Eszter, Eliza
11 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

Nevelőszülőket toboroznak Budapesten

2013.01.18. 11:53
300 családjából kiemelt gyermeket szeretne nevelőszülőknél elhelyezni a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Budapesten. A több lépcsőben kiválasztott nevelőszülőknek egy ingyenes tanfolyamon kell részt venniük, a kampányt az állam is támogatja. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a gyerekeknek jobb esélyük lehet egy sikeres életre, ha családban nőnek fel.

„A leghatékonyabb családpótló közeg maga a család” – állítja Kothencz János, aki maga is állami gondozásban nőtt fel, ma pedig a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató vezetőjeként, valamint a Szeged-Csanádi Egyházmegye gyermek- és ifjúságvédelmi főigazgatójaként dolgozik.

Ma Magyarországon körülbelül 23 ezer gyermek él állami intézményben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a családban nevelkedett fiatalok jóval kisebb eséllyel kallódnak el, mint intézetben felnőtt társaik. A Kothencz szervezete az Ágota Alapítvánnyal közösen fél éve egy kísérleti programot indított a Dél-Alföldön, hogy a családba fogadás intézményét népszerűsítse. Kampányuk fő célja az volt, hogy megértessék a családokkal, hogy ezek a gyerekek „semmivel sem jobbak, rosszabbak vagy akármilyenebbek, mint bárki másnak a saját gyermeke vagy unokája”. Ráadásul a családból kiemelt gyerekeket rendszerint olyan traumák érik, amiknek a feldolgozásához segítségre és biztonságos környezetre van szükségük.

A Csongrád- és Bács-Kiskun megyében elindított féléves program tapasztalatai pozitívak voltak, a nevelőszülőnek jelentkezők aránya a főigazgató szavai szerint „monumentális nagyságrenddel”, az előző év átlagának négyszeresére emelkedett. A siker hatására elhatározták, hogy az egész országra kiterjesztik programjukat – jelenleg az előbb említett dél-alföldi megyéken kívül Jász-Nagykun-Szolnok megyében vannak jelen, és a fővárosban is megkezdik tevékenységüket.

szt

Többlépcsős felvételi

A nevelőszülőség olyan vállalás, amit mindkét félnek alaposan mérlegelnie kell. A procedúra úgy kezdődik, hogy az érdeklődők felveszik a kapcsolatot a toborzást szervező szolgálattal, akik tájékoztatják őket a vállalás tartalmáról, feltételeiről. Amennyiben a szándék komoly, akkor a (legtöbbször telefonos) felvilágosítási szakasz után egy személyes meghallgatás következik, ahol szakértők – egy gyermekvédelmi szakember, a nevelőszülői hálózat vezetője és egy szakpszichológus – jelenlétében mérik fel a jelentkezők alkalmasságát. Ezeken a meghallgatásokon néha a szervezet más vezetői is – például a gazdasági-, vagy a koordinációs igazgatóhelyettes – is részt vesznek.

A jelentkezőket akár már ebben a fázisban elutasíthatják, ha valamilyen aggasztó körülmény merül fel. Ilyenkor általában a „nevelőszülői hivatás vállalását nem javasoljuk” az elbocsátó üzenet, igyekeznek senkit nem megsérteni.

Zsolt és Eszter

Csaplár Zsolt (48) és felesége, Eszter (47) a meghallgatáson ideális jelölteknek tűntek. Mindketten sok gyerekes családban nőttek fel, és maguk is több gyereket szerettek volna, de végül csak egy jött össze. Hat éves kisfiuk is vágyik egy testvérre, a tavaly elkészült ötszobás házukban pedig bőven van hely arra, hogy befogadjanak még egy gyereket. Többet nem szeretnének, mert nem akarják túlvállalni magukat.

A pár mindkét tagja dolgozott a gyermekvédelemben (Eszter jelenleg bölcsődei nevelőnő), ezért jó rálátásuk van mind az intézeti, mind a családban való nevelés előnyeire és hátrányaira, és egységesen úgy vélik: „a gyereknek családban a helye”. Állításuk szerint a nevelőszülőséghez „lelkileg is megvan a háttér”, illetve a rokonok is természetesnek vették, hogy ebben gondolkodnak, mivel „minden irányban katolikus család vagyunk” – mondta a férfi.

Ez azonban nem elvárás, annak ellenére, hogy a katolikus egyház által szervezett programról van szó. A főigazgató elmondása szerint a nevelőszülők kiválasztásának – bizonyos, például az életkorra vonatkozó jogszabályi megkötésektől eltekintve – legfontosabb kritériuma a jó szándék. Így például egyedülállók is jelentkezhetnek „nemtől, vallástól, ideológia, pártbeli hovatartozástól függetlenül”. Kothencz úgy látja, „semmiféle relevanciája nincs annak, hogy valaki római katolikusnak van-e keresztelve vagy buddhistának, a lényeg az, hogy gondozni tudjon egy gyermeket, és hogy az a gyermek biztonságban érezhesse magát”.

