Tagad az újpesti szadopornóügy vádlottja

„Magamat liberális gondolkodású értelmiségiként jellemezném” – mondta az újpesti szadomazopornó-ügy első tárgyalásán Z. Gábor vádlott. Z., aki cége filmjeiben gyakran vállalta magára az ütletegelő csuklyás feladatait, és magassága megközelíti a két métert, a IV-XV. Kerületi Bíróságon eleinte elég idegesnek tűnt. A háromórás kihallgatás végére belejött, de az elején a bíró nyugtató szavaira volt szükség még ahhoz is, hogy a személyi körülményeinél  ne keverje össze a címeket.

Az ötvenéves, ősz hajú, öltönyében és szemüvegében átlagos cégvezetőnek látszó egykori villamosmérnök egy BDSM-filmek készítésével és forgalmazásával foglalkozó cég ügyvezetője. Nem akadt dolga a rendőrséggel 2010 január 24-ig, amikor kommandósok törtek rá és csapatára egy újpesti forgatáson. A rendőrség egy hétgyerekes családanya feljelentése nyomán lépett akcióba.

Ő és egy másik nő azt állította, becsapták és megkínozták őket: azt mondták nekik, hogy csak imitált lesz a bántalmazás, és az előre megbeszélt jelszóra az is abbamarad, de nem így történt. Eleinte személyi szabadság megsértése és súlyos testi sértés miatt kezdett nyomozni a rendőrség, és több gyanúsított is volt. Vádat már csak Z. Gábor ellen emeltek, és ellene is csak súlyos testi sértés miatt.

Az ügyész által ismertetett vádirat szerint 2010. január 17-én, az újpesti Szilágyi utcában zajló szado-mazo filmforgatáson 36 percen keresztül ütlegelte testszerte a két nőt különféle eszközökkel, és egyiküknek a fanszőrzetét kézzel kitépte. Bár mindkét nő sérülései egyenként nyolc napon belül gyógyultak volna, összeségében mégis mindkettejüknél két hét volt a vád szerint a gyógyulási idő.

Sikít, sír, könyörög

Z. a bíróságon kijelentette: nem ismeri el a felelősségét, szerinte a rendőrség első híradásai nyomán hamis képet alakított ki a sajtó, az életükért könyörgő, fogva tartott és megkínzott nőkről szóló történet nem igaz. A Z. által előadott verzió lényege, hogy a nők pontosan tudták, mi vár rájuk, beleegyeztek abba, és verés közben sem adták semmilyen jelét annak, hogy visszavonnák a beleegyezésüket.

A vádlott panaszkodott arra, hogy magyarázkodásra kényszerült a rendőrségi akció miatt a BDSM-kedvelő közösség előtt, ugyanis ennek a szubkultúrának két fő szabálya van: a biztonság és a kölcsönös beleegyezés. Z. a BDSM védelmében épp belekezdett volna egy hosszas példafelsorolásba az önként vállalt fájdalomról, de csak a küzdősportokkal vont analógiáig jutott, aztán a bíró visszatérítette a tárgyhoz.

Z. szerint a szado-mazo forgatásokon nincsenek olyan szigorú esztétikai követelmények, mint a szexfllmeknél, viszont van két komoly elvárás: ki kell bírni a fájdalmat, és nagyobb szenvedést kell tudni eljátszani a valóban átéltnél. “Az a jó modell, aki sikít, sír, könyörög” - mondta. Modellnek a szereplőket nevezte, és ezt a szóhasználatot azzal vezette fel, hogy "a színészt mégse használjuk" rájuk.

Lányok, ez fájni fog

Szerinte tehát a két sértettnek senki sem azt mondta, hogy nem lesz egyáltalán fájdalom, csak úgy kell majd tenniük, mintha lenne. Helyette szerinte nekik is azt mondták, amit mindenkinek: lesz valódi fájdalom, és a reakciókat színészkedve el kell majd túlozni. ”Én elmondtam: Lányok, ez fájni fog" - bizonygatta. Z. azt mondta: szokás a forgatásokon az is, hogy a lányok előre megnézhetik, kipróbálhatják a kínzóeszközöket, és belenézhetnek egy laptopon a korábbi filmekbe.

