
Olvasónk részletes beszámolót küldött az M1-esről:
Édesapám délután négy körül indult Budapestről Sopron felé. Az útból 7 óra 15 perc alatt tett meg 79 km-t, ebből kb. 55 km-t az első egy órában. Az utolsó két órában kétszáz métert sikerült haladni. Élelmes-vehemens sofőrök a leállósávban előznek, nem tudni meddig jutnak. A sorban semmilyen tájékoztatás nincs (rádión sem), rendőr nincs, egyszer ment el civil autó vészvillogóval Budapestről Győr felé, a Győrből Budapestre vezető sávban. (Győrből Pest felé egyébként végig dinamikusan haladt a forgalom, kb 60km/h-val, az elmúlt két órában pedig összesen két autó járt arra. Ha a sort abba a sávba terelték volna, már órákkal ezelőtt megoldódott volna a helyzet.)
A kép az M1-esen készült, a 73. kilométerénél, Győr felé. (És telefonnal. Elnézést a minőségért.) A kép a hatodik órában készült, minden autó sötét. A személyautósok spórolnak, először a villanyt kapcsolták le, aztán a csomagtartóból előkerültek a tartalék ruhák is, leállították a motort is. A kamionsofőrök egész egyszerűen lefeküdtek aludni. Ha félóránként lehet 25-30 métert haladni, a kamion mellett álló személyautó sofőrje dudálással ébreszti fel a kamionos szomszédot. Az egy-egy gurulás közti félórás szünetben a sofőrök a szélvédőt, ablaktörlőt tisztogatják, dolgukat végzik.
A helyzetben javulás nem várható, ráadásul ha édesapám el is jut Győrig, onnan már nem engedik lehajtani a 85-ösre, ha Sopronba akar jutni, valószínűleg Hegyeshalmon és Bécsen keresztül teheti meg. (Még szerencse, hogy holnap nem munkanap lesz.) Információhoz annyihoz jut, amennyit én találok neki, az Útinform elérhetetlen, a Kisalföld online alig frissül, a híradók nem naprakészek, a HírTV az egyetlen, akinek kiküldött tudósítója van, mert a riporter beragadt az M7-esen, maradnak a személyes források. Egy ilyen helyzet kialakulásához valószínűleg egynél több szerv felkészületlenségére van szükség, de az már tisztán látszik: a közlekedésben érintett egyetlen felelős sem áll a helyzet magaslatán.
Rovataink a Facebookon