Zsuzsanna
-2 °C
13 °C

A TASZ nem grundháborúzik Tomcattal

2013.01.16. 11:09
Januártól Tóth Gábor Attila (42) áll a Társaság a Szabadságjogokért élén. Az alkotmányjogász a diáktüntetéseken keresztül a jogvédő szervezettel a fiatalabb korosztályok felé nyitna. Az AB döntései szerinte azt mutatják, hogy az alkotmánybírák nem az őket megválasztó hatalom bábjai, a testület pedig választóvonalhoz ért. Nem valószínű, hogy a TASZ ma is elvállalná Orbán Viktor jogi képviseletét.

Az elmúlt években a TASZ talán legfontosabb újítása a roma program indítása volt, ami aztán konfliktusok forrása is lett. Mi a véleménye erről a programról?

Új helyzet, hogy Magyarországon nemcsak diszkriminatív attitűdök figyelhetők meg a romákkal szemben, hanem mindez egy sorozatgyilkossággá fajult, és a hivatalos politika részévé is vált. Ez először önkormányzati szinten jelentkezett, erre példa a monoki modell, ami aztán országos szintű lett. A TASZ ezért létrehozott egy roma programot, ami bátor és nemzetközi  színtéren is egyedülálló elemekből állt. Az első évek tapasztalatai alapján most át kell gondolnunk, milyen hangsúlyokkal folytatjuk tovább.

Nehezíti a dolgot, hogy ezen a téren a konzekvens álláspont népszerűtlen. Sokan azért támadják a TASZ-t, mert messzemenően védi a romák jogait, mások meg azért értetlenkednek, mert a rasszista beszéd szűkre szabott korlátozását pártolja. Mindez szilárd elvi alapokat és jó kommunikációt igényel. Szerintem a TASZ-nak úgy kell megszólalnia a Bayer- és a Tomcat-féle ügyekben, hogy nem ezekkel a figurákkal és követőikkel bonyolódik egy rosszabbfajta grundháborúba. Hanem a rendőrséggel indokolt konfrontálódnia, ha nem védi meg a romákat a zaklató vagy erőszakos csoportosulásokkal szemben, és azokkal az intézményekkel, amelyek nem biztosítják az egyenlő bánásmódhoz való jogukat.

2007-ben a TASZ elvállalta Orbán Viktor jogi képviseletét, amikor a Petrétei-vezette rendvédelmi minisztérium beperelte, kifogásolva Orbán állítását, hogy a rendőrség 2006. október 23-án politikai utasítást hajtott végre az állampolgárokkal szemben. Orbánnak a perhez nyilvánvalóan nem volt szüksége a TASZ-ra, inkább provokálni akarta a szervezetet. Hogyan lehet ilyenkor kimaradni a politika játszmáiból?

Amennyire tudom, abban az időben nagy vita volt a TASZ-on belül, hogy elvállalja-e vagy nem. Én az AB-n dolgoztam, teljesen kimaradtam ebből. De ez fontos kérdés, mert rávilágít arra a problémára, hogy hol helyezkedik el a TASZ a politikai spektrumon, vagy mi a viszonya a politikához.

És hol helyezkedik el?

A TASZ a szűk értelemben vett politika kritikusa, és ebből a szempontból a bizonyítványa igen jó, mert minden kormányzatot, függetlenül attól hogy balos vagy jobbos, az alapjogi mércékhez igazított bírálatban és ösztönzésben részesített. Az közismert, hogy nagyon rossznak tartjuk a mostani kormány emberi jogi teljesítményét. Ma már kevesen emlékeznek rá, de úgy kezdtük, hogy Kuncze Gábor volt a belügyminiszter, és néhány ügyben az ő rendőrségi politikáját kritizáltuk. 2006-ban, bár a TASZ fennhangon elítélte a rendbontásokat, a széles értelemben vett gyülekezési szabadságot próbálta megvédeni az önkényes korlátozásoktól, és fellépett a rendőri brutalitással szemben. Akkor a TASZ-nak a baloldali közvélemény egy részével volt konfliktusa. A Bajnai-kormány idején a TASZ komoly tétre menő információszabadság-pereket kezdeményezett. Ilyen szempontból szerintem jó a mérlegünk.

