Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

Jogilag lehetetlen, de igény volna rá

2012.11.08. 00:02 Módosítva: 2012.11.08. 14:44
A múlt héten meggyilkolt felsőmocsoládi kisfiú, Szita Bence esete kapcsán ismét felerősödtek a halálbüntetés visszaállítását követelő hangok Magyarországon. Az ügy számos facebook-csoportot hívott életre, több híresség véleményt nyilvánított, és a hétfői parlamenti vitában is téma volt a halálbüntetés. A visszaállítás jogilag lehetetlen, a büntetési forma támogatottsága viszont változatlanul magas hazánkban. Vajon természetes ez a jelenség?

Múlt szombaton, több nap keresés után került elő annak a kisfiúnak a holtteste, akit mostohaanyja megrendelésére két hajléktalan vert agyon, majd ásott el a Kaposvárhoz közeli erdőben. Azóta mindhárom gyanúsított előzetes letartóztatásban van, P. Erika kedden részletes beismerő vallomást tett a rendőrségen.

Az eset megrázta a környékbelieket, akik több békés megemlékezést tartottak a fiú emlékére. A brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság áldozatát sok ezer felhasználó gyászolja a legnagyobb közösségi oldalon is (pl. itt és itt), a legtöbb – idáig csaknem 30 ezer – követő azonban ahhoz a csoporthoz csatlakozott szombat óta, amelyik a részvét mellett szoros árukapcsolásban a halálbüntetés visszaállítását tűzte ki céljául.

szita

Az említett oldalon a felhasználók 67 „fájdalmas módszer” közül választhatnak, amivel kivégeznék a gyilkosságot kieszelő, elmeorvosi vizsgálatra szoruló nőt. Bár sokan felháborítónak találják a tragédiát politikai célokra felhasználó kezdeményezést, a brutális ötletek elburjánzása azt jelzi, az ehhez hasonló bűncselekmények óriási indulatot képesek gerjeszteni a társadalomban.

Síklaki István, az ELTE TÁTK Szociálpszichológia Tanszékének vezetője szerint természetes ez a reakció a társadalom részéről, hiszen az ilyen esetek óhatatlanul felszínre hozzák a halálbüntetés megítélésében rejlő kettősséget. Az emberekben ilyenkor egyrészt feléled a „szemet szemért” velünk született elve, amit az igazságtétel iránti vágy, egy igazságos világ illúziója táplál.

Ez azonban szembekerül azzal a racionálisan felmérhető kockázattal, hogy ártatlan embereket ítélhetünk el az utólagos korrekció lehetősége nélkül – ez történhetett volna a 2002-es móri mészárlásért tévedésből elítélt, kilenc évvel később felmentett Kaiser Ede, vagy az ártatlanul meghurcolt, később öngyilkosságot elkövető Pusoma Dénes esetében is.

Amennyiben az előbbi reakció természetes, akkor ugyanilyen fellépést várhattunk volna a norvégoktól is a 77 ember életét kioltó Anders Breivik ügyében. A norvég állampolgárok többsége azonban békés egyetértéssel fogadta a bíróság 21 éves börtönbüntetésről szóló döntését, ami az egyébként „felmentést vagy halálbüntetést” követelő Breivik számára is a legrosszabb forgatókönyv volt.

Az ELTE kutatója szerint az Európán belüli különbségek és a halálbüntetés Magyarországon tapasztalható relatíve magas, konstans 60 százalék körüli támogatottsági mutatói két okra vezethetőek vissza. Az egyik meghatározó tényező a politikai intézményekbe vetett bizalom, ami Skandináviában generációk óta magas. Ilyen körülmények között az állampolgárok bíznak abban, hogy az állam az igazságérzetüknek megfelelően jár el, a Balkán felé közelítve ez a meggyőződés fokozatosan csökken. Magyarország a skála alsó végpontjához áll közelebb, ezért a társadalom komolyabb garanciákat, szigorúbb büntetéseket vár el az államtól, mint Norvégiában, vagy más nyugat-európai országokban.

