Enikő, Melitta
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Jeszenszky a Wikipediából merített

2012.11.21. 22:43
A volt külügyminiszter egy szerda esti beszélgetésen azt mondta, úgy emlékszik,, hogy az online enciklopédiából vette tankönyvének a romákra nézve sértő, botrányt okozó kijelentését. Társadalomtudósok és romák vonták felelősségre, de bocsánatot nem kért. Vagy nem jól kért.

Októberben heves tudományos és civil tiltakozást váltott ki Jeszenszky Géza angol nyelvű jegyzete, amelyből pár évvel ezelőttig a Corvinus Egyetemen kurzusait tartotta. A könyvesboltokban nem kapható, de a vizsgairodalomban szereplő, minden diákja számára kötelezően elolvasandó segédanyagban Jeszenszky úgy fogalmazott: „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”.

Balról jobbra: Jeszenszky Géza, Czeizel Endre, Karsai László, Vajda Zsuzsanna, Sík Endre, Kóczé Angéla
Fotó: Huszti István

A mondatnak terebélyes utóélete lett, tiltakozó és támogató nyilatkozatok is jelentek meg a sajtóban, parlamenti pártok lemondásra szólították fel a volt külügyminisztert, miközben magával a mondat tartalmával tudományos megközelítéséből kevesen foglalkoztak. Ezen kívánt változtatni az ELTE lágymányosi kampuszára megszervezett rendezvényével a Roma Club Alapítvány. Társadalomtudósokkal ültették össze a volt külügyminisztert, hogy a roma kutatások hatásairól beszélgessenek.

Az ország szívét mérgezik

Havas Henrikkel polemizált köszöntőjében Varga István, a Roma Club Alapítvány elnöke. Mint felidézte, Havas egy közelmúltbeli interjújában arról beszélt, hogy bár Jeszenszky állításai még ha jogosak is, a jelenlegi társadalmi feszültségek közepette nem tanácsos azokkal foglalkozni. Varga szerint pedig éppen hogy itt az ideje, hogy szembenézzünk azokkal az ideológiákkal, melyek az ország szívét mérgezik, a szembenézésre és az érdemi párbeszéd beindítására pedig tökéletes alkalmat kínálhatnak az ilyen rendezvények. Érdemi párbeszéd helyett azonban személyeskedéstől sem mentes vitákat és a sokat idézett mondat különféle értelmezési lehetőségei körül történő körözést hozta a délután.

A felszólalásokat Jeszenszky nyitotta. Elmondta, hogy politikusnak ritkán adatik meg a lehetőség, hogy ekkora közönség előtt beszéljen. Szerinte ha hasonló rendezvényt szerveztek volna a Varsói Szerződés felszámolásakor vagy hazánk uniós csatlakozásának alkalmából, azokon nem lett volna ennyi érdeklődő és ekkora sajtójelenlét. Továbbra is úgy véli, hogy vitatott mondata csupán ürügy volt a felhajtásra, ám ha ez az ára, hogy erről a kérdésről végre érdemi vita legyen, akkor szerinte mindez megérte.

Jeszenszky ezután röviden összefoglalta könyvének történetét. Többször hangsúlyozta, hogy a témának nem szakértője, a fejezetekhez más forrásokból, például tanulmányokból, a Külügyminisztérium anyagaiból és a Wikipedia „népszerű, bár nem túlságosan tudományos” bejegyzéseiből merített. Míg Jeszenszky korábban azt nyilatkozta, hogy nem emlékszik biztosan, honnan vette át a konkrét mondatot, most arról beszélt, hogy az szinte bizonyosan a Wikipediáról származik. Ezután kitért arra, hogy élete során minden mondatáért vállalta a felelősséget, ugyanakkor bocsánatot kér, ha soraival mégis megbántott valakit. De a mondat tartalma számára tény, minden társadalomban születnek betegen gyermekek, azon statisztikák szerint pedig, melyeket ő ismer, a betegen született gyermekek száma a romák között magasabb Magyarországon.

Rasszizmus szerinte az volna, ha ennek genetikai magyarázatot tulajdonítanánk. De itt kulturális kérdésről van szó. Hiszen például, mint az köztudott, a rokonházasságok a magyar arisztokráciára is jellemzőek voltak, az utódok pedig ezt akkor is sokszor megsínylették. Elég például az Arisztid és Tasziló viccekre gondolnunk, tette hozzá. Jeszenszky szerint amúgy az inkriminált mondatot is magában foglaló fejezet egy rokonszenvező bemutatása a helyzetnek, amely a romák társadalmi kilátástalanságára, mint megoldandó problémára hívja fel a figyelmet.