De ez nem jelenti azt, hogy a TASZ álláspontjainak egy jelentős része ne lenne értelmezhető, elhelyezhető a politikai spektrumon.

Vannak társadalompolitikai kérdések, amelyekben a TASZ álláspontja a társadalmi konzervatívokétól távol, a liberálisokéhoz közel esik. Ide tartozik az abortusz, az eutanázia és a melegházasság. Ebben a TASZ nem találhat középutas megoldást, a legjobb meggyőződése szerint alakítja saját politikáját.

Visszatérve, jó döntés volt elvállalni Orbánt?

Annak idején az első megérzésem azt súgta, hogy rendben van, de később már nem voltam ebben biztos.

Ha most érkezne egy ilyen kérés, milyen szempontokat mérlegelne a TASZ?

Az első szűrő az, hogy van-e az ügyben stratégiai, alapjogi kérdés. Ha nem kell a politikai közbeszéd szabadságát, azaz alapjogi szempontból fontos ügyet bíróságon megvédeni, akkor nincs miről beszélnünk. Ha az ügynek komoly alapjogi tétje van, akkor mérlegelnünk kell, hogy a panaszosunk jogi és társadalmi helyzetéből adódóan könnyen tudja-e saját érdekeit érvényesíteni, vagy segítségre szorul. És végül meg kell néznünk, hogy a politikai erőtérben nem akarnak-e bennünket eszközként használni. Ha arra jutunk, hogy igen, akkor, azt hiszem, a kérést udvariasan el kell hárítanunk.

Hogyan hatott a közjogi átalakulás a TASZ-ra?

Az ország alkotmányos környezetének változásaihoz a TASZ-nak viszonyulnia kell, és ebből a szempontból a TASZ most nehezebb helyzetben van, mint 2010 előtt. Akkor alkotmányos demokráciában éltünk, ahol az alkotmány mindenkinek egyenlően biztosította a jogait, és a TASZ klasszikus watchdog(őrkutya)-szerepben volt, a jogállamot a saját elveivel szembesítve. Most nem ilyen egyértelmű a helyzet, Magyarország a demokrácia és az autoriter rezsim között lavíroz, az Alaptörvényről nem lehet kijelenteni, hogy a politikai közösséget egyesítő, és az alapjogokat megfelelően védő dokumentum. Részben demokratikus, részben antidemokratikus normákból áll, és ezért nehezebb hivatkozni rá.

Igényel az új helyzet új stratégiát?

Kezdem a napi ügyeinkkel. Sok olyan TASZ-program van, ahol a fiatalok jogi helyzetére kell valahogy reflektálnunk. Korábban reménytelennek tűnt, hogy 15-16 éveseknek arról beszéljünk, hogy az alapvető jogok nem az állam adományai, hanem emberi mivoltunk alapján illetnek meg. Most úgy alakult a közélet, hogy az ő számukra is tétje lett az alapjogoknak. Ezért azt lehet mondani, hogy most a TASZ az iskolásoktól az aggastyánokig tudja megszólítani az embereket, és tud figyelni jogaik érvényesülésére.

Milyen területekre gondol?

Evidensen a gyülekezési jogra, mivel a középiskolások és az egyetemisták számára a politikai véleménynyilvánítás húsbavágó üggyé vált, sorra jönnek a megkeresések, hogy mit szabad és mit nem. Aztán ott a közoktatás területe, ahol felmerül az adatvédelem kérdése, hogy a diákokról és szüleikről milyen adatokat lehet gyűjteni, valamint a lelkiismereti szabadság kérdése, ami a hitoktatás megjelenésével még élesebbé fog válni. A TASZ számára itt feladatok sokasága nyílik.

