Salamon
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Andor: A kormány ismeri a hitelfeltételeket

2012.04.10. 07:40
Andor László, szociális ügyekért felelős EU-biztos szerint világosak a bizottság elvárásai a magyar kormány felé, és Budapest mostanában konstruktív arcát mutatja Brüsszelnek. Megmagyarázta, hogy miért nem volt baj, hogy nem vett részt a Magyarország megbüntetéséről szóló ülésen és hogy mire gondolt, amikor egy cikkében kritizálta az EU válságkezelését.

Elég sok  támadást kapott balról is, jobbról is, mert nem vett részt azon a kollégiumi ülésen, amelyen a biztosok döntöttek a Magyarországnak járó kohéziós támogatás egy részének befagyasztásáról. Utólag mit gondol, lehet, hogy jobb lett volna Brüsszelben maradni aznap?

andor meghallg03
Fotó: Földi Imre

Én úgy látom, hogy ezen a kérdésen már túl vagyunk. Az első napokban sokan nem értettek három dolgot. Egyrészt azt, hogy a tényleges pénzveszteség kockázata minimális. A másik az Európai Bizottság működéséről szól. Ugyanis ha valaki írásban foglalja össze az érveit - mint tettem ebben az esetben - az sok esetben többet nyom a latban, mintha valaki a vita egyik szakaszában hozzászól. Harmadrészt pedig fontos körülmény, hogy február 22-én egy javaslat született, nem pedig végleges döntés. Az utóbbit ugyanis nem a bizottság, hanem a pénzügyminiszterek tanácsa hozta meg. A tanács egyébként az általunk javasoltaknál valamivel keményebb feltételeket állapított meg. A bizottság elleni indulatos megnyilvánulások ezért is megspórolhatóak lettek volna. De miután tájékozódtak a szereplők, ez a vita le is csengett.

Ön pontosan tudja, hogy melyek a hiteltárgyalások megkezdésének feltételei? A magyar kormány szerint ezek nem világosak.

Ezeket a kérdéseket januárban Olli Rehn és Fellegi Tamás már tisztázták egymással. A feltételek lényegében a nemzeti bank függetlenségének biztosítását, és az igazságszolgáltatás megbízható működését jelentik. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban a korrekciós folyamat is ezekre a területekre összpontosul. Most egy második köre zajlik ennek, és ezt követően remélhetőleg lesz már tényleges előrelépés.

Az előrelépést a politikai viták befolyásolhatják? Például Orbán Viktor március 15-i beszéde és Barroso szóvivőjén keresztül üzent válasza elég kemény ütésváltásnak tűnt.

Sosem szerencsés, ha félreértésre okot adó retorikai elemek hangzanak el, de remélhetőleg ezek nem hátráltatják a kilábalást. Segíteni biztosan nem segítik, de én azt remélem, hogy nem is akadályozzák. A magyar válaszok értékelése a főigazgatóságokon belül technikai munkákkal kezdődik, ahol az illetékes szakembereknek nem feltétlenül kell tudniuk arról, hogy melyik ünnepi beszéden mi hangzik el Magyarországon, vagy más országokban. Itt szakmai vélemények készülnek a magyar kormány által elküldött írásos anyagokról. Utána következik a politikai döntés, de ez akkor hiteles, ha a szakmai elemzésre támaszkodik.

És a magyar kormány legutóbbi válaszai megnyugtathatják a bizottságot? Mintha a bizottság szóvivője 2-án arra utalt volna, hogy az igazságügyi ügyekben előrelépés várható.

A második körben jóval a határidő előtt válaszolt a magyar kormány a bizottságnak, és ez a konstruktív hozzáállás jele. Erre utalt az is, hogy a Velencei Bizottság jelentését már felkészülten fogadta a magyar kormány. Sok fejlemény a megoldás keresése felé mutat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a második kör végére biztosan egyetértés lesz minden apró kérdésben, de érdemben kitisztulhat a kép, és ez a fontos.

Arról írt a múlt héten az az Élet és Irodalomban, hogy az EU a válság kezelésekor túlságosan csak a megszorításokra koncentrált. Ez Magyarországra is vonatkozhat? Túlzottak a Magyarországgal szembeni elvárások is?

Ez a cikk elsősorban az eurózónára vonatkozik, arról szól, hogy az euró bevezetésekor nem alakult ki olyan egységes gazdasági kormányzás, ami a közös pénz optimális működését elő tudná segíteni. Magyarul nem volt olyan mechanizmus, ami segített volna megelőzni a válságot; és amikor a válság kitört, akkor nem volt olyan mechanizmus, ami ennek minél rövidebb idő alatt véget vetett volna. Harmadsorban pedig máig sincs olyan mechanizmus, amely a válság foglalkoztatási és szociális következményeit uniós szinten mérsékelni tudná.

Annak ellenére, hogy sokan az USA mintájára képzelték el az egységes valutával működő Európát, az látszik, hogy önmagában az egységes valuta bevezetése nem teremtett meg egy optimális rendszert. Hiányzott a fiskális, és még inkább a gazdaságpolitika koordinációja. Itt az elmúlt két évben nagyon nagy lépéseket tettünk előre, de más lépéseket is meg kell még tenni.

01
Fotó: Huszti István

Arról is ír ebben a cikkben, hogy ahol megjelent az úgynevezett válságkezelő trojka (IMF, EKB, Európai Bizottság), ott növekedett a munkanélküliség, az általuk előírt megszorítások nyomán. Ez alapján nem javasolná a magyar kormánynak a hiteltárgyalások megkezdését?

