Mi a baj az egyetemi rangsorral?

Felháborodtak a nagy egyetemek rektorai a HVG nemrég megjelent Diploma különszáma miatt, ami 162 kar rangsorát közli a hallgatók és az oktatók minőségi mutatói alapján. A  toplista készítéséhez különböző adatokat vettek alapul, így az egyes karokra első helyen jelentkezők számát, a felvettek pontátlagát, a nyelvvizsgával felvettek vagy a középiskolai versenyen helyezést elértek számát. Az oktatói kiválóságot a tudományos fokozattal rendelkező oktatók száma, az összes oktatóhoz mért arányuk, illetve az egy tudományos fokozattal rendelkező oktatóra jutó hallgatók száma alapján mérték. Az adatok az Emberi Erőforrások Minisztériumától, az Oktatási Hivataltól és az Educatio Nonprofit Kft.-től származnak.

Fotó: Vajda János / MTI

A rektorok felháborodását az oktatói kar minőségi összetételét mutató rangsor  váltotta ki. A lista élére ugyanis nem a híres nagy egyetemek, hanem a Nyugat-magyarországi Egyetem, a Nyíregyházi Főiskola, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem került. A nagy tudományegyetemek viszonylag rossz minősítést kaptak: az oktatók kiválósága alapján például az ELTE és a Pécsi Tudományegyetem az 5., a Szegedi Tudományegyetem a 10., a Debreceni Egyetem a 12., a Semmelweis Egyetem pedig csak a 18. helyre került.

Nem jól mér a hőmérő

Az oktatók minőségi mutatóinak vizsgálatánál ellentmondásos adatokkal dolgoztak, és ez jelentősen torzította az eredményt, mondta az Indexnek Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora. Az egyetem vezetője ezért a többi tudományegyetemmel közösen fordult a rangsor készítőihez, hogy javítsák táblázataikat. „A most elindult felvételi kampányban minden ilyen összeállítás káros lehet az egyetemekre, arról nem is beszélve, hogy hamarosan az egyetemek finanszírozásánál is számíthatnak a minőségi mutatók" – mondta Fábián.

Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) rektora szerint bár a megjelent rangsor nem érinti hátrányosan az egyetemet, a toplistákat reálisabb paraméterek alapján kellene elkészíteni. „Az egyetemek leendő hallgatóinak ezek fontos információk, sokukat befolyásolja a döntésben. A nem hiteles képet mutató toplisták azonban félrevezethetik a jelentkezőket" – mondta. A Semmelweis Egyetem írásban azt közölte: helyesnek tartanák, ha a felsőoktatási rangsor elkészítésekor figyelembe vennék az MTA-doktorok és az akadémikusk arányát, mert az oktatói kiválóságnak ez fontos tényezője. Bár a mérés módszertanát több tekintetben vitathatónak tartják, a felsőoktatási rangsort az újságírói véleményszabadság körébe tartozó kérdésnek tekintik.

Fotó: Simó Endre / MTI

„A rangsor készítői azt a durva tévedést követték el, hogy az akadémikusokat és nagydoktorokat nem vették figyelembe a minősített oktatók között – mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rektora. – Én azt szoktam tanítani a hallgatóimnak, hogy ha ülnek egy szobában, izzadnak, és a hőmérő csak 12 fokot mutat, akkor először nézzék meg, jól mér-e az a hőmérő" – mondta a rektor. Szabó Gábor szerint a felsőoktatási rangsorok mindig vitathatók itthon és külföldön is, de a lista készítőinek az adatok feldolgozása után észre kellett volna venniük, hogy módszertani hibát vétettek. „Egy olyan listán, amelyen az oktatói kiválóságban a Műegyetem a 20. helyet sem éri el, nem szeretnénk mi sem elsők lenni, mert az nem lehet hiteles" – mondta a szegedi rektor.

Az akadémiai doktor is PhD-s?

A problémát az okozta, hogy évek óta nem egyértelműek az oktatók minőségi mutatói a minisztériumi adatlapokon, közölte kérdésünkre Fábri István szociológus, aki a Tudástárs Kft. égisze alatt a HVG megbízásából irányította a rangsor készítését. Nemzetközi szinten csak a PhD-t (illetve a művészeti egyetemeken a DLA-t) tekintik tudományos fokozatnak. A magyar egyetemeken azonban több régről örökölt tudományos cím is van, így vannak kandidátusok (ez a PhD-val egyenértékű fokozat) , akadémiai doktorok (korábbi ún. „nagydoktorok"), MTA-tagok is. Akadémiai tag és doktor értelemszerűen csak akkor lehet valaki, ha PhD-s fokozatot is elért.

