Kanári-szigetek helyett Markó utca

2012.11.30. 15:09
Lassan véget ér az a három éve húzódó, bonyolult és nemzetközi botrányokkal tűzdelt tárgyalássorozat, amelyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság csütörtökön első fokon bűnösnek talált két brit vállalkozót, akik Magyarországon alapítottak timeshare (üdülési jogokat áruló) vállalkozást.

Az első fokú ítéletben Biczó László bíró Michael JamesTurner elsőrendű és Jason Lee McGoldrick másodrendű vádlottakat bűnösnek mondta ki 40 rendbeli, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és 63 rendbeli csalás vétsége bűncselekményekben mint társtetteseket, ezért az elsőrendű vádlottat öt hónap börtönre ítélte, amit két év próbaidőre felfüggesztett. Jason McGoldrick másodrendű vádlottra ugyanezért a bűncselekményért hét hónap két évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki. A két vádlottat körülbelül 4,2 millió forint polgári jogi igény megfizetésére kötelezték, és 800-800 ezer forintot kell a magyar államnak megfizetniük az eljárás költségei miatt. A költségekből 3 millió forintot a magyar állam áll. Az ítélet ellen három napon belül, jövő hétfőig fellebbezhetnek.

A vádlottak nem vállalták arcukat (a kép a júniusi tanúmeghallgatáson készült)
A vádlottak nem vállalták arcukat (a kép a júniusi tanúmeghallgatáson készült)
Fotó: Huszti István

A bíró az ügy értékelésében elmondta, hogy rendkívül nehéz, összetett ügyről van szó, aminek számtalan sajátos vonása volt. Az egyik, hogy a bűncselekményt egy olyan üzleti modellben követték el, amire nincs is tökéletesen megfelelő magyar szó. A timeshare-re mi az üdülési jog fogalmat használjuk, valójában azt jelenti, hogy egy szálláshely (hotelszoba vagy apartman) használatára többen lesznek jogosultak egy szerződésben meghatározott díj ellenében. A használó az év pontosan meghatározott hetében vagy heteiben veheti igénybe az ingatlant, ami ez esetben egy tenerifei szállodai szoba volt.

A vádlottak 2003-ban alapítottak Dream Espania Kft. néven vállalkozást Magyarországon. Termékbemutatókat tartottak, és a résztvevőknek 15 ezer forintos regisztrációs díj fejében egyhetes kanári-szigeteki üdülést ajánlottak fel ajándékként. A vádirat szerint 430 embert károsítottak meg, és a bírósági nyomozás során összesen egy embert találtak a jelentkezők közül, aki valóban megkapta az ígért üdülést, és erről tanúskodott. 2005-ben wellness és fitnessjegyeket adó “kalandjegyeket” is forgalmaztak. Az angolok cége 2005-ben csődbe ment, és a két cégvezető csapot-papot itt hagyva visszament Angliába, a befizetőket semmilyen módon nem kívánták kárpótolni, még a cég felszámolásáról sem gondoskodtak.

Kiálltak mellettük

2009-ben a magyar bíróság európai elfogató parancsot adott ki Jason McGoldrick és Michael Turner ellen. Budapestre utaztak, ahol őrizetbe vették őket, és négy hónapra előzetes letartóztatásba helyezték őket. Ezt nagyon rosszul viselték, 2009 novemberében barátaik és családtagjaik tüntetést szerveztek a brit parlament és a londoni magyar nagykövetség előtt. A BBC tudósítása szerint  nemcsak   a vádlottak szabadon engedéséért tüntettek, hanem a magyarországi befektetések, és az ország bojkottjára szólították fel a közönséget.

Az ügybe ekkor már több politikus is belefolyt, egy dorseti képviselő, Jim Knight kifejtette, hogy nem megfelelően alkalmazták az elfogatóparancsot a két gyanúsítottal szemben. Szörnyű körülmények közt tartották fogva őket egy volt KGB-börtön hetedik emeletén úgy, hogy Turner ellen akkor még vádat sem emeltek. Szerinte a vádlottak akkor az állammal közösen megegyezve, szabad akaratukból jöttek Magyarországra, de a magyar állam nem tartotta be a megegyezésüket.

