Kálmán, Ede
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.62%

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.29%

Négy évig várt a védésre Schmitt doktorija?

2012.03.20. 06:13

Közel négy évvel Schmitt Pál kisdoktori disszertációjának megvédése előtt, 1988 szeptemberében olyan cikk jelent meg az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapjában, a Labdarúgásban, amely múlt időben, mintegy kész munkaként említi a doktori disszertációt. A havilapban megjelent kétoldalas cikk címe Labdajátékok az olimpiákon, és Schmitt Pál beszél benne a csapatsportokról. „Schmitt Pál, a MOB főtitkára, a NOB magyar tagja Az olimpiai program elemzése címmel készítette doktori disszertációját, tehát a téma szakértő ismerője. Ismertetőjét a definícióval kezdte: tulajdonképpen mit is nevezünk csapatsportnak” – így vezeti fel a cikk Schmitt mondanivalóját.

Schmitt disszertációjának végleges változatán dátumként 1992 május szerepel, a bírálatok pedig 1992 júniusában készültek. Az, hogy a doktorinak létezett már egy változata 1988 szeptemberében is, ellentmondani látszik annak, amit a keletkezési körülményekről Schmitt korábban mondott. A disszertáció készítéséről Scmitt Pál Kő András sportújságírónak beszélt a 2005-ben megjelent Vendégségben: Schmitt Pál című könyvben.

Labdarúgás, 1988. szeptember (XXXIV. évfolyam, 9. szám)
Labdarúgás, 1988. szeptember (XXXIV. évfolyam, 9. szám)

„Amikor anyuka meghalt, megfogadtam, hogy doktori címet szerzek. »Minden szép, minden jó körülötted – mondta egyszer –, de úgy szeretném, ha dr. Schmitt Pál lennél.« Egyik fülemen bement, a másikon kijött. Gondoltam, ez úgyis lehetetlen, nekem sohasem lesz rá időm. De amikor meghalt, eldöntöttem, hogy le fogok doktorálni. Közben azonban már NOB-tagként, 1992-ben jött az első olimpiám, egy évvel korábban beválasztottak a végrehajtó bizottságba. Akkor neveztek ki spanyol nagykövetnek, és erre a megbízatásra készültem. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként szintén akadt tennivalóm, és mindezek dacára ledoktoráltam filozófiatörténetből. Kisdoktorim van a Testnevelési Egyetemen” – idézte a könyvet korábban a Hvg.hu. Ugyanerre a könyvre hivatkozva idézte fel a Hvg.hu, hogy Schmitt édesanyja 1990 augusztusában halt meg.

Az viszont tény, hogy a dolgozat sokat változott az 1988-as verzióhoz képest, hiszen a felhasznált szakirodalom 21 tételes jegyzékében több, ’88 után megjelent forrás is szerepel. Ilyen például az Olimpiai Charta 1991-es verziója, vagy éppen Klaus Heinemann szintén 1991-ben megjelent tanulmánya, amelynek – mint azt azIndex megírta – hosszú részletei köszönnek vissza szinte szó szerint a Schmitt-doktoriban.

Schmitt 1992-re frissítette a dolgozatát az újabb fejleményekkel. Az 1988-as újságcikkben bátran beszélt arról, hogy bár Magyarország az egyik legerősebb öttusa-hatalom, ő személy szerint a NOB-on belül azok közé tartozik, akik ellenzik, hogy egyetlen szerepléssel akár két aranyérmet is szerezhessenek az öttusázók amiatt, hogy az egyéni produkciók összeadásából jön ki a csapatverseny eredménye. 1992-re győzött a NOB-on belül az ellenzők tábora, Schmitt doktorijának végleges, 1992-es változatából ez ki is derül.

„Amennyiben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság másként nem intézkedik, egy versenyszám nem eredményezhet egyidőben egyéni és csapat rangsorolást. (Ezen előírás hosszas vita után került a chartába, sokan kifogásolták az úgynevezett pseudo csapatversenyek létét. Az 1996 évi játékok programjából már ennek alapján került törlésre az öttusa.)” – olvasható a doktoriban. Ez a két mondat egyébként a doktorinak egy olyan részében szerepel, amely a Hvg.hu összehasonlítása szerint gyakorlatilag az akkor hatályos Olimpiai Charta átvétele. Az első mondat szerepel is a Chartában, azonban a zárójeles megjegyzés Schmitt sajátjának tűnik.

Az 1988-as állapothoz képest a cím is változott, a doktori végleges változatának Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése címet adta Schmitt. Érdekesség, hogy a ’88-as újságcikkben említett egyszerűbb cím, „Az olimpiai program elemzése”, megegyezik annak a munkának a címével, amelyet 1985-ben jelentetett meg Nikolaj Georgiev és egy másik bolgár sportkutató, Hristo Meranzov.  Az Analysis of the Olympic Programme című munkából a Hvg.hu szerint közel egy oldalnyi szöveget emelt át doktorijába Schmitt. Szerepel is Schmitt szakirodalom-jegyzékében, igaz, pontatlan magyarra fordítással, Az olimpiai program értékelése címen.

Kattintson a képre, olvassa el a magazin cikkét!
Kattintson a képre, olvassa el a magazin cikkét!

Nikolaj Georgiev másik, 1987-ben befejezett tanulmányából – ahogy azt a Hvg.hu feltárta - mintegy 180 oldalnyi terjedelemben vehetett át Schmitt hosszú mondatokat, bekezdéseket. A plágiumügy kirobbanása után a Köztársasági Elnöki Hivatal azzal utasította vissza a vádakat, hogy Schmitt Nikolaj Georgievet személyesen, jól ismerte, és kutatásaik során több résztéma megtárgyalása során együttműködtek. Az 1988-as újságcikkben Schmitt nem említi sem Georgievet, sem azt, hogy bárkivel együtt dolgozott volna, a doktorija megírásáról egyáltalán nem mesél.

A közel négyéves várakozás miértjére is választ adhat a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának jelentése, amely március 28-ra készül el. Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TSK) dékánja januári sajtótájékoztatóján ugyanis azt mondta: a bizottság feladata, hogy "minden részletében" feltárja Schmitt "doktori eseményének" részleteit.

Az eredmény bejelentésének forgatókönyvéről egyelőre nem sokat lehet tudni. A Semmelweis Egyetem hétfői megkeresésünkre megerősítette, hogy a tényfeltáró bizottság munkájával kapcsolatos eredményekről március 28-án adnak tájékoztatást, sajtóesemény formájában, ahol a bizottság tagjainak nevét is megismerhetjük. ( A január végén felállt öttagú bizottság tagjainak nevét eddig nem hozták nyilvánosságra, arra hivatkozva, hogy így biztosítják munkájuk zavartalanságát.)