Kicsit líraian fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a TASZ zászlóján a szabadság és a szerelem van. A TASZ-nál a szabadság egyebek mellett a szabad közélet biztosítását jelenti, a szólásszabadságtól a választójogig. A szerelem nem a hitvesi értelemben jelszó, ahogy Petőfinél, és nem az egyenjogúság nélküli értelemben, ahogy Don Juannál. Abban az értelemben lehet jelszó, hogy az állam tartsa tiszteletben az etikai meggyőződések és életmódok sokféleségét. Hogy az állam vegye tudomásul, hogy a család szociológiai értelemben nagyon heterogén dolog, ezért a jogi szabályozása ne legyen diszkriminatív. Hogy mindenki azzal élhessen együtt, akivel akar, akit szeret.

Említette az aggastyánokat. Ők hogy jönnek a képbe?

Brutális alapjogi sérelmek figyelhetők meg, akár a kórházak leépülésére, akár az idősotthonokra, akár a fogyatékosok ellátóhelyeire gondolunk. A források szűkössége nem lehet magyarázat az emberi méltóság megsértésére. Hogy valaki ruhátlanul vár a sorára a folyosón, hogy az embereket az elfekvőkben meghalasztják, hogy nélkülözhetetlen kezeléseket vonnak meg önkényesen, ezek nem igazolhatók forráskivonásokkal. Itt a TASZ-nak komoly feladatai vannak. Korábban azt gondoltam, hogy a gyors modernizálódás miatt leginkább az új géntechnikai kihívások emberi jogi vetületével kell majd foglalkozni, de ma nem ez a helyzet.

Idei első álláspontjában a TASZ elégedettségét fejezte ki a regisztrációt megsemmisítő alkotmánybírósági döntés miatt, ugyanakkor ismét felhívta a figyelmet az Alaptörvény hiányosságaira. Nem tart attól, hogy amikor az AB az Alaptörvényre hivatkozva megsemmisít egy jogszabályt, azzal magát az Alaptörvényt legitimálja?

Ami a konkrét döntést illeti, teljesen egyetértünk az Alkotmánybírósággal: a regisztráció szükségtelenül korlátozta a választójog gyakorlását. A döntés azonban azt a logikát követte, hogy az Alaptörvény egy koherens, egységes rendszer, amit az AB-nek feltétlenül védenie kell. Itt vagyunk mi kritikusak: mi azt állítjuk, hogy az Alaptörvény nem egységes, mert vannak benne demokratikus és súlyosan antidemokratikus szabályok és elvek. Nagyon sokszor halljuk, hogy az Alaptörvény azért többé-kevésbé megfelel a nemzetközi sztenderdeknek. Mi úgy tartjuk, hogy inkább kevésbé. Erre számos olyan példa van, ami egybevág a napi tapasztalatokkal. A különféle világnézetek, vallások és életmódok közötti különbségtétel, ami a törvényhozást és a kormányzati politikát jellemzi, tetten érhető az Alaptörvényben. A megalázó közmunkaprogramnak is ott van megágyazva. A Magyar Művészeti Akadémia intézményesítése is az Alaptörvényhez kötődik, és arra is van alkotmányos passzus, hogy az uborkatolvajnál többre lehet értékelni az uborkát.

Mit tud kezdeni az AB ezekkel a problémás elemekkel?

A TASZ álláspontja egyrészt az, hogy amikor egy nehéz eset kapcsán az AB-nak választania kell, hogy az egymásnak ellentmondó vagy széttartó rendelkezések közül melyiket preferálja, akkor először be kell látnia, hogy az Alaptörvényt belső konfliktusok terhelik. A választáshoz az AB-nak tartalmi mérlegelést kell végeznie, a nemzetközi sztenderdeknek és a korábbi alkotmányos gyakorlat legjobb precedenseinek megfelelő irányba kell vinni a döntést.

