Aladár, Álmos
0 °C
11 °C

Egy szédületes és csendes karrier vége

2012.04.02. 13:48
Nem nagyon van élő magyar, aki annyi csúcsot hódított volna meg, mint Schmitt Pál. A köztársasági elnök ugyan csúnya bukással fejezi most be a karrierjét, de az olyan szédületes volt mostanáig, hogy talán még így is elégedetten tekinthet vissza pályájára.

Két olimpiai arany, NOB-alelnökség, EP-alelnökség, parlamenti elnökség, köztársasági elnökség. Schmitt karrierjének csúcspontjai közül csak az egyik is elég lenne ahhoz, hogy egy különlegesen sikeres életútnak tekintsük az övét. Még akkor is, ha most egy igen kínos ügy miatt kényszerül abbahagyni, és nem sikerült elegánsan lezárnia államfői korszakát.

Sosem zavart sok vizet

Schmitt úgy hódított meg újabb és újabb csúcsokat egész életében, hogy az adott rendszereket működtette, kedves arcot vágott hozzájuk, lojális maradt. Nem újítóként, lánglelkű vizionáriusként tört előre, a karriert és a sikert inkább önmagáért szerette. Nem okozott sehol sem zavart, nem akarta ráerőltetni nagy terveit senkire, igyekezett mindig mindenkivel jóban lenni, és élvezni az életet. Vidám világfi volt, a nők, a motorozás, a zongorázás, a fogadások világa volt az övé, a kedélyes diplomácia. Soha semmilyen pozíciójában nem támadt meg látványosan senkit, inkább simulékonysággal és kedélyességgel építette szívósan a karrierjét, mindig önmagáért, és nem valaki ellenében. Ha megtámadták, akkor utólag igyekezett kibékülni ellenlábasaival.

Schmitt úgy tört be a politikába, hogy ott is mindegy volt, hogy kivel és hogyan, csak ezt is ki akarta próbálni. Először próbálkozott az MSZP-nél, még 1998-ban jelentkezett be náluk főpolgármester-jelöltnek, aztán a Fidesznél. Utóbbiban volt inkább fogadókészség, 2002-ben ő lehetett Demszky Gábor kihívója. A Fideszben felismerték, hogy a meglévő hatalmi struktúrát nem veszélyezteti, de mosolyával, olimpiai sikerével hozhat valamit a konyhára. És világos volt, hogy teljesen megbízható: amit kérnek tőle, azt elvégzi, hiszen nem akarja megváltani a világot, csak a saját életét igyekszik még teljesebbé tenni.

Úgy volt 2003 és 2007 között a Fidesz alelnöke, hogy a párt egyetlen döntését sem befolyásolta, fideszes visszaemlékezések szerint soha egyetlen belső vitában sem foglalt állást, és saját ötletekkel sem tolakodott. Az Európai Parlamentben alelnökségig vitte, ott főleg a horvát csatlakozás ügye tartozott hozzá. A munkát lelkesen végezte, örömmel népszerűsítette a horvátok belépését. Az ott szokásos durva vitákba soha nem ment bele, felszólalásai olyan mindenkinek elfogadható témákról szóltak, mint a gyermekek védelme, a sport hasznossága, a dopping elutasítása és Horvátország népszerűsítése. De nemcsak az EP-ben vitte nagyon sokra nemzetközi szinten, hiszen évekig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, később pedig a szervezet protokollfőnöke volt.

Az EP-ben és a NOB-ban is ő volt a legmagasabb posztra jutott magyar eddig, a két alelnöki funkciója egyenként is egyedülálló teljesítmény. Magyar állampolgár a nemzetközi intézményekben nem vitte többre az elmúlt 50 évben.

Minden rendszer szerette

Ahogy jó volt a Fidesznek, nem volt vele problémája soha semmilyen politikai vezetésnek sem. A rendszerváltás előtt is folyamatosan egyre magasabb pozícióba került: szállodát vezetett, Népstadiont vezetett, majd miniszterhelyettesi rangban az egész magyar sportot irányította. A rendszerváltás után MOB-elnökként továbbra is meghatározó maradt a magyar sportéletben, miközben a 90-es években madridi és svájci nagykövet is volt.