Ha a meghallgatáson elhangzottakkal mindkét fél elégedett, akkor a következő lépés az, hogy a leendő nevelőszülőkhöz kimegy egy pszichológus, aki a személyes alkalmasságukat méri fel. Ha ezen a próbán megfelelnek, akkor még egy nevelőszülői tanácsadó is meglátogatja őket, aki környezettanulmányt készít a gyerek(ek) elhelyezésének feltételeiről. Ha itt is zöld utat kapnak, akkor jöhet a felkészítés. A szakemberek tapasztalatai szerint az egész folyamat körülbelül két hónapot vesz igénybe, de az, hogy mikor kerül gyerek a családba, attól is függ, hogy „mikor esik be a rendszerbe” olyan gyerek, akinek az igényeit épp az adott nevelőszülők tudják leginkább kiszolgálni.

Hivatás, nem megélhetés

Ha a jelentkező sikeresen vette az előbbi akadályokat, akkor részt kell vennie egy 60 órás tanfolyamon, ami felkészíti a hivatás gyakorlására. A tanfolyam két részből áll: van egy 28 órás „döntés-előkészítő tréning”, ami a hivatás gyakorlásával kapcsolatos felelősségvállalásról szól, majd ezt követi egy 32 órás „konkrét tréning”, ami a felmerülő jogi, egészségügyi, pedagógiai és pszichológiai kérdések megválaszolására készíti fel a leendő nevelőszülőket. A tanfolyam körülbelül 40-50 ezer forintba kerülne, de ezt most a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató a minisztérium támogatásával átvállalja.

A tanfolyam akkor indul, ha legalább 30-35 család összegyűlik, ugyanis ennyien kellenek egy új nevelőszülői körzet létrehozásához. Minden jel arra utal, hogy ezzel Budapesten nem lesz probléma: Pósáné András Kata elmondása szerint az EMMI tíz tanfolyamot szeretne indítani a fővárosban. Összesen 300 gyermeket szeretnének elhelyezni, ehhez körülbelül 80-100 nevelőszülőre vagy párra lesz szükségük.

A tanfolyam elvégzése után kezdődhet az engedélyeztetési eljárás a gyámhivatalnál, ezután válhat valaki nevelőszülővé. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálat ezután is nyomon követi a nevelőszülők tevékenységét, három hetente meglátogatja őket egy tanácsadójuk, aki „minden szakmai és emberi segítséget biztosít nekik”. A nevelőszülők munkáját a gyámhivatal is ellenőrzi: harminc nappal a gyermek családhoz kerülése után felülvizsgálják, hogy indokolt-e az elhelyezés (az ellenőrzés ideje hatvan napra kitolható). Amennyiben mindent rendben találnak, és időközben nem jelentkezik olyan családtag, aki vállalná a gyerek nevelését, akkor lép életbe az „átmeneti nevelés” fázisa. Ezután három év alatti gyermek esetén félévente, egyébként pedig évente vizsgálják felül, hogy jó helyen van-e a gyerek.

A nevelőszülők az 1997. évi gyermekvédelmi törvényben előírtak szerint anyagi támogatásban is részesülnek, ez alapállásban a mindenkori öregségi nyugdíj minimális összegének 120 százaléka (tavaly 34 200 forint volt), speciális szükségletű gyerekek esetén pedig ennél némivel magasabb összeg. Ezen kívül a gyerekek ruházatára, tankönyveire, költőpénzére, a lakásfenntartás megnövekedett költségeinek fedezésére is biztosítanak ellátmányt, amelynek összege az éves nevelési díj egynegyede, valamint a nevelőszülők családi pótlékra is jogosultak. Mindent összevetve a szakemberek tapasztalatai szerint ez körülbelül havi hetvenezer forintot jelent (az intézeti ellátás ennél többe kerül). Kothencz János hangsúlyozta, ez „nem egy akkora összeg, amiből minden optimalizálható”, de nagyjából lefedi a szükségleteket. Éppen ezért félrevezető az az álláspont, miszerint ez egy „állás” lenne, a nevelőszülőség sokkal inkább társadalmi hivatás, amely legtöbbször plusz áldozatvállalással jár a családok részéről.

A nevelőszülőség alapvetően a gyermek 18 éves koráig tart, de ez meghosszabbítható az ún. „utógondozási ellátással”, ami akár 24-25 éves korig is kitolható – utóbbi korhatár akkor érvényes, ha a fiatal még tanul, amennyiben nem, akkor 21 éves koráig kell róla gondoskodni. Az intézetben nevelkedett fiataloknak 21 éves koruktól mindenképpen maguknak kell boldogulniuk, ezért a családban történő nevelés ebből a szempontból is plusz védőhálót nyújthat nekik: van hova hazamenniük, a nevelőszülők pedig ebben a meghosszabbított időszakban is kapnak anyagi támogatást. Amennyiben viszont a vér szerinti család rendelkezésre áll, akkor a nevelőszülői hivatás elsődleges feladata a családhoz való „visszagondozás”, ebben az esetben a jogviszony természetesen hamarabb megszűnik, de az együttműködés sok esetben továbbra is fennmarad a gyerek és a nevelőszülők között.