Az ombudsman szerint jogsértő a közfoglalkoztatás rendszere

2012.12.27. 11:54
Az alapjogi biztos jelentése szerint a közfoglalkoztatók visszaélnek az erőfölényükkel, ami számtalan módon csorbítja az eleve hátrányos helyzetű közfoglalkoztatottak jogait.

Szabó Máté alapjogi biztos 2012-ben kilenc hónapon át vizsgálta a közfoglalkoztatásba bekerüléssel és az abból való kikerüléssel, a programok működésével, az adatkezeléssel és adminisztrációval, a programok ellenőrzésével és szakmai irányításával kapcsolatos alapvető alkotmányossági kérdéseket. Emellett a közfoglalkoztatottak bérezésével és a munkajogi garanciák hiányával kapcsolatos alapjogi problémákkal foglalkozott.

A vizsgálat a közfoglalkoztatottak alapjogait és a jogbiztonság követelményét sértő elemeket tárt fel. jelentésében az ombudsman egy sor intézkedés mielőbbi végrehajtását sürgeti az illetékes szakminisztériumoknál, hogy a szabályozásban és a gyakorlati működés során is megszűnjenek a problémák.

Szabó Máté 75 oldalas jelentése szerint a közfoglalkoztatottak halmozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel esetükben egyszerre jelenik meg a munkáltatók és a hatóság önkényes jogalkalmazásának lehetősége, amit további adminisztrációs problémák is súlyosbíthatnak. A biztos rámutatott, hogy a kiszolgáltatottság több szinten jelentkezik: kiszolgáltatott az, aki közfoglalkoztatottként dolgozik, de az is, aki nem tud bekerülni a közfoglalkoztatottak közé.

A közfoglalkoztatás nem öncél, hanem a foglalkoztatáspolitika egyik eszköze, amely megfelelő képzések nyújtásával elősegítheti, hogy a hátrányos helyzetben lévő munkavállalók visszatérhessenek az elsődleges munkaerő-piacra – áll a jelentésben. A biztos szerint lényeges, hogy a közfoglalkoztatottak jogai a szabályozásban és a mindennapi gyakorlatban is megfelelő védelemben részesüljenek. A közfoglalkoztatás terén az ombudsman szerint nem a hagyományos munkavállalói jogokat védő szabályok lebontása, hanem épp további garanciák beépítése az alkotmányos elvárás.

A vizsgálat a közfoglalkoztatásba bekerüléssel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy a rossz szociális helyzetben lévő álláskeresők szempontjai nehezen érvényesülnek. A közfoglalkoztatók eredendő erőfölénye, a pontos eljárási rend hiánya miatti kiszámíthatatlanság sérti a jogbiztonságot, akadályozza az esélyegyenlőség előmozdítását.

Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a kötelező heti bérkifizetés rendszerét valamennyi szereplő kifogásolja, és az több szempontból is aggályos. Az adminisztrációs problémák mellett a megélhetést megnehezítő hatása okán a szociális biztonsághoz való jogot, az életvezetésre hivatkozó indokolása miatt pedig az önrendelkezéshez való jogot is csorbítja.

A biztos szerint sérti az egyenlő bánásmód követelményét, hogy a szabadság kiadásával és mértékével kapcsolatos rendelkezések ésszerű indok nélkül különböznek a többi munkavállalóra érvényes garanciális szabályoktól. A jelentés kitér arra is, hogy diszkriminatív a minimálbértől eltérő kötelező közfoglalkoztatási bérminimumok előírása, ennek következtében pedig az ugyancsak alacsonyabb összegben meghatározott betegszabadság és táppénz is.

Az ombudsman jelentésében ismételten megfogalmazta a szociális segélyezés megvonásának két körülményével kapcsolatos aggályait is. Az egyik ilyen megállapítása az, hogy az emberi méltósághoz való jog védelme szempontjából elfogadhatatlan, ha valakit azért zárnak ki egy jogosultság igénybe vételéből, mert önhibáján kívül nem tudja teljesíteni az előírt 30 napos kereső tevékenységet.

Az alapvető jogok biztosa ennek kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy meg kell előzni tömegek kiesését a szociális ellátórendszerből, ezért kulcsfontosságú, hogy legyenek hozzáférhető alternatívák azok számára is, akiknek nem jut munkaalkalom sem a hagyományos, sem a közfoglalkoztatásban.

A szociális segélyezés „tiszta udvar, rendes ház” szabályával, azaz a lakókörnyezet ellenőrzésével összefüggésben az alapjogi biztos üdvözölte az emberi erőforrásért felelős miniszter válaszát. A tárcavezető jelezte, hogy egyetért azzal az ombudsmani megállapítással, hogy a lakókörnyezet ellenőrzése nem terjedhet ki a magánlakás belső rendjének ellenőrzésére.

Szabó Máté szerint ugyanakkor itt a szociális törvény módosításával kell egyértelművé tenni, hogy lakás vagy ház belsejét érintően nincs helye ellenőrzésnek, illetve jelentős költségigényű feladat e körben nem írható elő.