Emőd
21 °C
34 °C
Index - In English In English Eng

A BM kicenzúrázta Parti Nagy Lajost

2012.06.11. 13:33
A Belügyminisztérium kivetette egy menekültnapi kiadványból Kőszeg Ferenc, Makai József és Parti Nagy Lajos írásait, mert azok szerinte nincsenek összhangban a támogatott célkitűzésekkel és a kormány érdekeivel. Makai úgy véli, rendet kéne tenni, mert már a cenzúra sem a régi: eleve fel se lett volna szabad kérni őket. Parti Nagy szerint egy túlbuzgó hivatalnok miatt az írások most sokkal nagyobb figyelmet fognak kapni, mintha az eredetileg tervezett módon, a június 20-i Menekültek Világnapjára készülő kiadványban jelentek volna meg. A menekültek egy része pont a hasonló jelenségek elől menekül – állítja Kőszeg Ferenc.

A cél a sikeres beilleszkedés

Az Európai Menekültügyi Alap (EMA) pályázatára a menekültek és oltalmazottak társadalmi beilleszkedését támogató projektekkel lehetett jelentkezni. Az alap forrásai háromnegyedrészt az uniós, negyedrészt a magyar költségvetésből származnak. A 40 oldalas menekültnapi kiadvány megjelentetésére egy reklámcég, a Kastner & Partners Kft. (K&P) nyújtott be pályázatot; az EMA többi programjához hasonlóan a pályázatokat jóváhagyó „felelős hatóság” a Belügyminisztérium volt.

Parti-Nagy Lajos
Parti-Nagy Lajos
Fotó: Szécsi István

Parti Nagy Lajos: Az elképzelt bőrönd

(...) Elképzelni, hogy senkibb vagyunk a senkinél. Nevünk nincs, papírjainkkal az embercsempészek rég elpárologtak, lelőtték, lekapcsolták őket, mindegy. Ők sincsenek, de mi sem vagyunk. Csak nem megen négerek, Gyuszi, kérdi az egyik hátrébbálló hivatalos személy. Mint a sötét éccaka lika, feleli a bizonyos Gyuszi. Igenyest a dzsungelből. Talán szerencsénk, hogy nem értjük, amit mondanak, a hangjuk, ha nem is barátságos, megnyugtatóan családias, a nyelvük dallamos. Teszik a dolgukat, megmentenek, a menekülttáborban legalább van takaró, latrina, és levegő. (...)

Az Európai Unió által létrehozott migrációs alapok hazai menekültügyi pályázataival kapcsolatban már korábban is felmerült, hogy szerencsés-e, ha azokról pont a BM dönt. A pénzekért ugyanis a civil jogvédő szervezetek jelenleg épp azokkal a szervezetekkel, intézményekkel versenyeznek, amelyeknek a működését vizsgálják, és amelyek nem mellékesen a BM irányítása alatt állnak.

„Erős a menekültekkel szembeni ellenérzés, elzárkózás és bizalmatlanság, az emberek nincsenek tisztában a helyzetükkel, nem ismerik a kényszervándorlás okait, összekeverik őket egyéb migránsokkal. Célunk együttérzést ébreszteni irántuk, segítve ezzel a sikeres beilleszkedésüket, az üldöztetés és a haza kényszerű elhagyásának bemutatásával” – a BM tájékoztatása szerint a K&P így foglalta össze a célkitűzéseit (a cég nem reagált az Index megkeresésére).

A minisztérium kérésére a pályázó mellékelte a szerzők nyilatkozatait, miszerint valóban írnak a kiadványba. A pénz egy részét ezután a tárca elutalta. Májusra elkészült az újság kézirata, ám ekkor meglepő fordulat történt.

Nem érzékenyítik a társadalmat

A BM jelezte, hogy néhány, a kiadványban szereplő cikk nem felel meg a „támogatott célkitűzésnek”, ezért nem járul hozzá a megjelenésükhöz és fizetni sem hajlandó értük. Az Index érdeklődésére a sajtóosztály közölte, hogy a cikkek „nem támogatják maradéktalanul az elismert menekültek, oltalmazottak társadalmi integrációját, nem a társadalom érzékenyítésére irányulnak, és így nincsenek összhangban a benyújtott pályázat céljával, az Európai Menekültügyi Alap többéves programjával, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2007/573/ EK Határozatának 3. cikkének (3) bekezdésével (pdf – Index) sem”.

Kőszeg Ferenc
Kőszeg Ferenc
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Kőszeg Ferenc: Az őrnagy sírt

(...) A közösségi szállások kényszerlakóinak fizetniük is kellett a szállásukért, ellátásukért. Persze nem tudtak fizetni, addig azonban nem térhettek vissza Magyarországra, amíg a tartozásukat ki nem egyenlítették. A Magyar Helsinki Bizottság kifogásolta, hogy azoknak is fizetnie kell, akiknek az ügyében folyik a menedékjogi eljárás, hiszen ha a bicskei vagy a debreceni befogadó állomáson tartózkodnának, akkor nem kellene fizetniük. A bíróságok elfogadták ezt az érvelést, és a menedékjogi eljárás időtartamára mentesítették a fogva tartottakat a fizetési kötelezettség alól.
1998 őszén megpróbáltam rábeszélni egy koszovói fiatalembert, hogy forduljon a bírósághoz. – Minek? – kérdezte. Úgyse tudok fizetni. – Amíg nem fizetett, nem térhet vissza Magyarországra – érveltem. – Vissza Magyarországra? – kérdezte döbbenten. – Ha egyszer kiszabadulok innen, még az unokáimnak is azt fogom tanítani, soha az életükben a lábukat se tegyék be ebbe a rohadt országba. (...)

