Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

TGM a mozgássérült nők mellé állt

2013.03.04. 17:14
Tiltakozásba kezdett a súlyos fogyatékossággal élő nők és velük szimpatizáló férfiak egy 20-30 fős csoportja a Magyar Nők Szövetségének Andrássy úti székháza előtt hétfőn délelőtt, amiért nem tudtak részt venni a nem akadálymentesített épületben megszervezett „Szövetségben és Partnerségben” című, a nők társadalmi helyzetével foglalkozó konferencián. A szervezők felajánlották, hogy az érdeklődőket felviszik a lépcsőn, új helyszínt azonban nem kerestek, forráshiányra hivatkozva.

„Ismét előállt az a helyzet, hogy valakik valahol, egy lépcsősor tetején a fogyatékos emberek problémáiról beszélgetnek” – áll a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közleményében, ami az egész hetes konferencia helyszínének alkalmatlanságát taglalja.

Az ügy úgy pattant ki, hogy egy mozgáskorlátozott nő, aki részt szeretett volna részt venni az eseményen, felhívta a Magyar Nők Szövetségének titkárságát, hogy megtudja: ő és hasonló helyzetben lévő társai hogyan juthatnának be a konferenciára. A civil szervezet munkatársa először készségesen felajánlotta, hogy az érintetteket fel- és leviszik a lépcsőn, az előadásokat ugyanis az emeleten tartják. Azonban kiderült, hogy az egész napos előadássorozatnak otthont adó épületben nincs mozgássérültek által használható mellékhelyiség sem. Erre a szövetségnek az volt a javaslata, hogy a mozgássérültek egy általuk kiválasztott segítő közreműködésével használhatnák a vécét, ez azonban az érintettek szerint sértette volna az ő emberi méltóságukat, arról nem is beszélve, hogy a kerekes székek másfél emeleten való hurcolása rendkívül balesetveszélyes – az egyik demonstrálót egy wellness-szálloda jóval rövidebb lépcsőjén ejtették le így, utána hathetes kórházi ápolásra szorult.

Miután a mozgáskorlátozottak a szervezők által javasolt megoldást nem tartották elfogadhatónak, s új helyszín választását javasolták, a tárgyalások egy indulatos, a Magyar Nők Szövetségének elnökével folytatott levelezésbe torkolltak. Alföldi Andrea azzal érvelt az érdeklődő hölgynek, hogy a szervezet Andrássy úti székháza „a magyar állam tulajdona, annak akadálymentesítése kapcsán panaszával forduljon az állami vagyonkezelőhöz”. Mivel az érintett nő és mozgássérült társai ezt a választ nem találták kielégítőnek, rendőri biztosítás mellett hétfő délelőttre demonstrációt szerveztek az épület elé, ahol a rendezvényre érkezők kezébe nyomták a MEOSZ a helyzetet felvázoló levelét.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tájékoztatása szerint viszont az épület egy a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött ingyenes vagyonátadási szerződés alapján 1998 óta a Magyar Nők Szövetsége, a Magyar ENSZ Társaság, a Magyar Ház Alapítvány és a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány osztatlan közös tulajdonában áll, „így a Magyar Államnak és az MNV Zrt-nek az ingatlan akadálymentesítése kapcsán kötelezettsége nem áll fenn”.

Erre telik

Alföldi Andrea a konferencia nyitóbeszédében hangsúlyozta, „a fogyatékos nőkkel vagyunk”, sőt azt állította, hogy „akár mi is kimegyünk és demonstrálunk”. A tiltakozók elmondása szerint a szervezet elnöke reggel kilenc óra körül valóban ki is ment hozzájuk, de szolidaritásának kimutatása helyett inkább felháborodottan beszélt velük, majd miután az eszmecsere nem vezetett eredményre, sarkon fordult. A tüntetők szerint azzal vádolta őket, hogy a rendezvény „farvizén evezve” akarják érvényesíteni a saját érdekeiket.

A szervezet elnöke kifejtette, a mozgásterüket jelentősen korlátozza az, hogy közhasznú civil szervezet lévén „az elmúlt 10 évben semmilyen állami támogatásban nem részesültek”. Minden bevételük a tagdíjakból, illetve az egy százalékos adófelajánlásokból származik: utóbbiból 2012-ben állítólag összesen 77 ezer forintot kaptak. Az eseményhez próbáltak támogatást szerezni, elsősorban bankokat kerestek meg, azonban nem jártak sikerrel.