Arisztid és TaszilóFotó: Huszti István

Megismételte azt a gyakran emlegetett tézist is, hogy a romák a rendszerváltás vesztesei, majd pedig egy rövid kitérő erejéig a kiút irányát is felvillantotta: szerinte a tanulás és a munka segíthetne. Jeszenszky kitért arra is, hogy nem csupán történészként ismeri a roma közösségek problémáit, hiszen Somlón szőlőbirtokkal is rendelkezik, a környéken pedig sok roma él, akikkel szokott beszélgetni. Majd az amerikai fekete polgárjogi mozgalmakat állította példakánt a cigányság elé: karizmatikus vezetőkre, erős intézményekre van szükségük, és akkor elérhetik emancipatorikus céljaikat.

Czeizel a romáknak: Hadd bántsam most önöket

Jeszenszky után a további négy meghívott társadalomtudós reagálhatott öt-öt percben az elhangzottakra. Elsőnek Czeizel Endre genetikus következett, aki szakmája felől közelített a kérdéshez. Egy a nyolcvanas években végzett kutatásra hivatkozva ismertette azt az eredményt, hogy a romák között tizenhatszor gyakoribbak a rokonházasságok. Igaz, tette hozzá, ezek főleg az unokatestvérek között kötetnek, a genetika pedig ezeket már nem tartja veszélyesnek. Ugyanakkor az szerinte tény, hogy a romák között bizonyos születéskori rendellenességek, mint például a zöld hályog, gyakrabban jelentkeznek. Ám szerinte ennek nem a rokoni házasságokban kereshető az oka. „Hadd bántsam most önöket” – fordult Czeizel a teremben ülő romák felé. Szerinte a romák egészségtelenül élnek, a terhesség alatt isznak és dohányoznak, nem várnak eleget két gyerek megszülése között.

Hogy ez miért lenne a roma közösségek sajátja, és miért nem általában a mélyszegénységben élő emberekre jellemző mindez, mint ahogy erre később egy hozzászóló rá is kérdezett, ez nem derült ki a genetikus felszólalásából. Czeizel szerint komoly probléma, hogy egy rendkívül kiélezett társadalmi helyzetben kell kezdeni valamit ezekkel a problémákkal. Egy fél mondat erejéig kitért arra is, hogy e kiélezett helyzetért a romák is felelősek, hiszen ennek ők adják a bűnügyi feltételeit. További magyarázat helyett még annyit tett hozzá, hogy fontos, hogy e feszültségeket tompítani és nem pedig szítani kell. Egy későbbi rövid hozzászólásában még arra is kitért, hogy van miért ünnepelni is, hiszen a roma közösség csodálatos géniuszokat adott a világnak a zene területén.

Karsai László történész volt az, aki, mint ahogy arról az Index is beszámolt, október végén elérte, hogy vonják vissza Jeszenszky meghívását egy oslói Wallenberg-konferenciára. Nem meglepő módon hozzászólásában is visszatért e mozzanatra. Karsai elmondása szerint e-mailben kérte Jeszenszkyt, hogy szerencsétlen mondatát vonja vissza és kérjen elnézést. A konferenciára történő meghívás visszamondása kapcsán amúgy egy személyeskedéstől sem mentes vita alakult ki a rendezvény folyamán a két történész között, ám ennél érdekesebb jelenet volt, amikor Karsai idézte Simonyi András, volt washingtoni nagykövet egy magánlevelét. Simonyi volt az, aki több más amerikai magyar értelmiséggel egyetemben, kiállt Jeszenszky mellett a mondat napvilágra kerülése után. Ugyanakkor ebből a levélből, melyet Karsai Simonyi hozzájárulásával idézett, kiderült, hogy bár Simonyi továbbra is méltatta Jeszenszkynek az antiszemitizmussal szembeni megingathatatlanságát, szerinte ebben az ügyben egyszerűen hülyeségeket beszélt.

Rasszista és tudománytalan

A meghívott előadók között azért akadtak olyanok is, akik megpróbálták tényleg tudományos szempontokból megközelíteni a problémát. Sík Endre szociológus arról beszélt, hogy a legnagyobb veszélyt a mondat hatása hordozza. Hiszen akik hivatkoznak rá, azok nyilvánvalóan rasszista vélemények alátámasztására fogják felhasználni. Szerinte a mondat azonban nem csupán rasszista, hanem tudománytalan is, hiszen 30 évvel ezelőtti kutatásokra támaszkodik, ráadásul a mérés módszertana is erősen megkérdőjelezhető. Kóczé Angéla szociológus is fontosnak tartotta, hogy távolodjunk a kiragadott mondatoktól. Szerinte ami most a legfontosabb, hogy egy romákat sértő tudományos diskurzust végre a romák kezdtek el kritizálni. Ez a folyamat pedig alkalmas lehet arra, hogy rámutasson, hogy szivárog be a rasszizmus a tudomány területére, hogyan emelik be észrevétlenül előítéleteiket a kutatás kérdéseit kitaláló szakemberek a kutatásba.

