Hány alpolgármester kell egy időkapszula becsavarásához?

Ha minden nyitóünnepség annyira bajjal járna, mint a Ferenciek tere és környéke rehabilitációjáé, a spanyolnátha már rég elvitte volna fél Budapestet, a város pedig romokban heverne. A 2014 tavaszán befejeződő, a környék közlekedését és arculatát teljesen átalakító 4,1 milliárdos nagyberuházás a lehető legbaljósabb jelekkel indult.

Először kiderült, hogy nem Tarlós István főpolgármester teszi le az alapkövet, hanem a helyettese. A helyszínen megtudtuk, hogy Rogán Antalt, a kerület első emberét  is nélkülözni kell, mert 40 fokos láz döntötte le a lábáról.

20 perc semmittevés után a Duna utcában a fesztiválokra méretezett, profin hangosított színpad és a repisátrak közt vacogó kéttucatnyi újságíró épp kezdett belemelegedni kedvenc önhergelő versengésébe, a kinek melyik politikusra kellett a legtöbbet, legrosszabb körülmények között várni-ba. Aztán szerencsére Puskás András, Belváros-Lipótváros alpolgármestere, majd Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes is felhasználóbarát, 2-2 perces rövid köszöntőt mondott.

A bajok ekkor kezdődtek, a csillogó fémkapszula, amivel a politikusok a jövőnek üzentek, nem akart bezáródni. Valószínűleg a helyettes polgármesterek is arra gondoltak, mekkora lesz a csalódottság 150 év múlva, amikor a mai pénzérmék, a régi aluljáró aláírt csempéje és a fotók mellett a kapszulából csak talajnedvességtől szétmállott napilapfoszlányok kerülnek elő, de akárhogy igyekeztek, a kapszulafedél mindig lelazult.

Átsétáltunk a kapszulára váró lyukhoz, ahol a kapszulaügyi referens hölgy egy szekuritisnek kinéző sötét kabátos férfit instruált – ők láthatóan jobban haladtak, mint a politikusok. A földbe vájt műanyag bödönbe viszont piár-okokból mégiscsak a két helyettesnek kellett bedobni a kapszulát, ami aztán odabent nagyot csörrenve ismét szétnyílt.

A kipiszkálás további megaláztatását elkerülendő ez volt az a pont, ahol a városatyák beletörődtek, hogy nem baj, ha az időkapszula a tárgyi emlékek mellett kicsit a korszellemet is megidézi majd, amikor előkerül.