A másik dilemma az, hogy amikor a parlament módosítani akarja az alkotmány szövegét, mekkora az AB mozgástere. A mai magyar alkotmánybírósági gyakorlat ott tart, hogy ha eljárásilag hibás az alkotmányozás, akkor az AB ezt megállapíthatja, és akkor közjogi érvénytelenség miatt a módosítás nem válik az Alaptörvény részévé. Mi viszont azt mondjuk, hogy az AB-nak tartalmilag is mérlegelni kell a módosítást, és be kell látnia, hogy létezhetnek olyan változtatások, amelyek szétfeszítik az alkotmányos konstrukciót. Ha súlyosan antidemokratikus elemek kerülnének bele, az AB mondhatná, hogy tartalmi okból alkotmányellenes a módosítás.

De ez szembe menne az eddigi dogmatikával, mely szerint az AB nem vizsgálhatja a módosításokat tartalmi szempontból.

Az AB a határán van annak, hogy változtasson az eddigi dogmatikán. A testület a deklarációk szintjén még úgy tesz, mint aki nem végez tartalmi vizsgálatot. De be kell látnunk, hogy amikor decemberben azt vizsgálta, hogy mi átmeneti és mi nem, az már vastagon tartalmi mérlegelés volt.

Hogyan lehet az alkotmányosság tartalmi kérdését jobban szemléltetni?

Mondok két abszurd példát. Képzeljük el, hogy az alkotmányozó hatalom beiktatná az Alaptörvénybe, hogy a roma diákokat szegregáltan kell tanítani. Vagy egyenesen azt mondaná, hogy nem négy, hanem húszévente vannak választások. Annak, hogy egy ilyen módosítás átmenjen, persze politikai akadályai is lennének, de ha ezeket legyűrnék, az Alkotmánybíróság szerintem értelmesen állíthatná, hogy a módosítás szétveti az egész alkotmányos konstrukciót, és sérti a nemzetközi emberi jogi minimumelvárásokat, ezért nem válhat az Alaptörvény részévé.

Az AB decemberi és januári döntésében sokak szerint nagy szerepe volt Sólyom László őszi megnyilvánulásainak, amikor a volt államfő lényegében az AB kiüresedésének veszélyét vázolta fel.

Sólyom Lászlónak AB-elnökként és köztársasági elnökként az volt az álláspontja, hogy az AB-nek az alkotmánymódosításokra nézve eljárási kontrollja van csak, de tartalmi nincs. 2010-ben hétről hétre módosították a régi alkotmányt, elég csak az AB-hatáskörével, a tagjainak választásával, a véleményszabadsággal, a visszamenőleges adóztatással, a bíróságokkal kapcsolatos döntésekre gondolni. Ezek többsége szembe ment az akkori alapkonstrukcióval. Sólyom elnökként ezt néhányszor kifogásolta, de nem élt az alkotmányossági vétó eszközével, csak a politikaival, arra hivatkozva, hogy az AB úgysem vizsgálhatná tartalmi szempontból a módosításokat.

Aztán 2012-ben konzervatív oldalon ő volt az első a nyilvánosságban, aki túllépett ezen, és azt mondta, hogy igenis be kell látni, hogy az alkotmány normái között vannak szintkülönbségek. Hogy az alkotmányt védeni kell az oda sehogyan sem illő módosításoktól. A legutóbbi cikkében, igaz, hogy még csak az átmenetinek álcázott rendelkezésekkel összefüggésben, de már elfogadhatónak nevezte a tartalmi felülvizsgálatot. Jó lett volna, ha ezt már 2010-ben is kimondja, mert akkor nem biztos, hogy ilyen simán és ilyen tartalommal ment volna át az Alaptörvény.

Vagyis a TASZ Sólyom László mostani álláspontjával ért egyet?

Igen, a mostanival, és nem a 2010-es államfői felfogásával.

