Arnold, Levente
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Beragad a sokmillió euró

2012.09.07. 00:55
Lassan hívja le Magyarország az uniós támogatásokat, és amire nem lesz szerződés jövő év végéig, az elveszik az ország számára. Eddig a rendelkezésre álló 8200 milliárdból még 3000 milliárdot sem bírt elkölteni az ország. A pályáztatási rendszer lassú, kevés az ötlet.

Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke hétfőn, az Inforádióban megdicsérte a kormány gazdaságpolitikáját, de egy területen aggodalmaskodott is: „A 2011-es zárszámadás egyik legkritikusabb pontja az uniós pénzek felhasználása körül található”. Majd hozzátette: „Félő, hogy Magyarország nem tudja maradéktalanul lehívni a rendelkezésére álló uniós támogatásokat”.

Domokos aggodalma megalapozottnak tűnik. A 2007 és 2013 között Magyarországnak járó 8200 milliárd forintból még 3000 milliárdot sem sikerült elkölteni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a számláló 2.885.229.000 ezer elköltött forintnál tartott kedd délelőtt. A teljes keretből 2015-ig lehet lehívni támogatásokat, de szerződést kötni rájuk csak 2013 végéig lehet.

Vagyis a következő 27,5 hónapban többet kellene lehívni Brüsszelből, mint az elmúlt 69,5-ben sikerült. A számok persze annyiban csalnak, hogy az EU-s pénzügyi ciklusok elején mindig lassabban megy a lehívás, mert az elején még csak pályáztatások vannak, kifizetések nincsenek. És az eddig lehívott összegből az sem látszik, hogy mennyi még ki nem fizetett, de már folyamatban lévő pályázat van.

Ugyanakkor az már most látszik, hogy nagyon nehéz lesz határidőre elkölteni ezt a rengeteg pénzt. És amit nem sikerül Brüsszelből lehívni, az elveszik.

Jó lenne elkölteni

A lehívások – és így a pályáztatások – felgyorsítására több okból is nagyon fontos lenne. Egyrészt hülyeség volna nem elkölteni azt, ami jár. Másrészt hatalmas szüksége van a magyar gazdaságnak pénzre. Az összes állami beruházás 97 százaléka EU-s pályázatokból valósult meg Magyarországon az elmúlt években, vagyis az állam és az önkormányzatok semmit sem képesek önerőből építeni. És a vállalkozások sem állnak jól beruházásokban, nekik is nagyon kellene a pénz.

Politikai jelentősége is van ennek. Egyrészt idétlenül néz ki eurómilliók elkótyavetyélése, ez politikailag nehezen védhető. Másrészt decemberig eldől az EU következő hétéves költségvetése. Az eddigi európai tervek alapján Magyarország nagyon rosszul fog járni. A legrosszabbul az összes tagállam közül, hiszen majdnem a mostani keret 30 százalékát megvonnák. Ahhoz, hogy a novemberre tervezett, kifejezetten a költségvetésről szóló EU-csúcson a magyar kormány alkupozíciója javuljon, nem ártana bebizonyítani, hogy képesek vagyunk el is költeni a nekünk megszavazott pénzeket.

(Amikor idén 144 milliárd forintos büntetést helyezett kilátásba az EU Magyarországgal szemben, kapjunk a mostani keret terhére, már akkor felmerült, hogy végülis mindegy, hogy érvényben marad-e a büntetés, mert ennél jóval nagyobb összeg is bent ragadhat a 2007-2013-as keretből.)

A kormányváltás behúzta a féket

Az Index által megkérdezett uniós támogatásokkal foglalkozó szakértők szerint a magyar kifizetések lassúságának egyik legfontosabb oka, hogy a 2010-es kormányváltás után jó másfél évre szinte lefagyott a rendszer.

Új vezetést kapott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és teljesen átszervezték, átnevezték a pályázatok közvetlen lebonyolításáért felelős intézményeket (az irányító hatóságokat illetve közreműködő szervezeteket.)

Pályázatírók és pályázók sora számolt be az Indexnek az átszervezések körüli fejetlenségekről: A folyósokon felhalmozott aktakötegekről, amelyek hónapokat vártak, hogy új gazdáik áttekintsék őket. Az új bürokraták gondjairól, akiknek időbe telt átlátniuk a rendszert és a konkrét pályázatokat. A többször módosított, és ezért hónapokat csúszó pályázati kiírásokról.

A gyorsítás csak papíron létezik

A kormány látta, hogy baj van, és már 2011 elején rendeletet hozott a gyorsításért. Megszigorították a pályázatok elbírálásának határidejét, ám a rendelet megsértőit semmilyen szankció sem fenyegeti. A pályázatokkal foglalkozó bürokraták sem bírják a tempót. Hiába van már csak hivatalosan 30 nap a pályázatok elbírálására, nagyon sokszor nagyon nagy csúszások vannak. Az apparátus képtelen tartani az ütemet, pedig információink szerint komolyan dolgoznak, de kevesen vannak. És a nyomás miatt nagyon nagy a fluktuáció, ami csak lassítja az ügyintézést.

A gyanús kavarások is lassítanak

Több pályázatírással foglalkozó vállalkozó számolt be az Indexnek arról, hogy a korrupció is lassítja az elbírálásokat. Előfordul, hogy úgy érzik, az ügyintézők valamiféle „Felsőbb Akaratra” vagy politikai egyeztetésre várnak. Közvetítő cégek sora ígéri, hogyha beveszik őket tanácsadónak, akkor politikai vonalon elintézik a biztos győzelmet, és ezeknél soha nem lehet tudni, hogy szélhámosok, vagy valóban tudnak valamit.

