Áder a szexről beszélt először a Parlamentben

22 évvel ezelőtt tartotta első ülését a demokratikusan megválasztott magyar Parlament. Ott ült a Fidesz-frakciójában a rendmániás, nyilvános politizálástól ódzkodó Áder János is. Akkoriban a legerősebb párt az Antall József vezette MDF volt (42,5%), aztán jött az SZDSZ (24,1), majd a kisgazdák (11,4), a szocialisták (8,5), a Fidesz (5,4) és a KDNP (5,4).

A ma kétharmados többséggel rendelkező párt tehát meglehetősen kis frakcióval rendelkezett és az ellenzékben ült. Bár többen voltak mint most a 16 fős LMP-frakció, de kevesebben, mint a Jobbik. Hogy menniyen? Áder János első, május 23-án elmondott parlamenti felszólalásából kiderül:

A Kisgazdapárt tisztelt képviselõjének örömmel jelenthetem, hogy a Fidesz frakciója eddig is igyekezett hazafiúi kötelességének eleget tenni, a 22 tagú frakciónak 13 gyermeke van (Taps a jobboldalon.), és a parlamenti ülésszak során a várhatóan megszületendő gyermekekrõl folyamatosan tájékoztatjuk majd önöket. (Derültség.) [Áder János (Fidesz), 1990., május 23.]

Hol voltak akkor még a fideszes képviselők a 3 gyerektől és a 4 keréktől? De valószínűleg arra is kevesen gondoltak volna, hogy Áder János első parlamenti felszólalása a szexről fog szólni, igaz, a kisgazda Borz Miklós hozta fel a témát előtte, ekképpen:

…a körülöttünk levő országok népessége nő, mi csökkenünk. Arra kérek mindenkit, hogy sürgősen gondolkozzék el ezen (Derültség.), és gondolkozzék el azon... Ez különösen a Fidesznek szól (Élénk derültség, taps.), mert az önök korosztálya alkalmas arra, hogy ezen változtasson (További élénk derültség.) [Borz Miklós (FKgP), 1990., május 23.]

Higgadt alkotmányozást!

Azt sajnos nem tudjuk, hogy a jelenlegi ciklus 263 fideszes és kereszténydemokrata képviselőjének összesen hány gyereke van, Ádernek négy egyébként, de ha több 526-nál, akkor máris eleget is tettek a párt a kisgazda Borz 22 évvel ezelőtti kívánságának.

Áder János persze nemcsak viccelni tud, sőt azt is látni fogjuk, a Fidesz következetes volt, már ami az új Alkotmányt illeti, a következőket mondta erről ugyanebben a felszólalásában a képviselő:

Az 1989. évi kodifikáció helyesen követte azt az elvet, hogy csak alkotmánymódosításra kerüljön sor a választások elõtt, utána kezdõdjön egy higgadt és körültekintő alkotmányozás. [Áder János, 1990., május 23.]

Még szinte ki sem mondta, eltelt 22 év, és a Fidesz alkotmányozott is egy higgadtat. Persze - mint később látni fogjuk - volt okuk arra, hogy 2010-ben már úgy alkotmányozzanak mint Marci Hevesen.

Utat mutatott a mai ellenzéknek

Sokat bírálják a jelenlegi Orbán-kormányt, hogy világos, érthető koncepció nélkül kormányoz. Helyes teszik, hiszen így tett Áder is az MDF-FKgP-KDNP-kormány programjának vitájában is:

az anyagból nem derül ki a jelenlegi kormány hatalommegosztási koncepciója. A másik a jogalkotási terv néhány hiányossága [Áder János, 1990., május 23.]

A 2011-es, sokat támadott igazságügyi törvény megalkotójának, Áder Jánosnak már 1990-ben szívügye volt a bírói kar és annak politikától mentes függetlensége:

Tényleges bírói függetlenség, a bíróságok autonómiája, az alulról szerveződő bírói önkormányzatok szerepelnek vezényszóként az elképzelések között. De mi ezek tartalma? Ma már a bíróságok pártirányításától, illetve pártbefolyásolásától szerencsére nem kell tartani, de mi lesz a minisztériumok és a bíróságok viszonyával`? [Áder János, 1990., május 23.]

