Csurka és Horthy egy és ugyanaz

Tíz perc késéssel kezdődött a Csurka István emlékest a Polgárok házában. A fennakadást az okozta, hogy Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Bíró Zoltán, az MDF első elnöke az első emeleten beszorult a liftbe, és a tűzoltóknak kellett kiszabadítaniuk őket. Lezsákék ezt az egekben is nagy dramaturg Csurka István zsenialitásának tudták be.

A Nemzeti Fórum Kölcsey Körének 26. rendezvényét olyan estek előzték meg, mint a Teleki Pál vagy a Nagy Imre emlékest. A mostani eseménynek az is alapot adott, hogy most mutatták be Domonkos Lászlónak a februárban elhunyt pártvezérről írt könyvét. A több mint kétszáz – többségében nyugdíjas – vendég között rengeteg egykori MDF-es volt. A beszédek között a Magyar Nemzeti Rézfúvósok Kvintettje játszott el rövid számokat.

A terem mellett Dénes János árulta egy bőröndből a könyveit.

Az égi dramaturg

A fideszes Lezsák Sándor a liftben rekedés fülledt pillanatain való rövid tréfálkozása után komolyra fordította a szót. Mint mondta, Csurka még a vígjátékainak is súlyos, vészjósló címeket adott, és amit írt, az mindig "halálosan komoly volt". Az MDF-alapító Lezsák szerint Csurka tragédiája az volt, hogy az "írói fénykora a nemzet politikai gyászkora" volt. Emiatt büntették a kommunizmus alatt és a közelmúltban is, és – mint ahogy azt Lezsák véli – ezért érte utol az antiszemitizmus vádja. Lezsák Csurka szavait idézve mondta el, hogy soha nem sértett embereket vagy embercsoportokat faj, felekezet, bőrszín vagy nemzetiségi hovatartozás miatt.

Beszéde után a fúvósok játéka alatt többen a szemüket törölgették Csurka Istvánra emlékezve.

A nagy leleplező

Bíró Zoltán arról beszélt, hogy Csurka "úgy volt író, hogy egy pillanatra sem tudta magát távol tartani a politikától". Bíró elmondta: az írók (Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula) és Lezsák nélkül nem jött volna létre az 1987-es lakiteleki találkozó, ezért is háborították fel a technokraták, akik profi politikusokat követeltek az MDF élére az írók helyett. Bíró szerint ennek meg is lett az eredménye: eladósodás és gyors kiárusítás. Csurka ennek ellenére lelkesen üdvözölte Antall József miniszterelnököt, akiben egészen 1992-ig hitt. Aztán kimondta a jelenlévők számára meghatározó, kultikus két szavát: "Szép egyedül". (Az emlékest alatt egyébként egyszer sem hangzott el a Magyar Élet és Igazság Pártjának neve, mintha Csurkát csak az MDF-ből illene ismerni.)

Bíró Zoltán szerint Csurkáról imamalomszerűen mondták, hogy zsidózott, de ez nagy hülyeség volt. Bíró úgy látja, hogy ez azért volt, mert "Csurka feszegette, hogy miért jutottunk ide", és hogy ebben mekkora szerepe volt a nemzetek feletti zsidó tőkének, "ami az első pillanatban megszállta az országot". Bíró elmondta, hogy a rendszerváltáskor Soros Györggyel együtt több nagytőkés jött Magyarországra, ahogy Mark Palmerrel együtt több nyugati nagykövet is zsákmányként tekintett az országra. Az MDF egykori elnöke szerint a KISZ-esek és a benyomuló idegenek puszta térré tették az országot, tönkre téve a gazdákat és az iparosokat. Csurka persze nagy leleplező volt, ő tudta, hogy ki kell mondani, amit ki kell mondani, még ha ezek a körök úgy is érezték, hogy leleplezik őket. Íróként tudta, hogy nem szabad hazudni, politikusként azonban nagy fájdalma volt, hogy az igazságot néha el kell hallgatni – mondta Bíró.