Az ügyet Richard Drax, South Dorset megye konzervatív parlamenti képviselője végigkövette, többször járt hazánkban emiatt, és a csütörtöki ítélethozatalon is részt vett. A BBC magyar tudósítójának elmondta, hogy az ítéletet nem vonhatja kétségbe, de szerinte a tárgyalás túl hosszúra nyúlt, és megerőltető volt a feleknek. Mark Turner, az elsőrendű vádlott apja azt mondta Draxnak, hogy gondolkodnak a fellebbezésen. Az eset a képviselő számára rámutatott, hogy milyen hibái vannak az európai elfogató parancs intézményének. A BBC-nek azt nyilatkozta, hogy az eljárás annyira felháborító volt, hogy az üggyel az angol képviselőházban foglalkozni fognak.

Az angol sajtóban a tárgyalássorozat alatt folyamatosan jelentek meg cikkek a perrel kapcsolatban, többek közt arról is, hogy a Turner-papa az összes megtakarított pénzét a magyar bírósági ügyre költötte el, vagy hogy McGoldrick depressziós lett az eljárástól. A jelek szerint a vádlottak nem igazán szimpatizáltak a magyar sajtóval, hiszen az arcukat csak az angol sajtó számára vállalták, mi nem készíthettünk róluk fotót. Ez nyilván jelzés értékű, hiszen az interneten bárki talál róluk fényképet.

Tanúk

Az ügymenetet lassította, hogy az ügy egyik koronatanúját a magyar hatóságoknak évekig nem sikerült megtalálni, majd a bíró személyes nyomozása után videókonferencián tudták tanúként meghallgatni ezen a héten. Eivind Steffensen, a Dream Espaniával szerződésben álló Regency Resorts vezetője ugyanis vallomásával azt bizonyította, hogy a vádlottak azután is folytatták az emberek beszervezését az üdülésekre, miután megszűnt a szerződésük a hotellel.

A fotó a júniusi tanúmeghallgatáson készült. Balra Jason McGoldrick, a tolmácstól jobbra Michael Turner ül
A fotó a júniusi tanúmeghallgatáson készült. Balra Jason McGoldrick, a tolmácstól jobbra Michael Turner ül
Fotó: Huszti István

“Kalapból húzták ki a nevem, azt hittem, a fellegekben járok” - számolt be az egyik kárvallott egy 2012. júniusi tárgyaláson a Markó utcai bíróságon arról, mikor megnyerte az utazást a Kanári-szigetekre, ami aztán nem valósult meg. “Voltam egy előadáson Mikulás napon, és bejelentették, hogy a Mikulás most hoz egy ajándékot, kihúztak egy kalapból egy repülőjegyet meg a szállást, kaptam róla egy papírt. Később a telefonjaikat sem vették fel, olyan dühös lettem, mert borzalmasan becsaptak, hogy bementem a rendőrésgre” - számolt be egy másik károsult. A témával még Juszt László jogi műsorában is foglalkoztak.

A tárgyalás során arra derült fény: a vádlottak valószínűleg nem csalási szándékkal alapították a céget (ami ugyanezzel a modellel Angliában sikeresen működött), viszont abban voltak vétkesek, hogy amikor már világossá vált számukra, hogy nem tudják teljesíteni az általuk megadott feltételeket, a kiutaztatásra nem volt elég pénzük, azután is folytatták a regisztrációs díjak szedését az ügyfelektől. Ez pedig kimeríti a csalás jogkörét, mert haszonszerzést remélve megtévesztették őket.

A legjobb védekezés...

A védelem egyik alapja az volt, hogy tulajdonképpen hülyének nézték a magyar kuncsaftokat. Ahogy Pákay András védőügyvéd a védőbeszédben elmondta, az ügyfelek nagy része a közép-idősebb korosztályból tevődött ki, akik életük jelentős részét a szocializmusban élték le, egy olyan rendszerben szocializálódtak, ahol kevés szabadságuk volt ugyan, de kockázatot sem kellett vállalniuk. Angliához képest, ahol hagyománya van az üzleti életnek, a magyar kárvallottak szerinte nem voltak felkészülve arra, hogy mint minden üzlet, ez is kockázattal jár, és azt az angol mondást sem ismerték, hogy nincsen ingyen ebéd. Az ügyvéd feltételezte, hogy a vádlottak el sem olvasták a szerződési feltételeket, vagy nem értették meg őket. “Tapasztalatlan, naiv és kapzsi volt a jelentkezők nagy része, mondhatni nagyon jól akartak járni” - mondta Pákay András védőügyvéd, aki egyébként húsz évig a Malév alkalmazottja volt.