Mit szólna ehhez ma a bírák kinevezésének teljhatalmú úrnője, Szájerné Handó Tünde?

Mennyi volt a Fidesz-székház rezsije?

Mindegy is, hiszen újabb forró téma következett 1990 őszén, ez pedig a pártszékházak ügye volt: ekkoriban még voltak szerencsés (MSZP) és kevsébé szerencsés pártok (Fidesz), ez utóbbiaknak pl. nem volt ingyen a magyar demokrácia, pontosabban a párt székháza.

Röviden szeretnék csak érvelni Orbán Viktornak az immáron módosított javaslata mellett, miután õ - sajnos - nem vehet részt a mai ülésen. (…) amikor a Lendvay utcai székházunkért 270 ezer forintot fizetünk havonta, semmi okát nem látjuk annak, hogy a korábbi rendszerhez kötõdõ szervezetek ingyenesen használhassanak ingatlanokat. [1990., szeptember 10.]

Lám, Orbán Viktor nem először bízza meg Ádert fontos feladattal! A "Ki fizessen a pártszékházért, az adófizető vagy a párt?"-sztori végül így alakult: 1991-ben megállapodott mind a hat párt: senkinek se kelljen fizetnie semmit, mivel 2000 nm-es pártszékház minden "jelentős" pártnak jár az adófizetők pénzéből.

Áder végre beindul

Legközelebb decemberben kér és kap szót Áder a plenáris ülésen, és veszélyes tendenciákra hívja fel a figyelmet:

nagyon veszélyesnek tartom, ha politikai testületi, jelesül politikai nagyválasztmányi ülésekre, az azokra szánt felszólalásoknak a fõpróbáját itt a Parlamentben tartjuk meg. (Derültség és taps a bal oldalon.) [1990., december 10.]

Aki naiv, visszafogott, hogy azt ne mondjuk, fantáziátlan figurának tartja Ádert, annak igaza lehet: miről szól a világ összes parlamenti vitája, ha nem a politizálásról, a választók előtti kakaskodásról? De ahogy izmosodott, szálkásodott a magyar demokrácia, úgy lett Áder is egyre keményebb. Itt éppen a regnáló belügyminisztert, a leendő miniszterelnököt, Boross Pétert utasítja rendre képviselőként. Már ekkor bugyogtak az államfői energiák! (Áder Jánosról készült átfogó portrénkat itt olvashatja.)

Szeretném az elnök úr figyelmét felhívni, hogy erre ugyanis a Házszabály nem ad lehetõséget, hogy a miniszter úr napirend elõtt szót kapjon, ugyanis ő nem képviselő [1991., október 1.]

Ekkor már nem Göncz Árpád a Házelnök, hiszen őt választották meg nyáron államfőnek, hanem a kormánypárti, MDF-es Szabad György. Talán ezért is kapott szót végül Boross Péter, és a kormány nevében felköszöntötte a Szabad Európa Rádiót idézve a Magyar Rádió 1956-os, őszödi magasságokban járó adásából: "Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhoszszon".

Csurka, az MDF rossz szelleme

Ekkor mintha megérzett volna valamit a politikai fórum adta lehetőségekből Áder, mert innentől hajlandó mind mélyebre merülni a politikai vita mocsarába. A független képviselő Dénes János például akasztással oldotta volna meg a kommunista bűnösök elszámoltatását. Ez még a Fidesznek is sok volt, hiszen ez akkoriban olyan lehetett, mint Baráth Zsolt jobbikos képviselő tiszaeszlározása - a nemzeti közép összezárt.

nincs addig mit beszélni Szatmári Mór úrról s egyéb sokadrendû kis kapcabetyárokról (derültség.), amíg - kérem szépen - a fõ bûnösöket, Marosánt, egynéhány társát fel nem akasztottuk, és jó néhány csirkefogót be nem börtönöztünk.(Derültség az MDF soraiban.) [Dénes János, független, 1991., november 13.]

Ilyen felszólalásokat tesz napirend elõtt sorozatosan! (Közbeszólás jobbról: Joga van hozzá.) Folyamatosan nincsen joga hozzá, tisztelt Képviselõtársam, nincsen joga hozzá! (Zaj.) Nincsen ahhoz joga, hogy a Parlament tekintélyét folyamatosan lejárassa, ehhez nincsen joga! (Hosszantartó taps és helyeslés.) Nincsen joga ahhoz, hogy akasztást követeljen a Parlamentben! [Áder János, 1992., május 19.]