Ismét hangsúlyozom, hogy a cikk az eurózónán belüli válságkezelésről szól. Itt arról van szó, hogy az euró bevezetésével megszűnt a tagországoknak a lehetősége, hogy az egyensúlytalanságokra valutaleértékeléssel válaszoljanak. Nagyon sok olyan országot látunk most nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben, amelyek korábban, ha egyensúlytalanságba kerültek, akkor hagyták leértékelődni a nemzeti valutájukat, és ezáltal enyhült a nyomás, és így a munkanélküliség is.

Magyarország vagy Lengyelország nem tagjai az eurózónának, ezért más közgazdasági rendszerben kell a helyzetüket értelmezni. Noha van Magyarország és Lengyelország között egy nagyon nagy különbség, és ez a devizahitelezés sokkal nagyobb mértékű elterjedése Magyarországon. Ez felemás helyzetet teremtett, a sok devizaadósság miatt a saját nemzeti valuta előnyeit Magyarország kevéssé tudja élvezni.

Magyarország most nagyon konkrét, praktikus okokból készül a tárgyalások megkezdésére. A programnak pedig elő kell segítenie a fiskális konszolidáció és a gazdasági növekedés jobb összehangolását. A megszorítás nem lehet öncél – a konszolidációt és a mielőbbi fellendülést kell szolgálnia. Ez az elv vonatkozik az unió egészére és egyes tagállamokra is. Magyarországra különösképpen, hiszen a foglalkoztatási ráta itt a legalacsonyabb az EU-ban, Málta mellett.

Az eurózóna központi országai jobban túlélték a válságot, még most is képesek szerény növekedésre, miközben a periféria országainak komoly problémákkal kell szembenézniük. Ez sokak szerint azt bizonyítja, hogy a válságkezelés most bevezetendő mechanizmusai leginkább a magállamoknak, különösen Németországnak kedveznek. Ezt hogy látja a bizottság?

Azt nem állítanám, hogy az intézkedések kizárólag a németeknek kedveznek, mert az, hogy kinek mi kedvez rövid-, közép- vagy hosszútávon, az változhat. Ha például az elhúzódó recesszió miatt beszűkülnek az európai piacok és eluralkodik a bizonytalanság az euró jövőjét illetően, az Németországnak sem kedvez.

Az teljesen egyértelmű, hogy a fiskális paktum gondolati gyökerei elsősorban Németországból erednek, mint ahogy több korábbi megállapodás is magán viseli a németek által korábban képviselt elveket. Lásd például az EKB (Európai Központi Bank) működési filozófiáját, ami nagymértékben követte a Bundesbank koncepcióját. A 2012-es fiskális paktumot tagállamok kötötték egymás között, az Európai Bizottságnak pedig minden ilyen folyamatban az a feladata, hogy az összeurópai érdeket jelenítse meg.

Konkrétan ez itt azt jelenti, hogy a fiskális fegyelem érvényesítése mellett szükség van nagyobb fokú szolidaritásra, kohézióra, beruházás-ösztönzésre is. Jobban össze kell hangolni a rövid távú egyensúlyteremtést a hosszú távú törekvésekkel, mindenekelőtt az Európa 2020 stratégiával.

02
Fotó: Huszti István

A napokban a kiküldött munkavállalók jogait erősítő javaslatot nyújtott be. Miközben olyan hangulat is van az EU-ban, hogy a munkavállalók jogai gátolják a munkanélküliség elleni küzdelmet. Több ország felé elvárásként jelent meg, hogy lazítsanak a munkajogi szabályokon. Nincs itt ellentmondás?

A kiküldött munkavállalókkal kapcsolatban nem új jogokat, jogosultságokat írunk elő, hanem a meglévő szabályok hatékonyabb betartásával védjük őket, és elsősorban egy szektorra, az építőiparra koncentráltunk. Mivel hogy a visszaélések ott figyelhetők meg tömegesen. Semmilyen iparágnak nem tesz jót, ha nagyfokú visszaélések jellemzik. A szabályok hatékonyabb betartásától, a meglevő jogok hatékonyabb érvényesítésétől nem lesz kevesebb kiküldött munkavállaló.

Éppen hogy arra lehet számítani, hogy ha gazdasági okokból a szolgáltatások területén megint élénkülés lesz, akkor a szereplők nagyobb bizalommal fordulhatnak ilyen, határokon átívelő megoldások fele. A kiküldött munkavállalókról szóló hosszú vita és a bizottsági javaslat elfogadása során – a kérdésben említett „hangulattal” szembemenve – deklarálni kívántuk, hogy az alapvető szociális jogok, például a sztrájkjog, válság idején sem sérülhetnek, nem rendelhetők alá más fontos szempontoknak.

Az egyes tagállamokon belül is sok helyen van napirenden munkajogi reform. Ezeknek általában az a célja, hogy a szociális vívmányokat és a munkahelyi viszonyokat összhangba hozzák a gazdasági versenyképességgel, es ne legyenek túl nagy különbségek egyes munkavállalói csoportok között. Minden ilyen reform esetében a szociális partnerekkel való egyeztetés és megegyezés kulcsfontosságú.

A munkajogi reformok játszhatnak pozitív szerepet a munkanélküliség elleni harcban, jelentőségüket azonban nem szabad túlbecsülni. Ami legalább ilyen fontos: a makroszintű kereslet megfelelő alakítása, a vállalkozások jobb hitelellátása, a szociális gazdaság fejlesztése, a szaktudásba és készségekbe való beruházás, az oktatás és a szakképzés minőségének javítása, valamint a mobilitás ösztönzése és segítése. Ezeken a területeken rengeteg feladatunk van, ezt fogja tükrözni a bizottság áprilisban elfogadandó foglalkoztatási csomagja.