A Magyar Nők Szövetségének közleménye szerint 24 éve tartanak képzéseket, oktatást és konferenciákat az Andrássy úti székházban, de ez az első alkalom, hogy hasonló tiltakozással szembesültek. A MEOSZ Heine-Medin szekciója Gábor Imola, a szervezet sajtófőnöke szerint spontán kezdeményezte a demonstrációt, miután egy érdeklődő tagjuk nem tudott bejutni a fogyatékosság témáját is érintő rendezvényre. Alföldi a „spontán” jelzőt nevetéssel nyugtázta.

A konferenciának otthont adó szervezet elnöke elmondta, hogy nem akarták megsérteni a mozgáskorlátozottak emberi méltóságát, ugyanakkor érthetetlennek nevezte, hogy egy civil szervezet miért avatkozik bele egy másik civil szervezet rendezvényének az októberi közgyűlésén megszavazott forgatókönyvébe. A tüntetők azt is nehezményezték, hogy a szervezők nem biztosítottak jelnyelvi tolmácsot, illetve Braille-írással nyomott prospektus sem készült. Ennek oka a szervezet elnöke szerint az volt, hogy a – nem akadálymentes honlapon közzétett – regisztrációs űrlapokon nem jeleztek ilyen igényt, ezért nem akartak feleslegesen több tízezer forintot kifizetni (a demonstrálók információi szerint több civil szervezet is ingyen biztosít jelnyelvi tolmácsokat).

A szervezet elnökével folytatott beszélgetésből az is kiderült: bár új helyszín bérlésére nem volt pénzük, a vidéki meghívottak szállását és ebédjét ők fizették. Az ezzel kapcsolatos kiadásokról Alföldi Andrea nem adott tájékoztatást.

Utcai filozófia

A rendezvény első felszólalója Tamás Gáspár Miklós filozófus volt, aki „Legalább ti lázadjatok, ha már a férfiak tehetetlenek!” címmel tartott előadást. Beszédének fő gondolatmenete a hierarchikus alapon szerveződő, az elnyomott csoportokat konzerváló társadalmi rend kritikájára épült, valamint arról is szót ejtett, hogy az új Alaptörvényből „egyéb csintalanságok mellett” az „egyenlő munkáért egyenlő bért elve” is kimaradt, ezzel hátrányos helyzetbe hozva a női munkavállalókat.

Előadásának befejeztével a filozófus a kapu előtt gyülekező tüntetőkhöz fordult, akiknek, – ha már az épületbe nem tudtak bejutni – tíz percben újra összefoglalta beszédét. A demonstrálók nagy figyelemmel hallgatták az Andrássy út járdáján előadó TGM-et, majd több ízben megköszönték neki a külön erőfeszítést.

A filozófus csak hétfőn hajnalban értesült a készülő demonstrációról, ezért úgy döntött: mindkét csoportnak megtartja előadását, mivel „mindkét ügy fontos”. Tamás Gáspár Miklós szerint bár elképzelhető, hogy a szervezők nem tettek meg minden tőlük telhetőt a megfelelő helyszín biztosítása érdekében, nem szabad kizárólag őket hibáztatni az akadálymentesítés hiányáért. A filozófus meglátása szerint meg lehetett volna próbálni ingyen termet szerezni egy akadálymentes épületben, akár „erkölcsi zsarolás alkalmazásával”, vagy a mecénásoknál is kopogtathattak volna pénzért. Ugyanakkor TGM úgy véli, hogy a törvényben előírt akadálymentesítés több mint egy évtizede húzódó elmaradása olyan, a mostani konferencia kereteit túllépő általános kérdés, amivel minden érintettnek foglalkoznia kéne. Éppen ezért szerinte nem baj, hogy a MEOSZ „csinált egy kis felhajtást”.

A demonstrálókhoz Tamás Gáspár Miklós mellett a Magyar Nők Szövetségének több munkatársa is kiment az utcára, először vitatkozni, utána viszont inkább békítő szándékkal. A szervezet két fiatal tagja először ásványvizet kínált a tiltakozóknak, amit utóbbiak mozgássérült vécé hiányában nem fogadtak el, majd a rendezvény kiadványaiból is hoztak több példányt. A tüntetőknek 12 óráig volt engedélye a demonstrációra, ekkor békésen távoztak, a szövetség két munkatársa pedig egy darabon elkísérte őket az Andrássy úton, ahol barátságosan elbúcsúztak egymástól.