A szereplést a legtöbben csak a pénz miatt, alkalmanként 60-100 ezer forintért vállalták, bár Z. szerint akadtak páran, akiknek kedvére való volt a kínzás. Szadistákat viszont állítólag nem engedtek be a forgatásokra, a bántalmazást mindig kiképzett profikra bízták. Z. egyébként rendezőként dolgozott 2010. január 17-én, és állítása szerint azért ugrott be őt csuklyát ölteni és ütlegelni is, mert épp nem volt ott más kiképzett ember. Ez nem volt szokatlan, viszonylag gyakran szerepelt.

A vádlott szerint az volt a megállapodás, hogy 30 percig felváltva fogja ütni a két nőt egy zongoraművészes-operás kerettörténettel körítve. A fanszőrkitépésről azt mondta: ez is előre meg volt beszélve, engedélyt kapott rá, és nem is kitépésről, hanem tépkedésről volt csak szó. Szerinte annyi szőrszál jött csak ki, amennyi szex után a lepedőn ott szokott maradni.

Suhogjanak

A szado-mazo forgatásokon mindig megállapodnak előre a szereplőkkel egy úgynevezett menekülőszóban, amit ha kimondanak, akkor abbamarad a bántalmazás. Z. szerint ezt a szót náluk a lányok választhatták ki, gyakran mondták be például a barátjuk vagy háziállatuk nevét. A lényeg az, hogy tartalmilag a szó ne illeszkedjen az eljátszott jelenetbe, nem lehet egyszerű könyörgés vagy kérés. Z. azt mondta: nem emlékszik arra, mi volt a menekülőszó a két sértettnél, de szerinte biztos, hogy nem mondták ki. Egyébként pedig a vádlott szerint nem is kell mindenképp a menekülőszó a szabaduláshoz, akinek elege van, egyszerűen kiszaladhat a kamerák köréből.

Z. hosszan bizonygatta, hogy milyen fontos volt számukra a biztonság. Állítása szerint konzultáltak előre egy traumatológus főorvossal, hogy mit szabad, mit nem, később szakápoló volt jelen a forgatásokon, a jelentkezőkkel alkohol-és drogtesztet csináltattak, a használt eszközöket pedig gondosan megválogatták, sőt módosították is, ha kellett. A hosszú fekete ostos végéről például állítólag eltüntették a csomót, hogy ne fájjon annyira az ütés. "Hamar múló nyomokat okozzanak, de suhogjanak" - magyarázta a kiválasztási szempontot. Azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy ők például fejjel lefelé lógatást sem csinálnak soha, mert az veszélyes.

Jó hangulat, sok barátság

Z. a tárgyaláson végig azon volt, hogy a forgatásokat kedélyes összejövetelekként fesse le, ahol ráadásul nagyon jól lehet keresni.  Szerinte “jó hangulat jellemezte a forgatásokat”, azokon “sok barátság szövődött”, ő pedig kifejezetten tiszteli ezeket a lányokat. A vádlott szerint a két sértett egyike az ő nagylelkűségének köszönhetően vehetett részt a január 17-i forgatáson. Előadta, hogy aznap sok volt a jelentkező, ezért a nőt inkább egy másik alkalomra akarta visszahívni, de a nő erre sírva fakadt, azt zokogta, hogy neki mindenképp aznap van szüksége a pénzre. Ő pedig megsajnálta, és maradni engedte. "Inkább vállalom, hogy hajnalban megyek haza" - idézte fel Z., mire gondolt a könyörgő nő láttán. Z. egyébként egyáltalán nem próbált a bíróságon a kemény férfi szerepében tetszelegni, azt is többször sérelmezte például, hogy a rendőrök milyen sokáig tartották bilincsben.

Z. szerint egyébként a két sértett a forgatás után alkudozni kezdett vele a honoráriumukról, vitakoztak egy keveset, és végül az eredetileg megbeszélt 60 helyett fejenként 100 ezer forintot vihettek magukkal. A vádlott szerint úgy váltak el, hogy nincs semmi gondjuk egymással. A tárgyaláson megkérdezték: mit gondol, akkor mégis miért jelentették fel. Erre azt válaszolta, hogy talán az egyik nő barátja áll a háttérben, aki végig kint várt. Szerinte az történhetett, hogy amikor a barát meglátta a nő állapotát a forgatás után, felháborodott, kérdőre vonta, a nő azt hazudta neki, hogy erőszak történt, a férfi meg erre a rendőrségre irányította.

Csak januárban derül ki, hogy mit mondanak most minderről a sértettek. A bíró a következő tárgyalást január 22-re tűzte ki, ekkor fogja meghallgatni az ő verziójukat.