A virág nem elég
További Belföld cikkek
- Összevertek két embert egy II. kerületi diszkónál, hajtóvadászatot indított a rendőrség
- Gyurcsány Ferenc: Ami itt zajlik, az igazi disznóság, gazemberség
- Megjelent a hallgatói kiválósági rangsor, kicsúszott a legjobb tízből a neves budapesti egyetem
- Senkivel sem közösködik a szürreális bulival jubiláló tízéves Kutyapárt
- Nagy bejelentést tett a MÁV vezérigazgatója, de a munka oroszlánrésze még hátravan
A tudósító mindig is hitte, hogy neme vagy származása miatt senkit se érhetne hátrány. Ez magyarázhatja, hogy kamaszként nem csak mindenféle antifasiszta és anarchista szervezkedésekben vett részt, de a magyar feminizmus történetének egy meghatározó pillanatánál is jelen volt. Akkor, amikor a mozgalom kettészakadt - ha ideológiailag közelítünk, akkor az egyenjogúság-nőhatalom törésvonal, ha szexistán, akkor a hetero-leszbikus törésvonal mentén. A lényeg, hogy a mérsékelt magyarokról egy amerikai vezetésével leváltak a radikálisok.
A tudósítót így, 19 évvel később kifejezetten érdekelte, mit csinálnak most a feministák, pláne nőnapon, így kapva kapott a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) felhívásán, miszerint március 8-án, délután négy és hat között a Blahán demonstrálnak. A helyzet látszólag nem változott. A téren mérsékelt és radikális feministák is képviselték magukat, a mérsékeltek magyarok, a radikálisak nemzetköziek voltak.
Hamar kiderült, hogy a NANE aktivistái valójában nem is demonstrálni akarnak, hanem figyelemfelkeltő kitelepülést szerveztek. Ennek részeként felállították valóban megrázó erejű állandó demonstrációs eszközeiket, a furnérlapból kivágott árnyéknőalakokat, melyek mindegyike egy-egy, családon belüli erőszak áldozatául esett nőt jelképezett. Mire ezzel végeztek, két arra járőröző rendőrnő már ellenőrizte is, hogy a területfoglalásuk rendben van-e. „A felvonulásainkat is rendszerint rendőrnők biztosítják” – tudtuk meg Szabó Gabriellától, a NANE sajtósától, azaz a BRFK nem csak ezúttal volt külön figyelmes.
Szabó szerint a kitelepülés célja az volt, hogy az „átmenő forgalom” figyelmét felhívhassák a nők még mindig létező hátrányos megkülönböztetésére, az esélyegyenlőség fontosságára, ami még „a mai napig sem létezik”. Meghívójukban is esélyegyenlőségi ügyekre hívták fel a figyelmet, hogy a mai napig elenyésző a nők részvétele a döntéshozatalban, hogy még mindig kevesebbet keresnek ugyanabban a munkakörben, hogy a mai napig megoldatlan probléma a párkapcsolaton belüli erőszak és még mindig gyakori a munkahelyi szexuális zaklatás.
Hogy nagyon aktuálisak legyünk, elsőként a Demokratikus Koalíció friss javaslatáról kérdeztük Szabót. Oláh Lajos nőnapon benyújtott tervezete a versenyszférában is bevezetné a női kvótát. Szabó visszakérdezésére a tudósító elismerte, hogy személy szerint nem nagy híve a kvótáknak, amire viszont Szabó megfontolandó érvvel felelt. „Magyarországon rengeteg jól képzett nő van, több a diplomás nő, mint a férfi.” Vagyis az, hogy aránytalanul kevés női vezető van, egy másfajta, le nem fektetett kvótarendszer, társadalmunk patriarchális berögzültségének következménye.
Szabó szerint a kvótarendszer arra is alkalmas lehetne, hogy a nők egyáltalán tudomást szerezzenek a kínálkozó álláslehetőségekről. Most ugyanis inkább az a jellemző, hogy a vezetésben lévő kevés nő is „sokszor patriarchális szemléletű”.
Szabó szerint a NANE azzal, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni harcra koncentrál, ezt a patriarchális szemléletet akarja lebontani. Ugyanis ez, hogy a férfiak tulajdonuknak, alárendeltjüknek tekintik a nőket, vezethet sokszor az erőszakhoz. És akkor olyan problémákról még nem is beszéltünk, hogy hiába változhat valamelyest a nemi erőszak definíciója az új Büntető-törvénykönyvben, a tényállásnak még mindig alapfeltétele lesz a konkrét fizikai erőszak, amely az esetek legnagyobb százalékában - például családon belül – egyáltalán nem teljesül.
Mire idáig eljutottunk, megérkezett a térre egy, az aktivizmus újabb, de elterjedtsége miatt mégis hagyományosabbnak tekinthető formáját képviselő csoport – egy csapat szakadt punkcsaj dobokkal. Az egymás közt szubstandard angolt beszélő, egyikük közlése szerint „mindenhonnan” érkezett csoport rögtönzött molinofestéssel kezd. A végül „free свободу / pussy riot” (szabad szabadságot / puncilázadás) feliratból első körben a „free pussy” (ingyen punci) készült el. Hasonló esetlegesség jellemzi a kántálandó szövegek kitalálását is, de a dobos, kolompos produkció végül egész meggyőző lett.
[A cikk címe az akció egyik jelmondata.]