Van annak realitása, hogy az AB a mostani politikai környezetben eltérjen az eddigi gyakorlattól, és a törzsszöveg módosításait nyíltan tartalmi szempontból kezdje vizsgálni?

A december végi és a januári döntés előkészítette ezt. Az, hogy az AB túllép-e a saját maga állította határon, azon is múlik, hogy a koalíció érez-e még annyi politikai erőt, hogy átnyomjon ilyen irányú alkotmánymódosításokat. A regisztráció kapcsán letettek erről, de egy csomó kérdés még nyitott. Ilyen a hajléktalanok ügye, vagy az átmeneti rendelkezésekből kiszedett szabályok: az egyházi státusz parlamenti adományozása, az OBH-elnök bíróságkijelölési joga – ezeknek most nincs alkotmányos alapja. Ha fenn akarják tartani a rendszert, akkor ezeket bele kell tenniük az Alaptörvénybe. Ha beleteszik, akkor az lesz a következő kérdés, hogy az AB akkori többsége hogy viszonyul ehhez.

A tavasszal érkező bírókkal még egyoldalúbb lehet a testület.

Arra azért érdemes emlékezni, hogy már 2010-ben is a korábbi ellenzék által jelölt bírák voltak többségben, ami azonban egy legitim többség volt. Aztán a Fidesz első dolga volt, hogy a paritásos bizottság megszüntetésével felborítsa a demokratikus eljárásrend kereteit. Később egyedül választott meg hét bírót. Ez meg is látszott az ítélkezésen, de nem volt elég ahhoz, hogy kritikátlan szolgává tegye a testületet. Az alkotmánybírákat nem szabad egytől egyig bábunak tekinteni, még az újonnan választottakat sem, mert megváltozhat a viszonyuk az Alaptörvényhez. Ez következhet szakmai tisztességből, egyéni ambícióból. És ahogy változik a politikai klíma, az kihat a bíróság működésére is.

Visszatérve a TASZ-ra, az év eleje óta vezeti a szervezetet. Hogyan látja az eddigi munkát?

Decemberben, a TASZ 18-ik születésnapi rendezvényén két dolgot mondtam el. Hogy hazatérek a TASZ-ba, mert alapító vagyok, egyetemistaként taszosként kezdtem a jogászi ügyködésemet, és sokkal inkább itt, mint a jogi karon tanultam meg, hogy mik az emberi jogok, mi az alkotmányosság. Részt vettem az alapító programok kidolgozásában, ami Fridli Judit nevéhez kötődik. Ezt követte Dénes Balázs elnöksége, aki nemzetközileg is jól csengő branddé tette a TASZ-t.

Hogyan tovább?

Két pillérre tudunk támaszkodni: az első elnökség által megalapozott elvi programokra, és a hírnévre, ami a TASZ-t itthon és külföldön is övezi. A harmadik elnökség alatt a kettőt lehet ötvözni, elsőrangú szakmai álláspont képviseletét a bíróságokon, a törvényhozási vitákban és a nyilvánosság felé úgy, hogy az sokak számára elérhető, megérthető és elfogadható legyen.

Min változtatna?

Szeretném, ha minden programunkban teret nyerne, hogy a gyors reagáláson túl megalapozottan kezdeményezünk is. A 90-es évek közepén a TASZ egyedülálló szerepet játszott annak tudatosításában, hogy a betegeknek alapvető joguk van a beleegyezéshez, a tájékoztatáshoz, és ezt törvényben kell elismerni. Annak a szemléletnek a megjelenítésében is úttörők voltunk, hogy a drogpolitikát ne a kriminalizáció, hanem az ártalomcsökkentés határozza meg, vagy hogy az információszabadság terén milyen perlési technikákat lehet bevezetni. Most ismét az a cél, hogy jogfejlesztő programjaink átgondolt innovációval álljanak elő. Az ehhez szükséges források megszerzésében, munkaszervezésben és médiamegoldásokban Darányi András segít ügyvezető igazgatóként.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!