A közönségből a leghevesebb reakciókat Vajda Zsuzsanna pszichológus mondatai váltották ki. Vajda szerint ha túlságosan a sokat idézett mondatra koncentrálunk, akkor azzal pusztán társadalmi lelkiismeretünk megnyugtatását tudjuk elérni. Hiszen míg a sajtó Jeszenszky vérfertőzős mondataival volt tele, alig esett szó arról a hírről, hogy Amszterdamban egész utcányi területen dolgoznak Nyíregyházáról származó roma lányok.

Karsai azt mondta, hogy Simonyi azt üzente, hogy Jeszenszky hülyeséget beszéltFotó: Huszti István

Vajda hozzátette, hogy a gettósodó körülmények között élő romáknál valóban több lehet a rokonházasság, és könnyebben is adják fel az erkölcsi normákat, ám ennek szerinte gazdasági okait kéne keresni. Mint elmondta, téves diagnózissal dolgoznak a magyar társadalomtudósok, a helyzet olyan, mint amikor valaki elmegy egy orvoshoz, ám ott nem közlik vele, hogy mi a baja, hanem hazaküldik, ahol hamarosan aztán meghal. A magyar-cigány kapcsolatokat mint orvos-beteg kapcsolatot felmutató metaforát a közönség hangos nemtetszéssel fogadta, a hozzászólók közül többen is visszatértek erre. Vajda később arra is kitért, hogy az intelligenciamérések valóban lehetnek kultúrafüggőek, de szerinte az élet is az. Ahogy fogalmazott, lehet, hogy valaki szépen énekel és táncol, de attól még nem fog munkát kapni.

Bocsánatot kért?

A kör végére érve Jeszenszky reagált az elhangzottakra. Elmondta, hogy egyrészt öröm számára látni, hogy az országban szerveződik egy fajsúlyos roma értelmiség. Értelemszerűen számukra nem szimpatikus a mondata, tette hozzá, de ez csak azért lehet, mert nem értik a tanulmány eredeti szándékát. Ami nem volt más, mint hogy Magyarországon minél több egészséges gyermek szülessen, lepett meg mindenkit a volt külügyminiszter.

Ezután következtek a közönség kérdései, bár a legtöbben nem kérdezni, hanem inkább hozzászólni kívántak. Daróczi Gábor, a Romaversitas igazgatója szerint a legnagyobb baj az, hogy tudományos köntösbe bújtatott politikai vitáról van szó, az ilyesmiből pedig az elmúlt 200 évben a cigányság mindig rosszul jött ki. Daróczi azt kérdezte Jeszenszkytől, hogy szerinte bocsánatkérés-e az, ami után egy „de”, majd pedig az eredeti állítás megismétlése következik.

Több felszólaló az egyetem felelősségét firtatta, ezzel kapcsolatban azonban Jeszenszky nem tudott mit mondani, hiszen abban a három félévben, míg ő ebből a tankönyvből tanított, hozzá senki nem fordult panasszal. Felszólalók azt is kifogásolták, hogy egy egységes roma kultúráról beszéltek a résztvevők, holott ennek nincsen értelme. Mint mondták, a többségi magyar társadalomban is lehetne találni olyan csoportokat, melyekre bizonyos deviáns magatartások jobban jellemzőek, erről mégsem születnek tankönyvek.

Az egyik utolsó felszólaló egy macedón roma férfi volt, aki pár évvel ezelőtt a Corvinus Egyetemen vizsgájára készülve szembesült ezzel a mondattal. Angol nyelvű hozzászólásában elmesélte, tizenkétezer eurójába került, hogy itt tanulhasson, ezt a könyvet diszkontáron 10 euróért vette, mégis amikor olvasta ezt a fejezetet, hetekig gondolkozott azon, hogy elmenjen-e vizsgázni. Külföldiként ő úgy látja, hogy mérhetetlen károsodás éri a cigányságot Magyarországon.

Az egyre hevesebbé váló vitának végül az vetett véget, hogy a résztvevőknek el kellett hagyniuk a termet egy oda meghirdetett egyetemi kurzus kezdete miatt. Jeszenszky zárszavában kitért arra, hogy sokan figyelmeztették arra, hogy ma egy oroszlánbarlangba fog bemenni, és bár valóban sok oroszlánt látott, ő nem félt. Reméli, hogy a harcias hangok is belátják, hogy a közös jövőnkhöz együttműködés kell. Ha elkezdjük végre meghallgatni egymást, biztató a jövőnk, zárta a politikus.