Találkoztunk olyan pályázóval is, akit az bizonytalanított el, hogy éppen az állami hivatalok felől éreztek nyomást, hogy ezt vagy azt az ügyvédi irodát be kellene vonniuk a projektbe. A javasolt cégek érdemi munkát nem végeztek volna, viszont tanácsadás címén a pályázati pénz egy részét elvitték volna. E plusz korrupciós költséggel viszont már nem tudták volna kigazdálkodni a projektet. Az ilyen típusú javaslatok információink szerint a nagyobb, több mint százmilliós pályázatoknál fordulhattak elő.

Egyáltalán nem könnyű költeni

Minden EU-s tagállamban nagy vitákat hoz, hogyan kellene elkölteni az uniós pénzeket. Egyáltalán nem egyszerű a pénzköltés, bármilyen hálás feladatnak is tűnik. Van, ahol a kevés, de nagyon drága gigaberuházásokra esküsznek. Ennek előnye, hogy látványos dolgot lehet csinálni, ráadásul összességében olcsóbban, mert a sok kis projekt bürokatikus költsége nagyon megdobja a szétaprózodott rendszerek kiadásait. Erre volt példa, hogy a lengyelek nagyon sok uniós támogatást költöttek a foci Eb-vel kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekre. A kevés nagy dolog ellen szól viszont, hogy kevesebb ágazatot, a társadalom kisebb csoportját, és kevesebb lobbizó, kihézett szövetségest lehet támogatni belőle. Ráadásul a nagyon nagy magyarországi projektek (4-es metró, csepeli szennyvíztisztító) eddig elég botrányosra sikerültek: perek, vizsgálatok és hatalmas csúszások kísérték őket.

Nem élénkíti a gazdaságot

Nagy probléma, hogy a magyar állam feléli a támogatások jó egyharmadát. Egy EU-s ügyekben szakértő forrásunk szerint mintegy 35 százalék megy el minisztériumi háttérintézmények és önkormányzati szervezetek finanszírozására. Itt projektalapon végeznek részben állami feladatokat EU-s pénzből. Ez viszont nem segít a gazdaság felpörgetésén, legfeljebb a költségvetés terheit csökkenti, azonban a növekedéshez hozzáadott értéket nem ad.

Már a baloldali kormányok is sokat panaszkodtak, hogy a pályázók nem elég kreatívak. Közhelyes gúnyolódás az EU-s pénzekkel foglalkozók között, hogy minden önkormányzat fantáziájából díszkút építésére futja csak, és az ilyen látványprojektek sosem fogják felpörgetni a növekedést. Az ÁSZ idén nyári jelentésében is hatékonytalanságról írt.

Egy általunk megkérdezett szakértő szerint sokkal többet kellett volna költeni úgynevezett projektgenerálásra. Vagyis arra, hogy az állam maga találjon ki sokkal több fejlesztési területet, keresse meg a szóba jöhető vállalkozásokat, és akár írja meg helyettük a pályázatot is. Ez rengeteg pénzbe kerülne persze, és nagy a politikai kockázata is, de például Nagy-Britanniában hatékonyan alkalmazták.

Lázárnak gyorsítania kell

Úgy tudjuk, hogy a nagy lemaradás miatti aggodalom vezetett oda, hogy az EU-s pénzek elosztásának ellenőrzése az NFÜ-től részben átkerült egy Orbán Viktor vezette bizottsághoz. A fejlesztéspolitikai (magyarul EU-pénzköltési) államtitkár pedig a fejlesztési tárcától átment a Miniszterelnökségre. Molnár Ágnes költözése alkalmából kiadott nyilatkozatában többek között ez olvasható: „Az átalakuló Miniszterelnökség egyik kulcsfeladata lesz az uniós források felhasználásával létrejövő beruházások megvalósulásának felgyorsítása.” Itt Lázár János felügyeletével kellene kitalálni, hogyan lehetne gyorsítani a pénzköltést.

Az államtitkár csütörtöki bejelentése, hogy a kormány létrehoz szeptemberben egy 50 milliárd forintos alapot, amely az önkormányzati fejlesztések önerejének előteremtéséhez nyújt támogatást, már a bedöglött uniós pályázatok újraindítását segítheti. Valószínűleg ebből az alapból juthatnak hozzá a pályázatot elnyerő, de az önrészt előteremteni képtelen önkormányzatok a szükséges pénzhez.

Az uniós támogatások elosztását jól ismerő forrásunk szerint változóban a kormány mentalitása. „Eddig nagyon fontos volt, hogy a nagy beruházások csak baráti cégekhez menjenek, de most már hajlanak arra, hogy csak úgy kiszórják a pénzt, annyira kevés az idő. Túlzás amit mondok, de leegyszerűsítve úgy áll a helyzet, hogy ennyi munkát még a Közgép sem tud elvégezni.”

Az EU-s csatlakozás után volt hasonló hangulat a kormányban. A 2004 közepe és 2007 közötti félciklusban Baráth Etele vezette az EU-s pénzek elosztását. Ahogy egy akkor közelében dolgozó forrásunk fogalmazott, akkoriban az volt a cél, hogy „ha kell szórjunk tízeurósokat helikopterrel, de ne maradjon vissza semmi”. És közben el kell kezdeni kidolgozni a következő hétéves ciklus elköltésének tervét, mert jövőre azt már be kell adni Brüsszelbe.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!