Ágnes
-4 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Helyrehozhatatlanul sérült Munkácsy egyik leghíresebb festménye

2013.03.30. 08:21
Az Ecce Homo című monumentális festményt a nyáron kiállításra szállították Bécsbe. Amikor a ládát a turné végén kibontották Debrecenben, tragikus látvány tárult a szakemberek elé. A festményt tartó henger leszakadt, az értékes kép súlyosan megrongálódott. Bár a hírek szerint végül sikerült megmenteni a művet, birtokunkba került egy jelentés, amely kevésbé megnyugtató szakvéleményt közölt. A dokumentum írója később mégis máshogy értelmezi saját szavait.

Helyrehozhatatlanul sérült az Ecce Homo című festmény, amelyet Bécsbe szállítottak ki tavaly augusztusban. Munkácsy egyik leghíresebb, monumentális festményének sérüléséről ha szórványosan is, de jelentek meg híradások. Ezek azzal a megnyugtató információval zárultak, hogy a képet végül restaurálták, és eredeti fényében látható a Déri múzeumban.

A lapunk birtokába került dokumentumok viszont arról tanúskodnak, hogy a probléma nem biztos hogy rendeződött. A restaurátorok által még augusztusban készített jegyzőkönyv szerint „a festmény ládáinak bontásakor a csomagolás hiányosságaira visszavezethető súlyos károkat észleltünk.”

Az elképesztő méretű, 36 négyzetméteres festményt mintegy fél méter átmérőjű hengerre tekerve szállították. A henger egy dobozban volt, és a problémát az okozta, hogy a henger egy része a doboz hiányosságai miatt leért a láda aljára, ahol a légpárnás fóliára és a hungarocell darabokra nyomódott. Ennek következtében a jegyzőkönyv szerint „a festmény a két szélső lemez élébe vágódott, ezáltal súlyosan maradandó károkat okozott a festmény hordozóvásznán, alapozásán és a csomagoló légpárnás fólia is benyomódott a lakkozott felületbe.”

„A károkat megkíséreltük helyreállítani, a belső, kevésbé sérült részeket mérsékelt sikerrel, míg a közvetlen károsodott baloldali részeknél sikertelenül.”

Vastag a festék, feltűnőek a sérülések

Az egyik restaurátor, Csanda Jenő a jegyzőkönyvnek megfelelően elmondta, hogy a festményen a restaurálás után is látszik a károsodás. A problémát vasalással, feszítéssel igyekeztek orvosolni, de a végeredmény nem lehetett tökéletes.

Ahogy megtudtuk, Munkácsy különösen vastag festékréteggel dolgozott, és az ebbe nyomódó tárgyak így hagyhatnak maguk után feltűnő sérüléseket.

Érdekes ugyanakkor, hogy a fentieket cáfolta a főrestaurátor, aki az idézett jegyzőkönyvet írta, és szignálta. Dr. Szentkirályi Miklós szerint a károkat sikerült helyrehozni, a képet felfeszítették, és ez eltüntette a benyomódásokat. Mikor idéztük saját, jegyzőkönyvben írt szakvéleményét, és kollégája szavait, Szentkirályi annyiban finomított: ha oldalról nézik a képet, valóban látszanak benyomódások, de ezek nem jelentősek.

A restaurátor ugyanakkor elmondta, hogy a kárt a szállítás hiányosságai okozták. A helyzetet súlyosbította, hogy a Debrecenbe visszaérkező képet két hónapig nem bontották ki ládájából. Így az nem tudható, hogy a sérülés az utazás, vagy a múzeumba történő darus beemelés során keletkezett.

Az mindenesetre bizonyos, hogy a szállítás módjának hibái vezettek a súlyos sérüléshez. A szállító a Hungart volt. Elgondolkoztató, hogy a birtokunkba került konkurens árajánlatban már szerepel, hogy a Hungart aluminiumhenger helyett fahengerre tekerve tervezné szállítani a festményt. A fahenger pedig érzékenyebb, vetemedésre, meghajlásra hajlamos. „A speciális, hengerelt szállításhoz fejlesztett fém rendszer kiküszöböli a fa hengerek meghajlásából fakadó „hasasodást”, és az ezáltal keletkező sérüléseket” – szólt az árajánlat szövege még a szállítás előtti időből.

Kíváncsiak lettünk volna, hogy ilyen, később beigazolódó figyelmeztetés ismeretében miért éppen ezt a szállítási módot választotta a Déri múzeum. A múzeum igazgatójának szerződése időközben azonban lejárt, az új igazgató pedig egyelőre nem tudott tájékoztatást adni az esetről. A Hungart nem válaszolt megkeresésre.