A hümmögő golyófogó

Horváth Béla MDF-alapító elmesélte, milyennek ismerte meg Csurkát Lakitelek után: mivel szembeszomszédok voltak, gyakran átjárt hozzá, Csurka pedig általában alsónadrágban és papucsban fogadta, rengeteg könyv között cammogva hümmögött, és egyfolytában gépelt. Horváth szerint Csurkának óriási információs bázisa volt, elképesztő szintetizáló képessége volt (mintha a világ minden részén lettek volna forrásai).

Horváth az antiszemitizmus vádjának forrására is emlékszik: 1989 októberében a New York Times antiszemitázta le az MDF-et, amiért az 56-os szlogent, az "Aki magyar, velünk tart"-ot használták. "A mai napig ez megy" – tette hozzá. Csurka pedig az elejétől kezdve vállalta a golyófogó szerepét, és sosem látszott rajta, hogy ez pszichésen vagy fizikailag megviselte volna.

Horváth Béla Csurka Istvánnak, mint politikusnak az alábbi öt legfőbb tulajdonságát emelte ki:

1. Szerethető politikus volt. Eltekintve néhány szélsőbalos liberális firkásztól, mindenki szerette.
2. Szókimondó volt, nevén nevezte a dolgokat, vagy ahogy magyarul mondják, a fején találta a szöget. Horváth szerint Csurka gyűlölte a PC-kommunikációt, fekete-fehéren beszélt: nála az igen igent jelentett, a nem pedig nemet.
3. Jó szintetizáló képessége volt.
4. A jobboldaliak szerint az idő igazolta őt.
5. A Kárpát-medencében írt és gondolkodott.

Sztálin, SZDSZ, harmadik út

Ezután Medveczky Ádám karmester, a Csurka István emlékbizottság karmestere jelentette be büszkén, hogy a bizottsághoz csatlakozott Boros Imre közgazdász (akit ügynökvád miatt akartak kizárni az MDF-frakcióból 2002-ben, mielőtt kilépett) és Mikóczy Zoltán, Overdose tulajdonosa is. Medveczky bejelentette, hogy országjárást terveznek Csurka István emlékének ápolására.

Ekkor leadták az utolsó Csurka-interjút. Az SZDSZ említésénél nagy derültség támadt.

Látó ember borosüveggel

Miután Takács Bence előadóművész felolvasta Csurka egyik régi írását a sztálinizmus bukásáról, a nyugat gyarmatosításáról és a harmadik útról, Domonkos László, az új Csurka könyv szerzője következett. Domonkos szerint itt az ideje annak, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek: mint mondta, Csurka és vitéz nagybányai Horthy Miklós egy és ugyanaz, mert ugyanannyi mocskot kapnak. (A kormányzó említését nagy taps fogadta.)

Domonkos elmesélte, hogy a könyvet még Csurka életében kezdte el, és néhányszor találkozott vele, hogy élményanyagot gyűjtsön. Meghatározó volt az az emléke, hogy egyszer Csurka egyedül várt rá valahol egy borosüveggel. "A magány óriásgömbbé nőtt körülöttem" – idézte a MIÉP alapítóját az Esztéta című művéből. Domonkos elmondta: Csurka látóember volt, és erre mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy már tavaly októberben felvetette, hogy meg kéne csinálni a kormány támogatására a Békemenetet.

Ezután kisorsoltak húsz könyvet, és pogácsával meg borral kínálták az emlékezőket, Lezsák Sándor pedig elmesélte, hogy a múltkor odament hozzá egy újságíró, hogy akkor most, hogy Tormay Cecile-ről és Nyírő Józsefről is megemlékeztek, kit kell ezentúl olvasni. Lezsák pedig azt felelte: Móricz Zsigmondot. És aztán egy felsorolás jött, aminek a végén ott volt Csurka István neve is.