Az egyetemek évente közlik minősített oktatóik adatait az Oktatási Hivatalnak egy adatlapon. Bár a kitöltési útmutató szerint egy oktatót csak egy kategóriába lehet besorolni, egyes egyetemek az akadémiai doktorokat és az MTA-tagokat a PhD-sek között is feltüntették, mások viszont nem.

Mint Fábri István elmondta, kirívó esetekben, például akkor, amikor egy-egy felsőoktatási intézménynél egyetlen tudományos minősítésű oktató sem szerepelt az adatlapon, maguk próbálták beszerezni az adatokat. A rangsorokban végül „az adatszolgáltatás egyenetlensége" is okozhatott eltéréseket.

A hibát elismerték és tisztázták is az egyetemi vezetőkkel, mondta Fábri. A kinyomtatott HVG-mellékleten már nem tudnak változtatni, de a HVG oktatási portálján, az Eduline-on megjelentették a módosított rangsorokat. Az akadémikusok figyelembevételének köszönhetően a csak az oktatói kiválóságot vizsgáló listán jelentősen előbbre kerültek a műegyetemi, a természettudományi és orvosi karok, mivel ezeken sok akadémikus oktat. A legjobb eredményt ítt a Műegyetem természettudományi kara érte el, amely a nyomtatásban megjelent listán még csak a 3. volt.

Fábri szerint mivel rangsoraik több indikátor alapján készültek, az összesített – tehát a hallgatói és oktatói kiválóságot is figyelembe vevő kari rangsorokon – az eredmények nem változtak jelentősen. A lista első helyén, ahogy ez elmúlt években mindig, most is az ELTE Bölcsészettudományi Kara áll, és az első 15 helyen, az egyes karok egymáshoz viszonyított pozíciójában sem történt nagy változás. Inkább az első 15. alatt alatt történtek helycserék, és az is előfordult, hogy egy kar lejjebb sorolódott a listán.

„A rangsorok elsősorban az egyetemre, főiskolákra jelentkező, intézményválasztás előtt álló fiataloknak készülnek, számukra azonban nem az az érdekes, hogy egy természettudományi karon több-e a minősített oktatók aránya vagy éppen egy gazdasági főiskolai karon, hanem hogy az ugyanazon a képzésterületen oktató intézmények között milyen különbségek vannak – mondta Fábri István. – Ebben a tekintetben a módosított rangsorok nem hoztak érdemi eltérést a diákokért versengő karok közötti sorrendben."

Az almát a körtével?

A szegedi rektor azt is kifogásolta, hogy az egyetemeket és karokat a tudományos fokozattal rendelkező oktatóra jutó hallgatók száma alapján is összehasonlítják. Ez a mutató Szabó Gábor szerint ugyancsak torz eredményt adhat, hiszen jelentős különbség lehet ebben egy néhány száz hallgatót befogadó főiskola, és egy több ezres nagy egyetem között. A rektor szerint célszerű lenne ezért az intézményeket méretük szerint is megkülönböztetni az összehasonlításnál. Fábri István ezzel teljesen egyetért, és ez a különbségtétel meg is történt. Mint mondta, a minősített oktatók abszolút száma teljesen önálló rangsorképző tényező, a nagy intézmények éppen ezzel tudták „ellensúlyozni” a sokszor gyengébb hallgató-oktató arányra vonatkozó mutatóikat.

Fotó: Rosta Tibor / MTI

Az egyetemek már tavaly is tiltakoztak a felsőoktatási rangsor ellen, amelyet akkor az Educatio Kht. készített a HVG-nek. Egy egyetemi vezető kérdésünkre azt mondta: akkor sem vették figyelembe az akadémiai doktorok számát, és csak a felvételi időszak végén, februárban módosították az adatokat. Az ügyben akkor több beszélgetést is folytattak egymással egyetemi vezetők, hogy a jövőben egyértelműbb adatok szerepeljenek az oktatási hivatal összesítéseiben.

Az oktatók minőségi mutatóiról már évek óta folyik a vita. A főiskolák korábban épp azt kifogásolták, miért számolják bele a rangsoroknál az akadémiai tagokat is a minősített oktatók közé, hiszen náluk ilyen kevesebb van. Ha viszont nem veszik figyelembe az MTA-tagokat, az főként a természettudományos karokat érinti rosszul, náluk ugyanis sok magasan kvalifikált akadémikus dolgozik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!