Hát ilyen, amikor Áder János egyszerre fék és ellensúly. Ekkor már javában dúl a médiaháború az ország bal- és jobboldala között, a Fidesz pedig még nem nagyon tudja, hova álljon. Az SZDSZ már az MSZP-re hangolódik (Demokratikus Charta), az MDF-kormány népszerűsége pedig vetekszik a 2010-es MSZP-jével.

Az akkor 31 éves képviselőnek aznap még maradt energiája egy újabb hozzászólásra, és mit ad Isten? A köztársasági elnök fizetése mellett áll ki annak okán, hogy döntöttek a képviselői fizetésről.

ha ezt a döntést a Parlament meghozta, akkor ezek után nem teheti azt meg, hogy a köztársasági elnök a másik két közjogi méltóságnál kevesebb, alacsonyabb tiszteletdíjban részesüljön. [Áder János, 1992., május 19.]

Áder értékeli az Antall-kormány munkáját

1992 szeptemberében fél évéhez ért az Antall-kormány, és Áder - aki 1990 és 2002 között a párt kampányainak vezetője is volt - kapja a megtisztelő szerepet, hogy ízekre szedje a kormány addigi teljesítményéről szóló beszámolót. Az egész teljesen olyan, mintha ma egy LMP-s képvielő az Orbán-kormány két évéről beszélne.

A kormány kétéves beszámolójának vitáját nyugodtan tekinthetjük elfecsérelt időnek. Miért? (…) Hiányzik belõle a reálisan zajló folyamatok kritikai és gyakorlati szempontú értékelése (…) Milyen kormányra várt, milyen kormányt remélt a választók többsége 1990- ben. Egy rendszerváltó, polgári demokratikus, realista kormányt.(…) "Hogyan is lehetett volna?" programra épül ez a természetes szövetség, amikor a Kisgazdapárt csak agrárjelszavakkal, a Kereszténydemokrata Párt pedig csupán közhelygyűjteménnyel rendelkezett! (…) A Kormány kezdettõl fogva gyenge és bizonytalan volt gazdasági kérdésekben. (…) a Kupa-program meghirdetése, majd megsemmisülése, és egy új konszolidációs program bejelentése. (…) A miniszterelnök a felelõs azért, mert … nem tudta - mert lehet, hogy nem is akarta - megakadályozni, hogy az MDF rossz szelleme, Csurka István kiszabaduljon a palackból, mérhetetlen károkat okozva az országnak! (Derültség és zaj.)  (…) 1994 még messze van, de ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy valódi kormányzati fordulat csak egy újabb választások után következhet be! [1992., szeptember 16.]

Ebből is látszik, nem véletlenül beszélnek a Fidesz prominensei a rendszerváltás befejezéséről: pontosan azokkal a kihívásokkal állították magukat szembe, amibe az Antall-kormány belebukott, az már más kérdés, hogy ez a beszéd egy mai ellenzéki képviselőnek is remekül állna. Azóta sem kedveskedett egyik kormányunk sem sikeres gazdasági programmal, Csurka István pedig elhunyt, a temetésén viszont számos Fidesz-potentát megjelent.

A kormány részéről a kereszténydemokrata Csépe Béla reagált, és mintha az Orbán-kormány politikai krédóját fogalmazta volna meg:

Jobban elõ kell segíteni a társadalom értékes erõinek színrelépését. Így a keresztény szellemű értelmiség kapjon a jelenleginél nagyobb szerepet. [Csépe Béla, 1992., szeptember 16.]

A bankprivatizáció ellen

Abban ma már sokan egyetértenek a rendszerváltók közül is, hogy nagy hiba volt a 90-es években a magyar állami bankok privatizációja, vagy annak módja, erről Orbán Viktor most is sokat beszél. Bizony, Áder is sokat beszélt róla 1992-ben, Szabó Tamás minisztert támadta.