Azt állította, a védelem nem kívánja angyalnak beállítani ügyfeleit. Hibásnak tartja őket abban, hogy egy ország nyelvét, mentalitását nem ismerve, felelőtlenül vágtak bele az üzletbe, és nem volt megfelelő a brosúrájuk, amik az üzleti feltételeket tartalmazta. A tanúvallomásokat értékelhetetlennek tartotta, a vádlottak az idő múlása miatt alig emlékeztek a részletekre. Pákay szerint ez az ügy nem büntetőjogi kategóriába tartozna, és abszolút túl lett dimenzionálva.

Semmi sincs ingyen

Micahel Turner saját védőbeszédében kifejtette, hogy nem ingyen utat ajánlottak a vevőknek, hanem lehetőséget egy promócióban való részvételre, és ennek feltételeit közölték is a vevőkkel. “Mindig olvasd el az apró betűs részt” - figyelmeztette utólag is a közönséget. McGoldrick a védőbeszédben azzal érvelt, hogy ha csaló lenne, akkor nem Magyarországra jött volna csalni, ahol nem ismeri se a nyelvet, se a szokásokat, se a törvényeket. Elmesélte, hogy négy embert tart fent (három lányát és a feleségét), és hogy korábban Jaguar-kereskedőként dolgozott, ahol az egyik sportkocsifajtából ő adott el a legtöbbet a válság közepén, még meg is jutalmazták, aztán egyszer csak jöttek a rendőrök, akik a Jaguar cég fejesei szeme láttára bilincsben vitték el.

Vállalják a felelősséget

Az ügyész szerint azért sántít, hogy a vádlottak a magyar munkatársaikra (ügyvédek, könyvelők) akarták hárítani a felelősséget, mert az ők a formaiságért felelősek, az adatokért a cégvezetők. Súlyosbító körülményként hozta fel a bűnhalmozatot, hogy nagyon sok ember volt érintett. Említette, hogy a magyar jogban a büntetéseknek prevenciós célja van, a speciális prevenció nevelő célzatú, a generális prevenció arra való, hogy a büntetés a társadalom többi tagját elrettentse az ilyesmi elkövetésétől. Szerinte itt mindkettőt figyelembe kell venni, ezért kért börtönbüntetést rájuk felfüggesztve. “Ideje felnőni, és önálló, felnőtt emberként vállalni a felelősséget, nem a papa mögé bújni” - intézte az ügyész bölcs szavait Michael Turner felé. Második atyjukként említett hazájukat, Angliát, amely valóban példásan a két vádlott mögé állt, a nagykövetség és több politikus is a segítségükre sietett. Szerinte Magyarországon is jó példa lehet, hogy a politikusok így kiálljanak a választópolgárokért, de a vádlottak ezért inkább hálát kell hogy érezzenek, mint sem büszkeséget.

A bíró szerint az ítélethez az is hozzá tartozik, hogy nem lehet elmenni az ügy társadalmi aspektusa mellet. Vétkesnek tartja abban a vádlottakat, hogy nem mérték fel az itteni piacot, és bizonyítottnak látta, hogy már az első hónapokban látszott, nem fog működni ez a modell, de a tevékenységet mégsem hagyták abba, sőt, a befolyt pénzekből ők mentek nyaralni. A bíró úgy látja, az első ügyfelek még nem, de a 2005 júniusától befizetők át lettek verve. A csődbe ment céget felszámolás nélkül hagyták itt, csupán egy üzenetet hagytak az itteni jogi képviselőnek, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket, de nem vállalták a személyes felelősséget.

A per azért is húzódott el a ennyire, mert a bizonyítás rendkívül nehéz volt, a nyelvi nehézségek, a sok érintett. Az is nehezítette, hogy miután csődbe mentek, és hazautaztak a vádlottak, az összes üzleti papírt egy irodában hagyták, de az iroda tulajdonosa megsemmisítette az iratokat, így azokat a bíróság nem tudta megvizsgálni. A bírónak pedig különösen nagy felelőssége volt, hiszen ez a nemzetközi visszhangú ügy országunk megítélését is befolyásolhatja.