Alfréd
-7 °C
2 °C

13 milliárd elúszott, igazi felelős nincs

2013.01.14. 15:45 Módosítva: 2013-01-14 16:02:25
Négy gyanúsított, 13 milliárd forint kár - egyelőre ez a mérlege annak a zavaros bűnügynek, amelynek középpontjában egy 17 ezer négyzetméteres moszkvai ingatlan eladása áll. Az eladásról a végső döntést a Gyurcsány-kormány ülésén hozták, az ügyészség szerint azért, hogy a felelősséget terítsék. Az ügyben februárban fejeződik be a három éve indított nyomozás, valószínűleg utána sem derül ki, hogy miért és ki járt jól. Ahogy az sem világos, hogy az ügyben fő gyanúsítottá lett korábbi moszkvai nagykövet kinek az utasítására járt el.

Február elejére befejeződik az a három éve tartó nyomozás, amely a Gyurcsány-kormányhoz köthető egyik legzavarosabb ügyben, a moszkvai kereskedelmi képviselet eladása miatt indult. Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze az Indexnek azt mondta: az ügyészség az orosz hatóságoktól nyáron kapott több száz oldalnyi irat alapján készül az ügy lezárására. Információink szerint újabb bizonyítékok már nem várhatóak, így valószínűleg az előző kormány vezető politikusait sem fogják megvádolni a gyanú szerint az államnak 13 milliárd forint kárt okozó ügyben.

A moszkvai kereskedelmi képviselet az orosz kormánynegyedben közelében egy Lurdy Ház nagyságú épület, az ingatlan (amelyben még szálloda, étterem és mozi is működött) 1973-tól volt a magyar állam tulajdonában. A Gyurcsány-kormány 2005-ben döntött a komplexum eladása mellett, ezt azzal magyarázták, hogy a lerobbant állapotú épület fenntartása drága, ráadásul nincs is rá szükség. Az ingatlant 2008-ban adták el a luxemburgi hátterű Diamond Airnek, a cég Viktor Vekszelberg orosz oligarcha érdekeltségébe tartozott. Az eladás azért húzódott, mert csak az ingatlant csak az orosz kormány beleegyezésével lehetett eladni, ráadásul csak az épület volt magyar tulajdonban, az alatta lévő telek nem.

A politikusok megúszhatják

Az adásvétel ellentmondásaira 2009 szeptemberében az Állami Számvevőszék hívta fel a figyelmet, néhány hónappal később az ügyben hűtlen kezelés és magánokirat-hamisítás gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Központi Nyomozó Főügyészség. Nagyobb érdeklődés azóta kíséri az ingatlanügyet, hogy 2011 februárjában őrizetbe vették a történet néhány szereplőjét: Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) korábbi vezérigazgatóját, Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövetet, illetve Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium korábbi államtitkárát.



Az érintetteket később szabadlábra helyezték, negyedik szereplőként viszont meggyanúsították Császy Zsoltot, az MNV korábbi értékesítési igazgatóját. Az ingatlan eladása miatt még 2011-ben tanúként hallgatták ki a Gyurcsány-kormány egykori minisztereit, többek között Bajnai Gordon korábbi gazdasági és fejlesztési minisztert, az Együtt 2014 mozgalom egyik vezetőjét. Korábbi kormánytagokat, ismertebb szocialista politikusokat azonban nem gyanúsítottak meg az ügyben. A nyomozás részleteit ismerő egyik forrás ezt azzal magyarázta, hogy kizárólag azoknak a felelőssége állapítható meg, akiknek a neve szerepel az adásvételt előkészítő iratokon.

Az ingatlan eladásának története meglehetősen zavaros, évekig nem volt világos, hogy vételár részleteit milyen szerződésekre, megállapodásokra hivatkozva utalta át a luxemburgi cég. Ráadásul több állami intézmény (az épület tulajdonosa az MNV, használója a Külügyminisztérium volt) is érintett volt az ügyben, amelyek egymásnak ellentmondó információkat közöltek. A szálak felgöngyölítését a Külügyminisztérium, a Kormányzati Ellenőrzi Hivatal (Kehi) vizsgálati anyagai, illetve az oroszoktól jogsegély keretében érkező dokumentumok segítették. Megpróbáltuk összefoglalni történteket, illetve azokat a visszaéléseket, amelyek miatt várhatóan vádat emel az ügyészség.

Zavaros hónapok

Bár az épület eladásának előkészítése már 2005-ben indult, az események csak 2008 tavaszán pörögtek fel. Székely Árpád moszkvai magyar nagykövet március 14-én aláírta a Diamond Airrel az adásvételi szerződést, amelyre hivatkozva a vevő át is utalta a 3,5 milliárd forintos (21,3 millió dollár) vételárat az MNV-nek. Ezt a tényt azonban a kormány nem közölte a nyilvánossággal.

