Bertalan
19 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Évtizedes leszámolási ügyeket oldhat meg a rendőrség

2012.07.14. 15:07 Módosítva: 2012.07.14. 20:34
Összehangolt akcióban öt embert vettek őrizetbe szombaton a terrorelhárítók. Köztük lehet P. Tamás, az olajügyekről elhíresült Energol volt tulajdonosa is. A rendőrség a nyomozás érdekeire hivatkozva nem árul el részleteket az ügyekről, de a nol.hu szerint az Aranykéz utcai robbantás is szerepel a listán.

„Az 1990-es években elkövetett emberölések felderítésével összefüggésben” vett őrizetbe öt embert szombaton több budapesti és vidéki helyszínen a Terrorelhárítási Központ (TEK), közölte a rendőrség honlapján a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI).

Ön is látta?

Ha látott a lakása környékén terrorelhárítókat, készenléti rendőröket, írja meg nekünk, küldjön képet!

Bár a közleményben nem szerepelnek nevek és monogramok, az előállított személyek között lehet P. Tamás, az Energol Rt. volt tulajdonosa is. Az Energol volt a kilencvenes évek olajügyeiben központi szerepet játszó cég, bővebben az ügyről itt olvashat.

P. elfogásáról elsőként a hetivalasz.hu számolt be szombaton. Az MTI szerint őt a Pest megyei Szigethalom egyik utcájában vették őrizetbe a terrorelhárítók. Meg nem erősített információnk szerint a XII. kerületben a Galántai utcában is volt elfogás, itt az egész utcát lezárták, sok kommandós vett részt az akcióban. Illetve a XV. kerületi Zsókavár utcában is őrizetbe vettek egy személyt.

„Az őrizetbe vett személyekkel szemben az NNI emberölés bűntett megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást, melyről egyelőre a nyomozás érdekeire való tekintettel több információ nem adható”, írták.

A Népszabadság Online úgy tudja, hogy az NNI az Aranykéz utcai, négy halálos áldozatot követelő merénylettel összefüggésben is készül kihallgatni az őrizetbe vett férfiakat. Egyelőre nem hivatalosan sem állítják, hogy valamennyi bűncselekményt ők, vagy az ő felbujtásukra követték el, azt azonban igen, hogy több felderítetlen gyilkosságban is valamilyen formában érdekeltek, illetve érintettek lehetnek. Az Aranykéz utcai 1998-as robbantás végrehajtásával a rendőrség egyébként hosszabb ideje a szlovák állampolgárságú Joseph Rohacot gyanúsítja, (ahogy az olajügyektől egyébként külön kezelt, 1997. februári, Fenyő János médiavállalkozó elleni merénylettel is), de egyik ügyben sem történt soha vádemelés, és azt sem sikerült megállapítani, ki állhatott az esetek mögött felbujtóként.

DLAPE20120714002
Fotó: Lakatos Péter / MTI

Az akcióban a TEK és az NNI munkatársai mellett a Készenléti Rendőrség speciális egységei vettek részt.

P. Tamás az olajszőkítési ügyek egyik kulcsszereplőjének tartott Energol Rt. igazgató-tulajdonosa volt. A cég ellen 1996-ban indult a nyomozás rossz minőségű termék forgalomba hozatalának gyanújával, majd a vád különösen nagy értékű adócsalással bővült.

1997-ben adtak ki ellene nemzetközi elfogatóparancsot, hosszú ideig ő vezette a legkeresettebb személyek listáját. 2003-ban elévülés miatt megszüntették ellene az eljárást, ezután hazatért.

A rendőrség abban reménykedett, hogy P. Tamás információkkal szolgálhat a 1996–1999 közötti robbantásokról, kivégzésszerű leszámolásokról. A hatóságok ugyanis kezdetektől hitték és vallották, hogy az olajügyek összefüggenek a robbantásos-leszámolásos bűncselekmény-sorozattal. A védők szerint azonban soha egyetlen kérdést sem tettek fel a nyomozók a gyanúsítottaknak a robbantásokkal kapcsolatban. Ha volt is összefüggés az illegális olajkereskedelemből befolyt milliárdok és a leszámolások között, azt nem sikerült bizonyítani, vagy ha mégis, akkor az erre vonatkozó adatok nem kerültek nyilvánosságra.

P. Tamás neve 2007-ben, Kármán Irén megverése kapcsán is felbukkant. Az újságíró a kórházban adott interjút, melyben azt állította, „gyengéd szálak fűzték” a férfihez. A Papa néven is emlegetett Sándor István volt nyomozó mutatta be őket egymásnak, szerinte a veréssel P. Tamásnak akart üzenni a volt olajos alvilág.

