Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Orbán egy kicsit most európai akart lenni

2013.04.08. 18:47
A miniszterelnök három hét után újra azonnali kérdésekre válaszolt a Parlamentben. A Jobbikosok egyedül rajta próbáltak fogást találni, a kormányán nem, a szocialistáknál viszont egy politikus ma kiérdemelte a Szanyi-díjat. Hétfői összefoglaló.

Rég nem látott vendég érkezett a Parlamentbe: Orbán Viktor miniszterelnök, akinek a házszabály értelmében legalább háromhetente válaszolnia kell a hozzá intézett azonnali kérdésekre.

Orbán nem szállt motorcsónakba

A miniszterelnöknek nem volt nehéz dolga: először a vízállás-jelentés adataival lesöpörte az árvízzel támadó Szekeres Imrét, és arra kérte a szocialistákat, hogy legalább addig győzzék le a magyar néppel szembeni megvetésüket, amíg az a gátakon dolgozik. De mielőtt még maga is motorcsónakba szállt volna, hogy izmos alkart villantva mentse ki a sodródókat, inkább felvette az européer öltönyt, hogy a Jobbikkal szemben megvédje a zsidókat. Először Mirkóczki Ádám sanda, állampolgársági adatkérésnek álcázott antiszemita felvetését utasította rendre azzal, hogy a válság feszültségeit nem lehet a kisebbségeken levezetni. Majd pedig az Élet menetére rászervezett „Adj gázt” motorosnáci felvonulás kapcsán nyugtatta meg Steiner Pált, hogy már meg is kérte Pintér Sándort: az Élet menete napján ne engedélyezze egyetlen sértő politikai rendezvény megtartását sem.

Úgy tűnt, Orbán európai értelemben vett választ ad Balczó Zoltánnak is, aki azt firtatta, hogy van-e a kormánynak stratégiája az Európai Unió szétesésének esetére. A miniszterelnök előbb elmondta, hogy Magyarországnak egy erős Európai Unió az érdeke, és az EU azért világviszonylatban még mindig meghatározónak számít. De azért beszédébe egy kis fenntartást is belecsempészett, elsősorban az uniós államok által görgetett óriási adósságal kapcsolatban, ami miatt Orbán fontosnak nevezte a magyar energetikai és pénzügyi függetlenség erősítését. A jobbikos képviselőket biztos meg is nyugtatta, hogy ezeken a stratégiai területeken a keleti nyitásnak és az államosításnak köszönhetően még soha nem álltunk olyan jól, mint most.

Megvan a nap Szanyi-díjasa!

Az ülésnap egyébként az indái ellenére kissé hivatalnok-hangulatú atillába öltözött Szemereyné Pataki Klaudia mandátumigazolásával és eskütételével kezdődött, aki az MNB élére távozó Matolcsy Györgytól örökölte meg annak Bács-Kiskun megyei listás mandátumát.

A nap szocialista vezérszónoka, Tóbiás József olyan gyorsan darálta le beszédét, mintha hétfőn ő lett volna pártja egyetlen felszólalója. A képviselő jó sok mindennel vádolta a Fideszt, így például azzal, hogy alkalmatlan a költségvetés megtervezésére, regnálása alatt csőd- és felszámoláshullám söpör végig az országon, és egyre kevesebbszer lehet látni új beruházások átadását. Tóbiás fő érve azért mégis az volt, hogy a kormány ígérete ellenére „elvette és elköltötte hárommillió ember időskorra félretett pénzét”. Meg is lepett minket, hogy a többi MSZP-s szónok ezt a hatásosnak tűnő fordulatot nem hangsúlyozta felszólalásaiban.

Gőgös Zoltán inkább a családi vállalkozások nehézségeiről és a földprogram kudarcáról interpellálta az agrárminisztert, Sós Tamás pedig a szénkülfejtéses bányatérségben dolgozó munkavállalók bányász szakmai nyugdíját kérte számon a kormányon. De azért mégiscsak meglett a nap Szanyi-díjasa is, a keménységért járó elismerés egyértelműen az ülésnap előtt még kínai kiállítást megnyitó Ujhelyi Istvánnak jár, aki előbb egy komplex nemzetpolitikai egyenletben helyezte el Semjén Zsoltot, majd pedig a fideszes széksorokból áradó fokozódó elégedetlenséget meglovagolva odavetette Rétvári Bence államtitkárnak, hogy ő bizony többet jár Erdélyben. És mindezt azzal koronázta meg, hogy felvillantotta a határon túl készülő Kubatov-listák rémét, melyek szerinte a kormány választási csalásának ágyaznak meg.

Nem párosával osztotta a pofonokat a Jobbik

Feltűnő volt, hogy a Jobbik ma meglehetősen aládolgozott a Fidesznek. Előbb Sneider Tamás követelte a kormánytól a „demográfiai huszonnegyedik órában” a részmunkaidősök számára kidolgozott - és már amúgy is létező - programot, utána Ferenczi Gábor tette fel a veterán fideszesek számára ujjgyakorlatnak számító kérdést, hogy a kormánynak a magyar kis- és középvállalkozók számítanak-e jobban, vagy csak a multik. Végül pedig Stágel Bence gyakorlatilag elszavalt egy kormánypárti öninterpellációt, amiben benne volt minden, amiről csak Habony Árpád álmodhat: elmúltnyolcévezés, dobrevklárázás (!!!) majd végül a kormány családi adózásának dicsérete.

De azért el kell ismernünk, a napirend előtti felszólalásokra és interpellációkra a kormány részéről a legtöbbet válaszoló Cséfalvay Zoltánnak valóban kijárt néha a pihenő. Az NGM stratégiai államtitkára ugyanis keményen állta a sarat, a legkényesebb kérdésekre is képes volt kellemes dohányos hangján egy hosszú adat- és statisztikai sorral válaszolni. Ezek ugyan néha nem igazán voltak relevánsak a kérdés szempontjából, de mégiscsak úgy tűnt: az államadósság-csökkenéstől az önkormányzati reformon át a demográfiai mutatókig mindenhol „trendfordulót” él át az ország. Cséfalvayhoz képest ma nagyon könnyű munkanapja volt a kormány részéről második legtöbbet válaszoló Rétvári Bencének. Őt ugyanis egyedül talán Ujhelyi egyenlete izzasztotta meg, egyébként csak a vulgármarxista okfejtésekbe belebonyolódó Harrach Pétert kellett szelíden elkalauzolnia a kormányzat szociális eredményeinek útvesztőjében.