Azonban a közvélemény-kutatások eredményeiben az adott ország politikai kultúrája is közrejátszhat. Utóbbit jól szemlélteti, hogy Angliában hagyományosan magas a halálbüntetést pártolók aránya. Síklaki István szerint ez attól is függ, hogy „mennyire elfogadható egy adott országban bizonyos értékek kinyilvánítása”. Míg a briteknél stabil az intézményi környezet, a társadalmi közbeszéd is viszonylag megengedő, így könnyebben felszínre kerülhetnek a tényleges motivációk, mint a skandináv országok visszafogottabb politikai diskurzusában.

Mivel a magyar közélet elnéző a politikailag nem korrekt megnyilvánulásokkal szemben, az intézményekbe vetett bizalom pedig hagyományosan alacsony, semmi meglepő nincs a halálbüntetés magas támogatottságában.

Andrew Hammel, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem jogkutatója szerint más okok is állhatnak a halálbüntetés magas elfogadottsága mögött Kelet-Európában. A cseh, lengyel és magyar társadalom halálbüntetés iránt fenntartott igénye szerinte azzal magyarázható, hogy ezekben az országokban a büntetési forma eltörlésére nem a belső hatalmi elit meggyőződéséből, hanem elsősorban nemzetközi intézmények sürgetésére került sor.

Ez az érvelés azonban Magyarország esetében nem helytálló, mivel az eltörlést a Halálbüntetést Ellenzők Ligája nevű civil szervezet kezdeményezte a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságnál, amely 23/1990. határozatában alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést. Ezt követte 1993-ban az Európai Emberi Jogi Egyezmény törvénybe foglalása, majd 1995-ben a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához fűzött, a halálbüntetést tiltó jegyzőkönyv ratifikálása.

Nemzetközi kötelezettségeinket használta érvként a hétfői parlamenti vitában a halálbüntetést korábban pártoló Orbán Viktor miniszterelnök is, aki legutóbb a júliusi pécsi gyilkosság kapcsán tanúsított megértést a Fidesz berkein belüli hasonló elképzelések iránt. A jobbikos képviselő, Mirkóczki Ádám kérdésére válaszoló miniszterelnök nem találta „időszerűnek” a kérdés megvitatását, ennek fő okaként azonban nem saját meggyőződését, hanem a Magyarország által 2007-ben ratifikált Európai Alapjogi Charta tiltását jelölte meg.

Magyarországon az országgyűlésben is ül olyan párt, amelyik „társadalmi vitára” bocsátaná a kérdést. A Jobbik számos parlamenti felszólalásában szorgalmazta már a halálbüntetés visszaállításának megfontolását, a kaposvári gyermekgyilkosság kapcsán Vona Gábor a Facebookon is kifejtette álláspontját.

A halálbüntetést régóta tiltó európai országokban megtörhetetlennek látszik az eltörlést övező konszenzus. A II. világháború tapasztalatai után először Németország tiltotta be a büntetési formát 1949-ben (Norvégiában polgári ügyekben 1902 óta van érvényben a tiltás), őket követte az Egyesült Királyság 1969-ben, majd Franciaország 1981-ben. Magyarországon 1990 óta nincs halálbüntetés, az utolsó kivégzést 1988 júliusában hajtották végre.

Ma Fehéroroszország az egyetlen európai állam, ahol alkalmaznak halálbüntetést. A nyugat-európai országok nemzetközi szerződésekbe is foglalt egyetértését olyan véres események sem tudták megbontani, mint a 2004-es madridi, vagy a 2005-ös londoni robbantások.

Kaliforniában ugyanakkor az elnökválasztással egyidőben tartott népszavazáson utasították el a halálbüntetés eltörlését. A véleményt nyilvánítók többsége nemmel szavazott arra, hogy a halálbüntetés helyett az életfogytiglan legyen a legsúlyosabb büntetés.

Az MTI összefoglalója szerint Kaliforniában rövid időre megszüntették a halálbüntetést 1972-ben, amikor az állam legfelsőbb bírósága alkotmányellenesnek minősítette a legsúlyosabb büntetést. Így változtatták Charles Manson pszichopata szektavezér és „családja" büntetését is életfogytiglani elzárásra.

A halálbüntetést azonban két évvel később ismét bevezették. Azóta tizenhárom embert végeztek ki. 2012. április 1-jén 742 halálraítélt várt a kivégzésre a legnépesebb szövetségi államban. Az utolsó kivégzést 2006 januárjában hajtották végre.

Az ötven amerikai szövetségi államból tizenhétben törölték el a halálbüntetést.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport