre még bontatlan, de átlátszó celofánba csomagolt ajándékcsomagra, és elkezdik egymás közt felosztani a csokikat. Az egyik fotósban felmerül a jogos kérdés, hogyhogy nincsenek iskolában.

Bácskai, amikor visszatér a különinterjúból, bizonyságát adja, hogy egy jó polgármester millió hivatali teendője közepette sem feledkezik meg a legkisebb kerületi lakosról sem, ha annak gondja van. Kedvesen érdeklődik, megvigasztalódott-e már a lufis fiú. Meg. Amíg tart az ifjúság, nem tart soká a bánat. Kérdezze meg csak bárki Kosztolányit.

A lakásprogramról

Az önkormányzat tavaly augusztzsban kezdett tárgyalásokat a rendőrséggel, első körben öt lakás kiutalásáról döntöttek. A családok még decemberben megkapták a kulcsokat, és folyamatosan be is költöztek. Az önkormányzat az együttműködés során 15 házat irányozott elő, tehát van várólista. A rendőröket a Ferencvárosban eltöltött szolgálati éveik száma és családi helyzetük (van-e gyerekük, hány) alapján választja ki a kerületi rendőrkapitány, Fuxreiter Róbert és munkatársai. A programba üresen álló lakásokat választ ki az önkormányzat hosszas keresgélés után, hogy mindkét félnek elfogadható megoldás szülessen.