Olvasóink Schmitt két újabb, elhallgatott forrását leplezték le
További Belföld cikkek
Jó sokan írtak nekünk, látszott, hogy egy jól megfent Google-keresővel felszerelt, korszerű olvasó többet ér féltucat korszerűtlen nagydoktornál.
Teljes egészében persze olvasóinknak sem sikerült megfejteni, milyen forrásból dolgozott Schmitt Pál disszertációja a nők szerepéről szóló fejezetében, de egy, a források közt jelöletlen művel több azonosságot is felfedeztek. A „Nők szerepe a sportban” című fejezet négy oldalát – amit munkatársunk a rendelkezésére álló fél órában január 27-én kézzel ki tudott jegyzetelni – szerdán hoztuk nyilvánosságra.
A legárulkodóbb nyomot egy anonim olvasónk találta. „Az első női olimpiai játékokat 1988-ben, Párizsban rendezték, és utána még három alkalommal tartották meg. Az utolsó női játékokon 1924 évben, Londonban 25 sportágban vetélkedhettek a nők 19 ország részvételével.” A mondat szóról szóra megegyezik Anita L. Defrantz a „Sport ... le troisième” című válogatáskötetben megjelent tanulmányának, melynek angol címe „Progress made, Pitfalls and Conditions for further Advancement of Women in the Olympic Movement”.
Schmitt és Anita L. Defrantz
A sportdiplomata Defrantzot jól ismerheti Schmitt, mert 1986 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, és az egyenjogúság élharcosa volt megválasztása óta.
Az evezésben olimpiai bronzérmes Defrantz a 2001-es NOB elnökválasztáson is elindult, de az első körben kiesett, mert csak kilenc szavazatot kapott. Schmittre az első fordulóban tizenegyen szavaztak, ezzel ő bejutott a második körbe, ahol hat szavazatot kapott. (Jacques Rogge-ot ekkor abszolút többséggel meg is választották.)
Defrantz Schmittel együtt 1999-től együtt töltötte be a szervezet alelnöki pozícióját.
A mondat azért különösen árulkodó, mert hibás. 1924-ben nemhogy az utolsó női játékokat nem rendezték meg, egyáltalán nem rendeztek játékot. A valóságban az utolsó női játékokat 1934-ben rendezték, előtte 1922-ben, 1926-ban és 1930-ban rendeztek ilyet. Viszont az utolsó játékokon nem 25, hanem 12 sportág szerepelt, a nézők száma volt 25 000.
A „Sport ... le torisième” című munka ugyan fel van tüntetve Schmitt dolgozatának irodalomjegyzékében, de hibásan. 16. tételként szerepel „A sport a harmadik évezredben” címen, Klaus Heinemann műveként feltüntetve. Heinemann valójában csak egy tanulmányt jegyzett a műben, ennek 9 oldalát emelte át Schmitt jelölés nélkül, egy az egyben saját szakdolgozatába.
A „Sport ... le troisième” kötet egy másik tanulmányát Schmitt külön jegyzi irodalomlistájában, melynek 17. tétele Nancy Théberge „Nők és az olimpiai játkékok” címen szerepeltetett tanulmánya. Anita L. Defrantz és tanulmánya viszont nincs említve az irodalomjegyzékben.
Pedig egy másik vendégszöveg – jelöletlen idézet – is ebből a tanulmányból származik. „A világ sportjában kb 13 000 sportvezető és döntéshozó dolgozik, ebből mindösszesen 5% a női részvételi arány. Ez erős kontrasztot mutat azzal a ténnyel, hogy a világ összlakosságának több mint 51%-a nő” – írta sajátos magyarsággal dolgozata 21. oldalán Schmitt. A botladozó megfogalmazásra magyarázat lehet, hogy Defrantz egyik mondatának szó szerinti fordításáról van szó.
Szintén Defrantz tanulmánya lehet a forrása a következő bekezdésben ismertetett adatnak is. „Fájó bevallani [It is disturbing for me to admit that], hogy a 170 nemzeti olimpiai bizottság elnöke közül csupán 6 nőnemű, és a főtitkárok közül is mindösszesen 4 fő nő választott képviselőt találunk. A NOB tagság is hűen mutatja a hátrányos megkülönböztetést, 1981 évig nem volt egyetlen női tagja sem a világ sportját vezető testületnek, és számuk jelenleg is csupán 6 fő a 93-ból.” Schmitt mondatai két számadatban eltérnek az eredeti forrástól, Defrantz művében 167 nemzeti olimpiai bizottságról és 92 tagú NOB-ról ír. Elképzelhető, hogy Schmitt aktualizálta az adatokat, de az is előfordulhat, hogy a dolgozatot fél óra alatt, kézírással kijegyzetelő munkatársunk írta el az adatokat. Mivel Schmitt doktorijához pillanatnyilag nem lehet hozzáférni, ezt most nem áll módunkban ellenőrizni. Schmitt a következő bekezdésben a Magyar Olimpiai Bizottság összetételéről ír, ezek saját adatai lehetnek.
A nőkről szóló fejezet egyik karakteres bekezdése az, amelyben Coubertin báró a nők sportjával kapcsolatban „a francia költőt, Musset-t” idézi. Miki nevű olvasónk szerint ez a rész – a bolgár sportdiplomata – Nadia Lekarska „Women in the Olympic Games and Movement and Coubertin's views ont their Participation in the Games” című, a NOB Nemzetközi Olimpiai Akadémiájának harmincadik, 1990. június 20. – július 5. között tartott kongresszusának gyűjteményes kötetében megjelent tanulmányából származhat (.pdf, 102. oldal).
Valószínűbb azonban, hogy Schmitt nem ebből a tanulmányból emelte át az idézetet doktorijába. Ezt támasztja alá egy lényegi eltérés is. Míg Lekarska szerint Coubertin azon a véleményen volt, hogy „ha [a nők] mégis részt vehetnének, logikus lenne, ha vegyes versenyszámokban szerepelnének, nemi különbségtétel nélkül, a férfiakkal azonos feltételekkel”. Schmitt doktorijában viszont a koedukált versenyszámokra való utalás hiányzik – csakúgy, mint a NOB Olympic Review című magazinjának 1990. szeptember-októberi számából vehette, ahol szintén Lekarska a „The Entry Marathon of the Second Sex” című cikkében szó szerint a Schmitt doktorijában szereplő fordulatot használja.
Mindenkinek nagyon köszönjük a leveleket és az egész közös játékot!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
