Pandora, Gabriella
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Óriási EU-pénz a dunai gátakra

2012.09.28. 09:05
25 milliárd forintot adott az EU a Duna árvízvédelmére. A vízügyesek nem is hajlandók másra gondolni, mint a gátak magasítására.

Szóba sem kerülhet a szűk árterek megnyitása, a folyó árvizének tározókba engedése, szétterítése - derült ki a gigantikus Duna Projekt tájékoztatóján. A magyar vízügy koncepciója továbbra is az árvizek minél gyorsabb levezetése az egyre magasabb gátak közé szorított folyón.

Soha annyi pénzt nem költöttek Magyarországon egyetlen árvízvédelmi projektre, mint a most induló, közel 30 milliárdba kerülő akcióra, amit 85 százalékban az Európai Unió finanszíroz. A pénzből 12 kilométernyi vadonatúj gátat építenek a Szigetközben, több helyen magasítják, erősítik a töltéseket, szilárd utat építenek a gátkoronán, árvízkaput kap a győri Iparcsatorna torkolata, felújítják a Sió-torok árvízkapuját, sok más fejlesztés és műtárgyépítés mellett. Ezek összesen 200 kilométernyi Duna-partot érintenek hat megyében.

A munkálatokat 2014 tavaszáig fejezik be.

Magyarországon átlagosan 2-3 évente van kisebb vagy közepes, 5-6 évente elég nagy és 10-12 évente durva árvíz. A kétezres években gyorsult a tempó, hiszen 2002-ben és 2006-ban is extra nagy áradás volt.

A projekt indulását ünneplő eseményen Molnár Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója elárulta, hogy a következő nagy árvízvédelmi beruházást a Felső-Tiszára tervezik.

Láng István, az OVF műszaki vezérigazgató-helyettese azzal magyarázta, hogy a Duna árvizeit magas gátak és keskeny árterek építése helyett miért nem engedik ki időszakos tározókba, hogy ehhez a megoldáshoz két szigetköznyi területre lenne szükség. Arról nem esett szó, hogy önmagában miért riasztó gondolat két szigetköznyi méretű sekély tavak létrejötte.

A Tiszán az utóbbi években a gátverseny helyett, pontosabban mellette már átálltak az árvízi tározók építésére. Igaz, ott harmadannyi vizet kell hosszabb-rövidebb időre szétteríteni, mint a Dunán.

A gátak kiépítése előtt, de egy ideig még utána is a Dunán is úgynevezett fokrendszer működött, ami leegyszerűsítve azt jelentette, hogy bizonyos helyeken csatornát vagy nyílást vágtak az emelkedő víznek, hogy az szabadon kifolyhasson az ártérre, ahol halak szaporodtak benne, illetve az iszap megtrágyázta a földeket. Az ár elvonultával a víz a fokon keresztül visszafolyt a főmederbe.