Orbánné kezébe adta szívét a Tesco

2012.11.26. 19:58
Lévai Anikó odavan a manduláért, és boszorkányos ügyességgel húzogat kést az ujjai között. Az Ökumenikus Segélyszervezet jótékonysági mézeskalácssütésére a Tesco-vezérigazgatója végül mégsem jött el, de nélküle is sikerült az a szívet melengető bravúr, hogy a nélkülözésből jött kisfiú a Tesco nevének betűit rajzolja fel először az épp csak kezébe kapott játékrajztáblára.

A szolnoki temetővel éppen szemben álló, rikító kék színű épület harsánysárga termében borzadva és egyszersmind lenyűgözve nézem, ahogy Lévai Anikó határozott, gyors mozdulatokkal kapargatja az ujjai közét egy élesnek látszó késsel. A levegőt betölti a mézeskalácsszag. Az egész úgy kezdődött, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója azt mondta: "Beszéljünk egy picit a Tescónak a szép oldaláról".

Nem egy karácsonyi enyhe ételmérgezés utóhatásáról van szó, hanem az Ökumenikus Segélyszervezet "figyelemfelhívó akciójáról". Advent első vasárnapján kezdik a szeretet.éhség mottóval meghirdetett adománygyűjtést. Ezt vezeti fel a hétfői mézeskalácssütés a valószínűtlen színű szolnoki szociális intézményben, ahol otthontalanná vált gyerekes családok élnek. A miniszterelnök felesége azért van itt, mert ő az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, a Tesco pedig azért, mert támogatja őket. Úgy volt, hogy a Tescótól egyenesen a vezérigazgató, Gerard Gray jön el sütögetni Lévai Anikóval és az otthonbeli gyerekekkel, de végül két magyar munkatársnője, a személyügyi igazgató és a vállalati kapcsolatok menedzser ugrott be helyette.

„Kézmosás volt?” – futtatja végig a gyerekeken a sokat látott anyák tekintetét Lévai Anikó, miután megalakulnak a mézeskalácssütő munkaállomások a sárga teremben összetolt, fehér terítős asztalokon. Lévai Anikó gyúrja a tésztát, a tescósok nyújtják és gyártják a szíveket, a megyei kormánymegbízott asszony pedig keneget és mandulákat helyez el, mindenkinek jut pár keze alá dolgozó gyerek. Az asszonyok Tesco-feliratos fehér köpenyt kötnek maguk elé, hogy megóvják a ruhájukat a Tesco-tej vagy Tesco-liszt okozta szennyeződésektől.

Lévainak tetszik a kézírásos recept, kijelenti, hogy hazaviszi. Amikor kész az első adaggal, és az ujjait is megtisztogatta már a nyerstésztától a hátborzongató késes módszerrel, körbenéz. "Gyerekek, senki sem dézsmálta meg a mandulát?" - kérdezi, miközben pajkosan a szájába dob pár szemet. Ahogy telik az idő, fogy a mandula, és telnek szívekkel (kizárólag szívekkel, semmi fenyőfa vagy csillag) az újabb és újabb tepsik, a felnőttek figyelme kicsit lankad, a gyerekek szorgalma viszont töretlen.

Csak egy adag nyers tészta nem megy rögtön a sütőbe, azt félreteszik Mészáros János Eleknek, a Csillag születik győztesének. Nem akarják, hogy csak azért, mert több mint egy órát késik, róla ne készüljön sütögetős fotó. Amíg a csillagra és a mézeskalácsra várnak, a tescósok játékokat osztanak ki a gyerekeknek egy meghökkentő, leopárdminta-alapon változatos színű rózsákkal díszített szatyorból. Egy vagány, felnyírt frizurájú kisfiúnak rajztábla jut. Nekiállna kipróbálni, amikor egy felnőtt súg valamit a fülébe. Bólint, dolgozni kezd. Közben hallom, hogy a tanácsadója azt latolgatja, képes lesz-e megcsinálni, amire kérte. Képes. A gyerek betűket rajzol a táblára: T E S C O. A felnőttek elolvadnak. Még szerencse, hogy a teremben szanaszét volt elég minta, volt honnan másolni.