Úgy látszik, hogy a kormány hihetetlen sebességre kapcsolt a privatizációs stratégia tekintetében, de én azt hiszem, hogy esetleg valami más magyarázat is adható erre. Én nem akarok találgatni, megnyugtatóbb lenne, hogy akár a miniszterelnök úr, akár más, akár a tárca nélküli miniszter úr erre egy egyértelmű választ adott volna. [1992., szeptember 16.]

A ciklusban felszólalt később is, például székházügyben, vagy az első ombudsmani intézmény körüli bénázásnál.

1994: Visszatérnek Horn Gyuláék

Aztán következett a 1994-es választás, ahol az SZDSZ váratlanul faképnél hagyta a Fideszt és lepaktált a Horn Gyula vezette, kétharmados parlamenti támogatást szerző MSZP-vel, hogy kormányt alakíthasson. A kampány elején még jól álló Fidesz eközben leszerepelt a választáson, eggyel kevesebb, 21 tagú frakciójuk lett, tagságuk pedig 60 ezer fővel csökkent. A pártvezetés arca ekkor elkomorult, hogy aztán lassanként felvegye nemzeti-keresztény-konzervatív ábrázatát. Orbán Viktorék egyre többször mondják, hogy "polgár".

Íme, Horn Gyula miniszterelnök expozéja:

Aligha hangzott el ebben az országban olyan miniszterelnöki expozé, amelyben az új kormányfő ne nevezte volna történelminek azt a pillanatot, amelyben megkezdte mûködését. Szakítsunk a rossz hagyománnyal - hagyjuk ezt. [Horn Gyula, 1994., július 14.]

Négy év után tehát újra posztkommunista-neoszocialista kormányfője van az országnak, ráadásul ilyen visszafogott ember. De mit gondolt erről az egészről, a kormányprogramról és a posztkommunisták kétharmadáról Áder János?

A hatalmi ellensúlyok csak csökevényesen érvényesülnek, és bármikor megváltoztathatók. Nyugodtan mondhatjuk: ennek a kormánynak korlátlan hatalma van. Ezért is kell néhány kormányzati elképzelés veszélyére felhívni a figyelmet. [Áder János, 1994. július 14.]

Valóban, a kétharmados erőfölény és annak veszélyei feltűntek Áder Jánosnak is. Sőt:

A program (…) meglehetõsen szûkszavú az alkotmányozási elképzelések ismertetésekor. Azonban azt fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy olyan alkotmányt kíván megalkotni, amit a következõ parlament nem tud megváltoztatni. (…) [Áder János, 1994. július 14.]

Az MSZP-SZDSZ-kormány is zászlajára tűzte a régi alkotmány átírását, módosítását, ezt pedig a Fidesz is támogatta, de Áder - fék és ellensúly ismét! - felhívta a figyelmet bizonyos problémákra:

Komoly veszélyt jelent az alkotmányos fejlődésre az, ha egy alkotmány kompromisszum-kényszer nélkül, erõltetett menetben, az adaptáció korlátainak mérlegelése nélkül kerül elfogadásra. Tanulnunk kellene a történelembõl [Áder János, 1994. július 14.]

Egy sikertelen alkotmányozás

Tanultak belőle, de azért nem eszik olyan forrón a kását: A ciklusban főként Áder viszi az alkotmányozás ügyét, ezért felszólalásai végigkísérik, ahogy az új alkotmányból nem lesz végül semmi.

A Fidesz parlamenti frakciója, miként júniusban is, ezúttal is egyhangúlag támogatta az alkotmány koncepciójának tervezetét és megszavazta azt. (…) Tette ezt annak ismeretében, hogy az utolsó három hónapban nem a mi ízlésünk szerint változott sok ponton ez az alkotmánykoncepció [Áder János, 1996., december 17.]

Nahát, emlékezzünk vissza, a Fidesz 2010-es, új alkotmányát, amely ugyanúgy nem az ellenzék szája íze szerint alakult, csak a Jobbik asszisztálta végig, a többiek kivonultak. Áder és a Fidesz ebben következetesek maradtak, annak ellenére, hogy az alkotmányból végül nem lett semmi. Ezt Áder így értékelte:

sajnos az új alkotmány már ebben a ciklusban nem jöhet létre (…) A felelősség, ha ez nem történik meg (…) az MSZP-t és az MSZP kormánytagjait illeti elsõsorban. [Áder János, 1997., május 27.]