Úgy tudjuk, a pályázónak küldött eredeti levélben az is szerepelt, hogy az írások nem képviselik a kormányzat érdekeit. A BM lépése mindemellett azért is meglepő, mert a kifogásolt szerzők neve szerepelt a pályázati dokumentációban, így a tárcát nem érhette váratlanul, hogy a szövegek sarkos vagy kritikus véleményeket is tartalmaznak. Az eltávolított írások ráadásul részben épp a BM által működtetett idegenrendészeti intézményrendszer működési anomáliáiról szóltak.

Csak a pozitív vélemény jó vélemény?

Eleve furcsa, hogy a BM egy olyan kiadvány tartalmán módosíttatott, amit zömmel az EU finanszíroz. Még sajátosabb, hogy a belügyi tárca a történtek alapján úgy véli: a menekültügyi jogalkotásról, az idegenrendészeti szervekről vagy a menekültekkel szembeni előítéletekről szóló kritikus megjegyzések sértik a menekültek beilleszkedésének elősegítéséhez fűződő kormányzati érdekeket. A minisztérium szerint azonban nem cenzúráról van szó, hanem „a pontosan megfogalmazott és az Unió által is szigorúan számonkért pályázati feltételek maradéktalan betartásáról”.

Írásában Parti Nagy a ma Magyarországra érkező menekültek helyzetével, az otthon elhagyásának okaival és traumájával foglalkozik a hazájukból régen és ma is menekülni kényszerülő magyarok – 56-osok, Kertész Ákos és a romák – tapasztalatainak tükrében.

A cenzor éber

Parti Nagy az Indexnek elmondta, hogy a BM döntése nem lepte meg különösebben. „Persze, ha tudom, hogy a főhatóság szakmai szempontból elbírálja, hogy az érzékenyítési együttható megfelel-e a nemzeti együttműködés kívánalmainak, akkor eleve elhárítottam volna a felkérést. Az a gyanúm, az ominózus írások így, a botrány miatt nagyobb figyelmet fognak kapni, mint ha rendben megjelentek volna. Így van ez az internet korában a cenzúrával. A cenzor a nyilvánosságra kerülést nem tudja megakadályozni, tán nem is akarja, viszont jelzi fölfelé, hogy ő éber volt” – írta az Indexnek küldött levelében.

Kőszeg Ferenc a Magyar Helsinki Bizottság volt elnökeként cikkében a menekültügy hazai évtizedeit veszi sorra, az NDK-s menekültek kiengedésének kezdeti euforikus csúcspontjától a későbbi hullámokban érkezőkkel való bánásmód lehangoló és gyakran jogellenes részleteiig.

„A Magyarországra érkező menekülők közül sokan azért részesülnek nemzetközi védelemben, mert véleményük, politikai nézeteik kimondása miatt hazájukban üldözés fenyegeti őket. Ma Magyarországon ismét megtörténhet, hogy a minisztérium kicenzúrázza egyes szerzők írásait egy gyűjteményből, amelynek kiadási költségeit egyébként háromnegyed részben az Európai Unió fedezi. Így ünnepeljük a Menekültek Világnapját 2012-ben” – kommentálta a történteket Kőszeg.

Nincs rend, ha felkérhettek

Makai József írása egy dzsibuti menekülttáborban élő szomáliai menekült nőről és a kilátásairól szól. Mint mondta, először megörült hogy az írása nem ment át, mert nem volt elégedett az anyaggal és azt hitte, a BM kényes ízlésű stilisztikai kommandója csapott le rá.

"Amikor kiderült, hogy a társadalom érzékenyítéséhez nem járultunk hozzá az elvárt mértékben, arra gondoltam, mi hárman akár össze is járhatnánk, hogy jobban beletanuljunk a műfajba, mert most valószínűleg az a hivatalos álláspont, hogy jó Magyarországon menekültnek, idegennek lenni. Semmiképpen sem gondolom, hogy ami történt, az cenzúra: ha valóban úgy lenne, minket fel se kérhettek volna a közreműködésre. Rendet kellene rakni ezen a téren is."

Makai József
Makai József
Fotó: eMasa.hu

Makai József: Vezetőszáron

(...) Szabadkán, a határ túloldalán városszéli telepen várnak arra, hogy átjussanak a zöldhatáron, az Európai Unióba. Azt hiszik, ha el is fogják őket, menedéket kérhetnek egy uniós tagállamban, és végül rendeződhet sorsuk. Nem is tévedhetnek nagyobbat. Ugyanis ha elkapják őket Magyarországon, akkor azonnal bezárják őket – feltéve, hogy nem küldik őket vissza Szerbiába. Bezárják a gyerekeket is. Meg a családokat is. Az eljárás elhúzódhat akár egy évig is: a menedéket kérő addig rács mögött van. Úgy, hogy egyetlen vétkük, hogy a zöldhatáron érkeztek Magyarországra. Azt nem fogják tudni, hogy miért és mennyi ideig lesznek rács mögött. Nem tudják, mert az őrökkel nem tudnak kommunikálni. Menedékkérelmüket is csak akkor adhatják be, ha az őrök éppen megértik, mit is akarnak. Ha pedig valahova szállítják, akkor bilincsbe verik és vezetőszárra kötik. Olyan embereket, akik azért vállaltak hatalmas kockázatot, szenvedést és nélkülözést, akik azért indultak útnak, mert féltették az életüket. Magyarországon bűnözőkként kezelik őket. (...)

A három írás teljes terjedelmében az Élet és Irodalom következő számában lesz olvasható, valamint a Helsinki Bizottság blogján.