Ebben valószínűleg szerepet játszott, hogy két hónappal később, május 15-én a Külügy államtitkárai (Fekszi Márta és Faller Jenő) felháborodott hangvételű levelet írtak az MNV-t irányító Tátrainak. Ebben arról írnak, hogy a vételár hátrányos volt az állam számára, szerintük ugyanis az épület ennél jóval többet ért. Az államtitkárok értetlenkedtek azért is, hogy a nagykövet vajon milyen felhatalmazás alapján írta alá az adásvételi szerződést. A nyomozás során arra vontakozó adatot viszont nem találtak az ügyészség munkatársai, hogy a levél megérkezett volna az MNV-hez.

Az adásvételi szerződést a nyomozás során problémásnak találta az ügyészség is. Többek között azért, mert az eladást nem előzte meg semmiféle pályáztatás, ami a magyar jogszabályok szerint kötelező lett volna. Ráadásul az eladáshoz egy közel hároméves értékbecslést használtak fel, magyarán így nem vették figyelembe az ingatlanpicai változásokat, illetve az árfolyamingadozást. Az ügyészség szerint az államtitkárok levele felvetette a hűtlen kezelés gyanúját.

Újra nekifutnak

Ezeket az aggályokat 2008-ban nyilván érzékelte a kormányzat is, ezért úgy döntöttek, hogy újra nekifutnak az eljárásnak. A korábban a sajtóban megjelent, és az ügyészég által megismert belső kormányzati levelezésekből az derült ki, hogy az ügy szereplői (a külügy és az MNV akkori tisztviselői) úgy viselkedtek, mintha a márciusi szerződést meg se kötötték volna. Erre a későbbi hivatalos dokumentumokban nem tettek semmiféle utalást.

Az ügyészség szerint az ügy következő fordulópontja a 2008. június 10-11-i Dobogókőn megtartott kormányülés volt. Az ülésen készült összefoglaló szerint ekkor a kormány úgy döntött, hogy eladja (az akkor már egyszer eladott) moszkvai ingatlant. Az ügyészség gyanúja szerint a felelősség szétterítése miatt hozhatták szóba az ügyet a kormányülésen, amelyen részt vett többek között Fekszi Márta is. A márciusi ügylet lebonyolítói tisztában lehettek azzal, hogy az értékesítés során szabálytalanságok történtek, a felelősséget úgy próbálták szétkenni, hogy a témát bevitték a kormány elé. (Az ügyészég később az itt elhangzottak miatt hallgatta ki a Gyurcsány-kormány korábbi minisztereit, köztük Bajnait.)

Ezt követően, 2008 július 30-án a kormány újrakezdte az eljárást: az MNV döntéshozó testülete ekkor járult hozzá ahhoz, hogy zártkörű pályázatot írjanak ki az épület eladásáról. Három céget hívtak meg a pályázatra, közülük azt a Diamond Airt is, amely néhány hónappal korábban már átutalta a vételárat. A győztes a luxemburgi cég lett, a vételár pedig megegyezett a korábbi összeggel, az erről szóló szerződést 2008 november 5-én írták alá.

Ki mit csinált?

A szerződéseket aláíró Székely Árpád korábbi nagykövetet hűtlen kezeléssel gyanúsítják, az ügyészség szerint a nagykövetnek szerepe volt abban, hogy áron alul adták el az ingatlant. Az ügyészség korábban arról beszélt, hogy egy szabályos eladással 6 milliárd forinttal többet kaphatott volna az állam. Az orosz hatóságoktól kapott dokumentumok alapján azonban már azt állítják: 12-13 milliárd forinttal többért lehetett volna értékesíteni az ingatlant.

Ezt arra hivatkozva állították, hogy a Diamond Air a magyar kormánnyal megkötött második szerződése után egy hónappal az orosz regionális fejlesztési minisztériumnak adta el az ingatlant. A tranzakció előtt készült orosz értékbecslés 108 millió dollárban (16-17 milliárd forintban) határozta meg az épület piaci értékét. Az orosz regiális fejlesztési minisztérium végül 116 millió dolláért (3,5 milliárd rubel) adott érte. Az orosz hatóságoktól kapott, 2011-es keltezésű iratok szerint egyébként az épület üresen áll.

Korábban hűtlen kezeléssel gyanúsították meg Fekszit, Tátrait és Császyt is, esetükben az ügyészség január elején bűnpártolásra enyhítette a gyanúsítást. A bűnpártolást a gyanú szerint azzal követték el, hogy a 2008. novemberi szerződés előkészítésével utólag lepapírozták a 2008. márciusi jogszerűtlen eladást.

