A felsőktatás olyan, mint a magyar futball

2013.04.12. 23:51
Befektetés vagy kifektetés? – A magyar felsőoktatás jövője címmel rendezett konferenciát a Szabadság és Reform Intézet csütörtök délután az A38 hajón. Bokros Lajos, az esemény házigazdája szerint kiegyensúlyozottságra törekedtek, de kétségtelen, hogy a megszólalók többsége kritikus volt a jelenlegi kormány oktatáspolitikájával kapcsolatban.

„Fogtunk egy csuklós Ikarust és kettévágtuk középen” – értékelte a bolognai rendszer bevezetését Magyarországon Radó Péter oktatáskutató. A szakértő szerint a hazai felsőoktatási intézmények azt várták, hogy a művelet végeredményeképpen két sportkocsit kapnak majd, de ez mégsem így lett, mivel a képzések szerkezetének újragondolása elmaradt.

Radó szerint ugyanakkor bőven akadnak más gondok is a magyar felsőoktatással, amelyeket csak tovább fokoz, hogy magának a felsőktatásnak a kutatása nem kap elég figyelmet, ezért tulajdonképpen „a sötétben botorkálunk”. Ami azért így is észrevehető, az az, hogy változatlanul nagy a frontális oktatási technikák túlsúlya (amikor a tanár kiáll és elmondja), rengeteg az alacsony kreditértékű tárgy az egyetemeken, ami azt eredményezi, hogy a diákoknak a szorgalmi időszakban szinte semmi dolguk nincs, míg vizsgaidőszakban majd megszakadnak, végül pedig a magyar felsőoktatási intézmények nemzetközi oktatási piacra való kilépése is elmaradt.

Radó Péter emlékeztetett, hogy a valós problémák figyelmen kívül hagyása mellett sok álprobléma kerül be a felsőoktatással kapcsolatos diskurzusokba: szerinte ilyen az intézmények területi szétaprózódottsága is, mivel a diákok nyolcvan százaléka a fővárosban és öt vidéki városban tanul, a kisebb vidéki főiskolák pedig pótolhatatlan szerepet játszanak a felnőttképzésben.

Nem lehet előre tervezni

Habár a felsőoktatás kínálatának a munkaerőpiaci igényekhez való igazítása sok szempontból logikus felvetésnek tűnik, ez Magyarorságon nehezen kivitelezhető, mivel a vállalatok 54 százalékának csupán egy évre előre van üzleti terve, ennél hosszabb távon csak a hazai cégek töredéke tud tervezni – fejtette ki Varga Júlia, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója.

Mivel a piaci környezet alakulása kiszámíthatatlan, ezért a magyar felsőoktatás valós helyzetéről többet mondanak a nemzetközi (európai, OECD-s) összehasonlítások adatai. Ezekből az derül ki, hogy hazánkban a természettudományos képzéseket  – a kormányzati kommunikációval összhangban – az átlagnál kevesebben választják, de a tévhitekkel ellentétben nemzetközi összehasonlításban a bölcsész- és művészeti képzésekre jelentkezők aránya is „kifejezetten alacsony” – mondta Varga Júlia. Nagyon alacsony továbbá a tanárképzésekben részt vevők száma is, míg az informatika népszerűsége az átlaghoz közelít.

Varga Júlia arra is emlékeztetett, hogy a munkaerőpiaci igényekhez való igazodásnak nem feltétlenül a – kevés európai országban alkalmazott – központi létszámszabályozás a legmegfelelőbb eszköze, ilyet a legtöbb helyen csak a nagy költségigényű (például orvos) szakokon alkalmaznak (kivételt képez ez alól Finnország és Hollandia).

A foci is rosszul megy

„A magyar felsőktatás olyan, mint a magyar futball” – mondta Polónyi István, a Debreceni Egyetem oktatója. Polónyi szerint a magyar felsőoktatást „elfújta a Széll”, mivel a területről 2011 óta 50 milliárd forintot vontak el. Meglátása szerint a forráskivonás ellensúlyozására csak a tandíj jelenthet megoldást, ami egyben fontos minőségbiztosítási eszközként is működhet.

A konferencián felszólalt még Máté András, az ELTE filozófia tanszékének oktatója, Berlinger Edina, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, valamint Hudecz Ferenc, az ELTE korábbi rektora, aki előadását Konfucius híres idézetével zárta: „ha egy évre tervezel, gabonát vess, ha tíz évre, fát ültess, ha száz évre, oktasd az embereket!".