Egy neve elhallgatását kérő rendőrségi forrásunk igazi keresztapaként jellemezte P-t, aki nem báb volt, hanem megrendelő: több felderítetlen erőszakos bűncselekmény hátterében állhat. „Jó megjelenésű, rendkívül okos ember, aki a kilencvenes években volt a zeniten” – mondta.

1991-ben kezdődött az olajozás

Az úgynevezett olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális üzletága volt, becslések szerint a kilencvenes években több százmilliárd forint kár érte a költségvetést emiatt. Az olajügyek 1991-1992-ben kezdődtek, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésére a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára teremtett alkalmat. A két termék minőségileg azonos volt ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették.

A halasztott vámfizetés

A még az Antall-kormány idején bevezetett rendszer Európában is ismert volt, a hazai, túl megengedő szabályozással viszont az olajozás új kiskapuja lett. A lényege, hogy a cég az országba behozott olaj után ráért akkor vámot fizetni, ha már belföldön értékesítette az árut. A szabályozás azonban nem írt elő több éves működést, banki garanciát, referenciát, mint számos másik országban, így sorra alakultak a kamucégek, amik mire vámosok esetleg lecsaptak, már rég megszűntek, fantomizálódtak.

A halasztott fizetés trükkje már fehérgalléros módszer volt a kénsavas pancsoláshoz képest – de mégis akár könnyebben, kevesebb infrastrukturális beruházással lehetett belőle nagyon sok pénzhez jutni. A korábbi szőkítésben utazó keresztapák és a cégfantomizálók között 1995-96 fordulójára súlyos konfliktusok támadtak. Ebben az időszakban és azt követő években egymást érték a robbantásos merényleteket, alvilági leszámolások. Ezeket összefüggésbe hozták ugyan az olajjal, de a bizonyítékokkal, az elkövetők felelősségre vonásával a mai napig adós az igazságszolgáltatás. Az emlékezetesebb lezáratlan ügyek sorát Prisztás József meggyilkolása nyitotta, őt  III. kerületi Ladik Csárdánál lőtték le még 1996 őszén. 1996-ban L. Csaba hajtóra rálőttek az ügetőnél. A Népszabadság akkori tudósítása szerint az ok olajos pénzek körüli elszámolási vita lehetett – L. az unokatestvére volt az alvilág pénztárosaként emlegetett L. „Kisbandi” Andrásnak. 1998 tavaszán, a választások után nem sokkal a belvárosi Aranykéz utcában egy autóba rejtett bomba végzett Boros Tamással, a korábban az Energol-csoporttal is kapcsolatban álló, majd több szórakozóhely tulajdonosaként ismert férfivel.

1999 áprilisában szentendrei otthona előtt fel akarták robbantani Cs. Zsigmond vállalkozót, aki ellen az Energol-perben is büntetőeljárás folyt. 1999. április 12-én Tahitótfaluban, kocsijában agyonlőtték Seres Zoltán vállalkozót és olasz állampolgárságú utasát.

A fenti esetek mellett még több gyilkosság, sikertelen merényletkísérlet és sok olyan kézigránátos támadás történt, aminek sérültje nem volt, csak fenyegetésnek szánták. Az, hogy ezek az olajügyekkel egytől-egyig közvetlenül összefügtek volna, nem lehet állítani, de legalábbis közvetetten mindegyik hátterében felfedezhető volt az olajozás, mint egyfajta alvilági eredeti tőkefelhalmozás – ez alapozta meg például számos szórakozóhely-birodalom alapját is.

A nol.hu forrásai szerint az ügy hátterében az állhat, hogy Vizoviczki László és a számára a gyanú szerint illegális rendőri védelmet biztosító vezető beosztású rendőrök letartóztatása óta egyfajta erő-átrendeződés kezdődött a fővárosi éjszakában, ami alapjaiban változtatta meg az egyes szereplők érdekeltségét. Ahogy az a régmúltban történt ügyek esetében lenni szokott, az egykori jó barátok, bűntársak viszonya az évek múlásával megromlott, érdekeltségük megváltozott, vagy éppen saját bűneik következményei elől menekülve próbálnak előnyt szerezni egykori társuk rovására.

A leszámolás nem évül el

A Büntető törvénykönyv szerint az elévülés általános alapszabálya az, hogy egy bűncselekmény annyi idő múltán évül el, amennyi a kiszabható leghosszabb büntetés időtartama, de legalább három évnek mindenképp el kell telnie. Azoknál a bűncselekményeknél, amelyeket akár életfogytiglannal is lehet büntetni, az elévülési idő húsz év.

Van azonban néhány olyan kivételes bűncselekmény is, amelyek egyáltalán soha nem évülnek el. Ilyenek például a terrorcselekmények, a háborús bűnök és az emberölés súlyosabban minősülő esetei. Ha a gyilkosságot – ahogy egy klasszikus leszámolásnál az történik – előre kitervelten követik el, akkor az soha nem évül el.