Ezüst nyakkendős motor

Schmitt Pál egyik pozíciójában sem akart soha semmit sem csinálni, amit megbízói ne akartak volna. Éppen ezért tűnhetett ideális államfő-jelöltnek 2010-ben. Meg is ígérte, hogy nem lesz kekeckedő elnök, inkább segíteni kívánja a kormány terveit. „Nem a gátja, hanem a motorja leszek a törvényalkotásnak, nem ellensúly leszek, hanem kiegyensúlyozni akarok" – mondta a kormánypárti képviselőknek megválasztása előtt. Különösen egyértelmű szimbóluma volt ennek udvarias nyakkendőválasztása. Amikor Orbán Viktort miniszterelnökké választotta a parlament, akkor Orbán arany nyakkendőt viselt. Amikor néhány hónappal később Schmitt elnökségéről szavaztak a képviselők ugyanott, akkor Schmitt ezüst nyakkendőt öltött. Egy egykori olimpiai bajnok aligha utalhatott volna ennél elegánsabban arra, hogy tudja, ki az első ezen a pályán.

Schmitt Pál rövid elnöksége alatt meg is felelt az elvárásoknak. Soha, egyetlen törvényt sem küldött vissza a parlamentnek, soha nem fordult az Alkotmánybírósághoz. Amit a kormánytöbbség megszavazott, azt ő készségesen aláírta.

Álamfő

Viszont néhány alkalommal nagyon kínos helyzetekbe keveredett. Korábban is előfordult persze, hogy küzdelemre vagy magyarázkodásra kényszerült: a MOB-ban például volt, hogy csak szavazategyenlőséggel tudta megőrizni az elnökségét, de az ellene indított 2006-os támadás főszereplőivel is hamar kibékült. Az athéni olimpia doppingbotrányát is megúszta, bocsánatot kérő beszédét egy külföldi konferencián mondta el. Most viszont állandó céltáblája lett politikai támadásoknak, és ezeket a harcokat nem lehetett kedélyesen, a háttérben megvívni.

Tekintélyét kezdettől tépázta, hogy nyíltan aláment Orbán Viktor igényeinek, meg sem próbálta eljátszani, hogy autonóm elnök akart volna lenni. Holott elődei vigyáztak arra, hogy önálló politikai erőként jelenjenek meg, különösen persze a közvetlen előd, Sólyom László.

Alkotmányjogi vagy demokráciaőrző fejtegetések helyett a sport fontosságát, a nyelv ápolását és a tárogatózást népszerűsítette. És közben elképesztő pofonokba szaladt bele: hivatala rendszeresen helyesírási vagy tartalmi hibáktól kínos szövegeket adott ki, és ő maga is képes volt elképesztő helyesírási hibákra. Ezzel együtt megválasztása óta a politikusi népszerűségi lista első felében volt szinte mindig, a legtöbb hónapban az első három hely valamelyikét szerezte meg a Median havi felméréseiben. Idén januárra viszont visszacsúszott a 10. helyre.

A rendszerváltás utáni államfők közül mindenképpen ő volt a legsúlytalanabb. Az ország ügyeit egyáltalán nem befolyásolta, politikai szerepe nulla volt, nem kezdeményezett és nem vitatkozott. Javaslatai a nyelv ápolására és a sportolás fontosságára szorítkoztak. Végig megmaradt protokolláris szerepben. Göncz Árpád a médiaháborúban, Mádl Ferenc a határon túliak kettős állampolgárságáért vívott harcban, Sólyom László zöld ügyekben és a politikusok rendszeres kioktatásában hozott sajátos karaktert. Schmittet a kormány iránti feltétlen lojalitással lehetne leginkább meghatározni, ami nem túl izgalmas szerepkör.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!