Antall köpönyegéből a mai hatalomba

Emlékeznek még az apródfrizurás, folyton garbót viselő Fekete Györgyre, akinek nyakláncán kocka fityegett? Az Antall-kormányban helyettes kulturális államtitkár volt, most meg vele riogatják a teljes hazai kulturális életet. Egyes tervek szerint a Fekete elnökölte, ultrakonzervatívnak titulált Magyar Művészeti Akadémia dönthet a jövőben a kulturális támogatásokról, és olyan intézményeket kebelezne be, mint a Műcsarnok.

Fekete már akkor élharcosa volt a kultúra-finanszírozás átszervezésének, a művészeti alap megalapításának, bár Isten ments, hogy belemenjünk a korabeli, naftalinszagú kultúrharc részleteibe. Álljon itt inkább két jellemző Fekete-idézet ebből a korszakból. Akár ma is mondhatná azt például, amit a Társadalmi Egyesülések Szövetségének 1992. április 14-i fórumán: „A korábbi, mindent bekebelező, majd szétosztó államot a terelgető, pallérozó állam váltotta fel, amely védőgátakat épít a kultúra értékeinek megóvására. A jelenlegi helyzetben ugyanis a legfontosabb a kultúra értékeinek megőrzése és átmentése arra az időre, amikor virágoztatására kedvezőbb pénzügyi feltételek lesznek.”

És itt van egy másik jellemző megszólalás a médiaháború kellős közepéből: „A magyar kultúra öncsonkításaként értékelte – hangsúlyozottan magánvéleményeként – Fekete György, hogy írók és zenészek letiltották műsoraikat a rádióban. Az ügyet szándékos hisztériakeltésnek tekinti, miközben a sajtószabadság töretlen Magyarországon. Csalások vagy hazugságok alapján sajtócenzúráról és a sajtószabadság megsértéséről beszélni enyhén szólva értelmetlen. Az értelmetlen vitát úgy tekintem, mint egy kanyarót vagy bárányhimlőt, amin hamar túljut csecsemőkorban lévő demokráciánk.”

De ne merüljünk tovább az 1990 és 1994 közötti Fekete-életműbe, nézzük meg inkább, hogy Orbán Viktor második kormánya mennyire támaszkodik az Antall-kormány embereire. Ennek felemlegetése visszatérő elem, hiszen Orbán Antall egyik legkeményebb politikai ellenfele volt, és bár közszájon forgó történet, a mai napig nem bizonyosodott be, hogy Antall csakugyan a halálos ágyához kérette – mert politikai örökösének tekintette –  Orbán Viktort.

Antall-miniszterek a tűz közelben

Az Antall Józsefnek összesen több mint harminc minisztere volt, közülük öten vannak a hatalom közelében, vagy köszönhetik állásukat a Fidesz győzelmének. Boross Péter egykori miniszterelnököt, Antall második belügyminiszterét Orbán az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testület tagjává nevezte ki. Messze volt ez ugyan az 1998 és 2002 között Orbán mellett betöltött tanácsadói poszttól, de ahhoz képest, hogy 2009-ig kitartott a Fidesszel háborúságban álló Dávid Ibolya mellett, ez is elég szép gesztus volt.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter oslói nagykövetséget, Latorcai János volt ipari és kereskedelmi miniszter országgyűlési alelnökséget, Balsai István volt igazságügyi miniszter alkotmánybírói posztot kapott. Az egykori népjóléti miniszter Surján László is a hatalom közelében maradt, ha nem is Magyarországon; az Európai Parlament az egyik alelnökévé választotta.

A sokkterápiás Matolcsy

Antall első államtitkárai közül ketten lettek miniszterek. Matolcsy György a gazdaságpolitikai titkárságot irányította, és ő volt a miniszterelnök közvetlen gazdaságpolitikai szakértője. 1990 júliusától a privatizációért felelős kormánybizottságot is elnökölte. Mindkét tisztségét csak decemberig viselhette, összekülönbözött ugyanis Rabár Ferenc pénzügyminiszterrel. A nyilvánosságra kerülő vita lényege az volt, hogy Rabár óvatosabban, pénzügyileg konzervatívan alakította volna át a gazdaságot és az adórendszert, Matolcsy viszont a sokkterápia híve volt.

Hogy milyen nagy is a baj, azt Matolcsy ezekkel a szavakkal érzékeltette a Népszabadságnak: „Az IMF egyelőre nem fogadta el sem a százmilliárdos költségvetési hiányt, sem a jövő évre várható másfél milliárd dolláros fizetési mérleg-deficitet”.

Rabár végül lemondott, de Matolcsy se maradhatott.

Annak idején az akkor még létező magyar nyelvű BBC közgazdasági szakértője örömét fejezte ki távozásukkal kapcsolatban. „Rabár Ferenc, Matolcsy György és Botos Katalin távozásával véleménye szerint nagy veszélytől menekült meg az ország” – mondta.

Martonyi János a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, majd a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt, és már Orbán első miniszterelnöksége idején ő volt Magyarország külügyminisztere.

Entz Géza az első Antall-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is volt. Orbán első hatalomra jutásakor az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökségét bízta rá, majd egy helyettes államtitkári posztot a kulturális minisztériumban a Kulturális Intézetének Igazgatóságának főigazgatójaként. 2010-ben a nemzeti erőforrás miniszter főtanácsadójaként tért vissza a hatalom közelébe.

És végül az egykori holdudvar

Végül azt is érdemes megnézni, hogy Orbán Viktor második kormányából, a felsoroltakon kívül, kik azok, akik közel álltak Antall József kormányához.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mindössze 27 éves volt, amikor az MDF-fel és az FKGP-vel koalícióban kormányzó KDNP frakciójának hivatalvezetője, frakciótitkára és szóvivője lett. Hasonló szerepe volt a honvédelmi miniszter Hende Csabának, aki MDF-esként Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkára, igazgatási és jogi főosztályvezetője, majd kabinettitkára volt.

Pintér Sándor belügyminiszter sem volt éppen rossz viszonyban a kormánnyal, hiszen 1991-ben előbb budapesti, majd országos rendőrfőkapitánnyá nevezték ki. Pintér beiktatása után Boross Péter belügyminiszter e szavakkal méltatta az újságíróknak az új főkapitányt: Pintér Sándort erélyes, határozott ember, s ez nagyon megfelel a kívánságomnak.