1997 tavasza és nyara Áder számára a bírósági törvény vitájával telik, és már akkor érzékelhető a Fidesz álláspontja a bírákkal kapcsolatban: rosszul fizetett és túl idős az állomány:

Azt gondolom, hogy most, ha már egyszer van egy 3-4-5 éves bírói gyakorlattal rendelkező fiatal bírói kar, akkor nekünk az az elsõdleges érdekünk, hogy ezek ott maradjanak a bíróságokon, a megfelelõ bírák továbbra is ítélkezzenek, és ezekbõl lesz majd egy 5- 10-15-20 éves bírói gyakorlattal rendelkezõ bírói kar. [Áder János, 1997., július 14.]

Nem csoda, hogy az Áder által írt 2011-es bírósági törvény megpróbált pontot tenni a régi vita végére. Kérdés persze, hogy az Európai Bizottság is ennyire fellelkesedik-e majd Áder évtizedes politikai küzdelmétől.

Áder a közbiztonsággal kampányol

1998-ban a Fidesz megnyeri a választást, természetesen a Parlamentben is dúl a verbális háború. Gondolták volna, hogy éppen Áder János lesz az, aki a Jobbik előszeleként a rossz közbiztonságot hozza fel példaként, ha a kormány alkalmatlanságáról van szó?

az önök kormánya nem sajnál 600 milliárd forintot egy értelmetlen beruházásra elkölteni, ugyanakkor viszont (Zaj, derültség az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mennyit? - Vancsik Zoltán: Félrebeszélsz!) 10 milliárd forintot nem tudnak elõteremteni a rendõrség fejlesztésére. (…) a hatalomból most távozó kormány évek óta nem tett kellõen hathatós lépéseket a bûnözési hullám lecsillapítására, magatartása bátorítólag hatott és hat a törvények megsértõire. [Áder János, 1998., március 9.]

Hát így kampányolt Áder János 1998-ban, meghazudtolva egykori, 1990-es naiv önmagát, aki még kikelt az ellen, hogy "a választmányi ülések főpróbáját" a Parlamentben tartsák meg. Ez volt a ciklusban Áder utolsó felszólalása.

1998-tól is szólalt fel a Parlamentben, hiszen 2006-ig képviselősködött, de akkor már volt a Parlamentben tévéközvetítés, így Magyarország legújabb köztársasági elnökének politikai párbajait már videón, a Riszpekt Ház legfrissebb adásából ismerhetik meg.

A szabálysértésért előállított fideszes legendája

A végére hagytunk egy igazi Fidesz-SZDSZ-párbajt 1994-ből, amikor még friss volt a két párt közötti szakítás sebe. A belügyminiszter szerepében Kuncze Gábor, a kérdező ellenzéki képviselő szerepében: Áder János. A sztori előzménye: rendőrök állítottak elő egy fideszes alkalmazottat szabálysértés miatt az éjszaka közepén:

Szükség van-e arra, hogy parkolási szabálysértés miatt indult ügyben - a közelmúlt rosszízû emlékét felidézve - a hajnali órákban állítson elõ állampolgárokat a rendőrség? (…) A magyar börtönviszonyokat ismerve, (…) indokoltnak tartja-e a belügyminiszter úr, hogy szabálysértési bírság átváltoztatására vegyék igénybe a börtönök szabad kapacitásait? [Áder János, 1994., december 15.]

a Fidesz helyi aktivistája, 1993 májusában tilosban parkolt - egy hosszabb folyamat eredményeként volt kideríthetõ, hogy ki használta azt a gépkocsit, hiszen nem az õ tulajdonában van a gépjármû -, ezután õ a tilosban parkolást elismerte és egy címet adott meg, ahol õ megtalálható. [de a kétszer postázott leveleket nem vette át, ezután előállították] (…) Az összes többivel természetesen egyetértek, itt valóban szükség van a jogi szabályozás áttekintésére és ha szükséges, akkor megváltoztatására [Kuncze Gábor, 1994., december 15.]

Az áprlistól hatályos, jelentősen szigorított szabálysértési törvény ismeretében eggyel több oka lesz minden fideszesnek időben rendezni tartozását: Áder János mostantól nem tud interpellálni.