Információink szerint ehhez a fő bizonyítékot az ingatlan moszkvai tulajdonlapja szolgáltatta, ezen az olvasható, hogy a Diamond Air tulajdonjogát 2008 áprilisában jegyezték be. Az orosz iratok sehol nem hivatkoznak a 2008. novemberi szerződésre, ezt kizárólag az MNV vette figyelembe a pénz elszámolásánál. Fekszi, Tátrai és Császy esetében nem áll meg a hűtlen kezelés gyanúja, csupán az, hogy nehezítették az ügy előzményeinek felderítését, valamint lehetetlenné tették az eredti állapot visszaállítását.

A legmagasabb szint

Információink szerint azt viszont továbbra sem tudja az ügyészség, hogy mi állhatott az ügy hátterében, miért érhette meg áron alul eladni az ingatlant. Így azoknak a kormányváltás előtt hangoztatott pletykáknak sem tudtak utánajárni, hogy elképzelhető-e, hogy valójában drágábban adták el az épületet, a befolyó pénzt pedig burkolt pártfinanszírozásra fordították. Fekszi december végén az ügy hátteréről a Magyar Nemzetnek annyit mondta: az ingatlan eladását a legmagasabb szintről irányíthatták. Kiváncsaik voltunk, hogy Fekszi mire gondolhatott, az államtitkár megkeresésünkre azt felelte: nem kíván nyilatkozni.



Meglehetősen kicsi annak az esélye annak is, hogy a magyar állam megpróbálja visszakövetelni az ingatlant, a vevő ugyanis szinte azonnal továbbértékesítette azt. A szerződések szerint a vitás kérdések esetén választott orosz bíróság járna el az ügyben, ami vélhetőn ugyancsak nem lenne kedvező a magyar fél számára. Szerdán megszólalt az ügyben Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára is, aki azt mondta: fontos, hogy mindent kiderítsenek az ügyről, mert az szerinte lejárathatja Magyarországot Oroszország előtt.

A főszereplők:

Székely Árpád moszkvai nagykövet 2005. augusztus és 2008 novembere között, később a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Trigránit oroszországi igazgatója. Székely 2009 végén azt nyilatkozta: kiküldetése részleteiről Gyurcsány Ferenc kormányfő tájékoztatta. Mindkét adásvételi szerződést ő írta alá. Korábbi nyilatkozataiban azt mondta: az épületet csak az orosz kormány jóváhagyásával lehetett eladni, a vevőt az oroszok választották ki, a magyar kormánynak ebbe semmilyen beleszólása nem volt. Székely tagadta, hogy visszaélés történt volna, szerinte azért készült több adásvételi szerződés, mert a kormányzaton belül nem működött a kommunikáció, de mindkét szerződés aláírásához rendelkezett kormányzati felhatalmazással.

„Viszontlátásra” – mindössze ennyit mondott az Indexnek a volt a nagykövet, amikor szerdán elértük telefonon.

Fekszi Márta: a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára, majd kabinetfőnöke. A moszkvai ingatlanügy kirobbanása után az ENSZ nagykövet lett, New Yorkból a 2010-es kormányváltás után hívták haza. Ellentmondásos a szerepe az ingatlanügyben, a kormányzati belső levelezésekből az derül ki, hogy az ügy részleteit alaposan ismerte: tartotta a kapcsolatot a nagykövettel, illetve az eladás engedélyezéséről több levelet váltott az MNV vezetőivel és a Pénzügyminisztériummal. Az egyik aláírója viszont annak a belső levélnek, amely felvetette a hűtlen kezelés gyanúját.

„Nem nyilatkozom” – mondta szerdán, amikor megkerestük, majd megköszönte a megszólalási lehetőséget.

Tátrai Miklós: az MNV korábbi vezérigazgatója, előtte pénzügyminisztériumi államtitkár Veres János mellett. A sukorói telekcsere ügyében szintén meggyanúsították. Az MNV éléről Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere menesztette. Tátra neve az ingatlaneladásról szóló belső kormányzati levelezésekben 2008. márciusa után bukkan fel, szerinte az épület eladása szabályos volt. A Tátrai mellett dolgozó MNV-s források korábban arról beszéltek, hogy fogalmuk sem volt, 2008 tavaszán a Daimond Air, miért utalt át nekik 4 milliárd forintot, csupán folyosói pletykákból sejtették, hogy miről lehet szó. Az MNV-sek azt is állították, hogy nem kapták meg a külügyi államtitkárok felelősségre vonó levelét.

Tátrait korábbi telefonszámán nem sikerült elérnünk.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!