Auguszta
-3 °C
2 °C

Dezső Tamás: Csak a béren lehet spórolni

2013.02.26. 20:10
Összesen huszonegy tanárt bocsátanak el az ELTE bölcsészkaráról, mivel a forráselvonás miatt nem tudják finanszírozni az oktatók munkáját. Az érintett tanárok többségének van másodállása vagy nyugdíjra jogosult. A dékán így sem jó szívvel küldte el őket, de úgy döntött, inkább a fiatalabb és más jövedelemmel nem rendelkező alkalmazottakat védi. Több nagy tekintélyű, népszerű oktató, köztük Nádasdy Ádám és Kálmán László veszítette el az állását. Dezső Tamás szerint más felsőoktatási intézményekben is elbocsátásokra lehet számítani.

Az ELTE bölcsészkarának dékánja múlt pénteken küldte el az elbocsátásra kerülő oktatók névsorát az érintett intézetek vezetőinek, akik levélben értesítették a tanárokat. A lista gyors reakció volt az egyetemi költségvetési bizottság döntésére: a karok közötti forráselosztást meghatározó költségvetést csütörtökön este zárták le, pénteken pedig már ki is mentek a levelek, akkor még huszonkét érintett nevével – állítja Dezső Tamás.

A lista azóta huszonegy fősre csökkent. A dékán azt mondja, nehéz helyzetben volt, amikor döntenie kellett, de mivel a kar a költségvetésének 97-98 százalékát az oktatók munkabérére fizeti ki, havi körülbelül 20 millió forintot pedig egy ppp-konstrukció keretében üzemeltetésre fordítanak, ezért nem tudott máshonnan elvenni. Állítása szerint „senkit nem tud jó szívvel elküldeni”, már csak azért sem, mert „minden elvesztett oktatóval csökken a tudományos sokszínűség”.

Az ELTE BTK-nak összesen 550 oktatója van, közülük most 21 olyan tanárt küldenek el, akikből tizenegynek van másodállása, négy jelenleg kettős juttatásban részesül, amiről legkésőbb június 30-ig le kell mondania, a többi pedig nyugdíjra jogosult. A dékán azt állítja, a kényszerűségből elbocsátott alkalmazottak kiválasztásánál arra próbált törekedni, hogy senki ne maradjon állás nélkül.

Nem füvet nyírtak

A dékán azt mondta, két választása volt: elküldeni a kar 62 év feletti oktatóinak negyven százalékát, vagy megszabadulni 50 tanársegédtől vagy 40 adjunktustól – az elbocsátások által felszabaduló körülbelül 130 millió forint ugyanis az ő fizetésük rendezésére lenne elég. Dezső Tamás az előbbit választotta, szerinte ez „nem fűnyíróelv volt, hanem egyszerűen kivettek bizonyos csoportokat”. A kirúgott tanárok a tavaszi félévben még megtartják a kurzusaikat, illetve a nyolc hónapos felmentési idő alatt fizetést is kapnak az egyetemtől.

Az elbocsátott tanárok mind vezető oktatóként dolgoztak, ami egyben azt is jelenti, hogy magasabb, a dékán szerint akár egy tanársegéd fizetésének két-háromszorosát is elérő bért kaptak. Ez azért is terhelte meg különösen a BTK költségvetését, mert a kar oktatóinak 43 százaléka vezető oktató, az ő státuszukkal járó magasabb fizetés finanszírozása pedig az eredetileg 600 millió forintos, de még a kiigazítás után is „több száz milliós” forráselvonás után lehetetlenné vált.

A bölcsészkaron 33 kis szak és összesen 64 tanszék működik, egy oktatóra 13-14 diák jut – utóbbi adat akár lehetne mintaértékű is, de a jelenlegi körülmények között nem biztos, hogy fenntartható. A dékán szerint a kormányzat felől ígéretek vannak arra, hogy lesz egy évközi kiigazítás, de ennek részletei egyelőre ismeretlenek.

Mindenki tudta

Dezső Tamás azt mondta, tisztában volt az intézkedés várható népszerűtlenségével, azonban úgy látja, hogy „mindenki tudta, hogy ez el fog jönni”. Szerinte más intézményekre is hasonló kényszerintézkedések várnak, az ELTE BTK-t övező kiemelkedő figyelmet pedig az egyetemfoglalók tevékenységének és a HÖK-lista által kiváltott botrány következményének tartja.

A tüntetőkről egyébként nincs rossz véleménnyel, állítása szerint rendszeres kapcsolatban vannak. „Nagyon értelmes gyerekek vannak a HaHá-sok között”, szerinte a diákokkal egyeznek a céljaik, csak a módszereik különböznek. Neki dékánként az a feladata, hogy „pénzt szerezzen”.

Dezső Tamás szerint az elbocsátásokat már csak azért sem lehetett elkerülni, mert a magyar felsőoktatás finanszírozásával rendszerszinten is baj van. Nem tartja fenntarthatónak azt a rendszert, hogy mind a 70 felsőoktatási intézmény 168 kara „egy akolban van” a Magyar Rektori Konferencia (MRK) irányítása alatt. A túlméretezett, túl általános megközelítéseket alkalmazó rendszerben senki nem hajlandó önmérsékletet gyakorolni, ezért most élet-halál harc dúl az intézmények között. Úgy érzi, hogy az ELTE bölcsészkara a megszorítások dacára is talpon fog maradni az egyre kiéleződő versenyben.